Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.

Ülésnapok - 1869-337

SS7. országos ülés májn» 5. 1871. 131 nak igényt ilyen kérés teljesitésére, aligha lesz több 80-nál. Ezen előzménynyel kapcsolatban azt hiszem, az általam ajánlandó szöveg az érintett alaptörvényekkel, melyeket igy, per tangentem, nem sérthetünk meg: összhangzásban lesz. Ugyanis az én módositványom szerint a já" rásbiró elnöklete alatti tanácsülésben két albiró fogván működni a telekügyekben,, — nem a telekkönyvvezető, — igy minden tag képesség és birói szakismeretre kellő garantiát nyújt. Kérem ezt elfogadtatni. Módositványom a következő: „Elfogadtat" ván Halmossy Endre módositványának első és második kikezdése, illetőleg a szakasz 3-dik bekezdése, 4 utolsó sora helyett a következő szavak tétessenek : „Az ily járásbíróságoknál a telekkönyvi ügyek, a járásbiró elnöklete alatt, a két aljárásbiróból összeállítandó tanácsülésben intéztetnek el." Győrffy Gyula: T. ház! Az általam tegnap benyújtott módosítás csak annyiban óhajtotta megváltoztatni az eredeti szakasz utolsó pontját, hogy a szerint a törvényhozás, nem pedig az igazságügyminiszter jelölte volna ki az egyes járásbíróságokat, melyek telekkönyvi hatósággal lesznek fölruházandók. A szakasznak többi részét érintetlenül hagytam, nem azért, mintha azt talán jónak találtam volna; mert emlékezni fognak t. képviselőtársaim, hogy épen ezen oldalról támadtuk meg az osztályokban a törvényjavaslatnak ezen részét; kifejtettük azt, hogy a telekkönyvnek oly módon való szétdarabolása. mint azt ezen törvényjavaslat szándékolja, a telekkönyvek azon ez élj át, mikép a telekjegyzőkönyvek mindenkor nyilvántartassanak: igen könnyen veszélyeztetné, és igy ebből könynyen zavarok támadhatnának. De akkor az igazságügyminiszter kijelentette, hogy ezen álláspontjához ragaszkodik és módosításokat nem fogad el. Ezen okból nem terjeszthettem ki tovább módosításomat, félvén, hogy ha többet kérek, ez által annak elérését is nehezítem, a mi igy talán elfogadtatik. Most örömmel tapasztalom azt, hogy Halmossy t. képviselőtársam átlátja, miszerint a törvényjavaslat szövege csak zavarokat idézne elő, s én az ő módosítását javításnak tekintem, s ahoz igen szívesen hozzájárulok, különösen azon módosítással, a melyet ma a kormány részéről Horváth Döme előadott.Minthogy azonban azon hiba, hogy a miniszter jelölje ki ezen járásbíróságokat , Halmossy t. képviselőtársam módosításában is benne foglaltatik, bátor vagyok ezen módosításhoz egy módositványt benyújtani, tegnapi módositványomat természetesen visszavevén. Indítványozom tehát, hogy a harmadik bekezdés első két sora hagyassék ki, s ezek helyett a következő szöveg tétessék: ,,az 1 igazságügyminiszter törvényjavaslatot fog előterjeszteni az iránt, hogy a nagyobb telekkönyvi forgalommal bíró, vagy a törvényszékek székhelyétől messzebb eső járásokban a járásbíróság ' telekkönyvi hatósággal ruháztassák föl." HalI mossy tisztelt képviselőtársam módositványának | többi része megmaradna, azon módosítással, a | melyet ma Horváth Döme előadott. Hodossy Imre elóadó: T. ház! Szemben azon többrendbeli módosításokkal, melyek előterjesztettek: kötelességemnek ismerem a központi bizottság azon álláspontját indokolni, amelyet ezen §-ra nézve elfoglal. A központi bizottság azt találta, miszerint a telekkönyvi ügyek elintézésében első ós fősuly az ügyek pontos vezetésére és elintézésére fektetendő, s ezért tartotta czélszerünek ezzel rendszerint megbízni a törvényszékeket, mint a melyekben ezekre nézve nagyobb garantiát látott. Azonban nem tévesztette szem elől azt sem a központi bizottság, miszerint igen fontos érdek az is, hogy a feiek mindenkor szemük előtt tarthassák birtokuknak állását, mint azt a telekkönyvek föltüntetik, és ezen két érdeket igyekezett akkor megegyeztetni, midőn egyrészt a bíráskodást a telekkönyvi ügyekre nézve akár I mint birtokbirósági bíráskodást, akár mint egyszerű telekkönyvi bíráskodást mindig a törvény. székekre bízta ugyan, hanem megengedte, hogy bizonyos esetekben a telekhez közelebb eső helyeken vezettessenek egyes telekkönyvek, s azért engedte meg azt, hogy a miniszter bizonyos eseI tekben nagyobb telekkönyvi forgalommal bíró, vagy a törvényszék székhelyétől messzebb eső járásokban a szolgabiráknak megengedje a telekkönyv vezetését, tehát a dolognak technikáját, és azért engedte meg, hogy ezt azon városok, melyekben eddig is gyakorolták, ezentúl is gyakorolhassák. Azt, hogy nem volna lehető erre fölhatalmazni a minisztert: a bizottság nem látta be, miután az 1868-ki LIV. t. ez. 20 §-a ennél még tágasabb fölhatalmazással is ellátta az igazságügyminisztert, mondván, hogy az igazságügyminiszternek tartatik fönn,hogy nagyobb és népesebb mezővárosokat, melyek rendezett tanáesj csal bírnak; saját kérelmökre. az illető törvényhatóság meghallgatásával, a IS. ós 19. §§-ban körülirt birtok- és telekkönyvi hatósággal fölruházhassa. Énnél sokkal szűkebb fölhatalmazás az, melyet a központi bizottság itt óhajt adni ; mert itt csak a telekkönyv vezetését, a dolog techni1 w*