Képviselőházi napló, 1869. XVI. kötet • 1871. ápril 5–május 31.
Ülésnapok - 1869-335
96 335. országos ülés május 3. 1871. dolom: senki sem fog csudálkozni azon, hogy én ezen előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadni nem óhajtom. Ezen törvényjavaslat kifolyása azon elveknek, melyek majdnem két éve, hosszas és beható vitatkozás után a házban a többség által elfogadtattak; de a többek közt általam is minden tőlem kitelhető erővel ostromoltattak; természetes tehát, hogy valamint azon elveket nem tartottam jóknak, helyeseknek, czélszerüeknek : ugy lehetetlen, hogy jónak tartsam azon törvényjavaslatot, mely főbb vonásaiban azon elvek Dek alkalmazása és életbeléptetése. S ennélfogva épen azért, mert ezen törvényjavaslat legnagyobb részben amaz elveknek képezi kifolyását, azt el nem fogadom. Nem akarom az igen t. ház s figyelmét az által fárasztani, hogy hosszasabban indokoljam azt ; mert mindazon indokok, melyek itt elmondandók lennének: amaz általam már érintett vita alkalmával alaposan és részletesen kifejtve voltak. Ismétlem, nem fogom a t. ház türelmét fárasztani; mert nem lehet épen a mondott oknál fogva reményem ahoz, hogy bármit tudnék is mondani, az igen t. többség véleményét, mely ama vita alkalmával a beható tárgyalás folytán érvényesítette magát: megváltoztatnom sikerüljön, és bárha lehetne reményem a megváltoztatáshoz : mindent kész volnék megtenni, kész volnék fáradságot, ha kell, kellemetlenséget elviselni azért, hogy a megváltoztatást eszközölhessem, és hogy bírósági szervezetünk azon utón való végrehajtását, melyet helytelennek, rosznak tartok, megakadályozhassam; de miután éhez reményem nem lehet : őszintén megmondom, hogy ha már, a mint látom, meg kell történni a rendezésnek, csak egyet kívánok, és ez az, hogv a rendezés minél hamarább történjék. Kívánom pedig ezt két oknál fogva; első okom az, mert azt tartom, hogy hazánk összes első folyamodásu bíróságait még tovább is azon helyzetben hagyni, melyben két éve lesz mindjárt hogy vannak : valóban nem volna az igazságszolgáltatás czéljával megegyeztethető. Mert első folyamodásu bíróinkra nézve, valóban nagyon szomorú kép tárul elénk. Hirdettetett, kimondatott : hogy az első folyamodásu bíróságok oly roszak, hogy az ország legnagyobb veszélye nélkül egy perczezel tovább nem lehet azokat fentartani. Természetes, midőn ez a többségben érvényre emelkedett: ezen bíróságoknak azt kellett hinni, hogy életök hetekig, legfeljebb hónapokig tarthat, ideiglenesnek érzi tehát magát minden első folyamodásu bíró az országban, ami pedig az igazságszolgáltatásra nézve igazán jótékony hatású nem lehet, s e mellett elvetettük azon módot, megakadályoztuk azon mód érvényesítését, melyen ha a törvényhozás most két éve másként nem intézkedik : a választások alkalmával becsúszott hibákat orvosolni lehetett volna. Megszüntettük a választást, s igy, ha történt is valahol hiba, mint megengedem, hogy történt, habár sokkal kisebb mértékben, mint itt hirdetve volt: magunk vetettük el az egyetlen eszközt, melylyel e hibát orvosolni lehetett volna, ugy, hogy még eddig azzal, hogy az igazságszolgáltatásnak valami jó szolgálatot tettünk, valóban dicsekedni nem lehet. Óhajtom tehát, hogy ha már a szervezésnek meg kell történnie : azmentől előbb megtörténjék épen azért, ho gy ezen állapot szűnjék meg. De óhajtom még egy más oknál fogva is, óhajtom azért; mert erősen meg vagyok róla győződve, hogy ezen szer ntem nem helyes rendszernek megváltoztatásária a legbiztosabb eszköz, ha az mielőbb életbe léptettetik : mert igaz ugyan, hogyha egyszer életbe lépett, sok irányban meg lesz nehezítve a változtatás; de ha életbe léptettetik, az meg fogja teremni azí, a mi szükséges arra, hogy az átváltoztatás lehető legyen, megteremtse az országban az általános elégületlenséget, mert ha életbe léptettetett; elsőben is azok, kik látva, és nagyitószemüvegen nézve a választásoknál történt hibákat, már azt hiszik, hogy a kinevezés által minden tökéletes lesz : megfogják látni, hogy, nem akarom mondani több, de legalább is annyi hiba fog történni, mint a mennyi valaha a választásoknál elkövettetett; el fog követtttni, bár ki tegye is a kinevezéseket, mert nem tartozik az emberileg lehető dolgok közé, hogy a birói hivatalokhoz szükséges közel 6 ezer tisztviselő egyszerre jól neveztessék ki; másodszor meg fognak győződni arról, hogy mennyire csalódásban ringatták és ringatják magukat ma is, ha azt hiszik, hogy az igazságszolgáltatás ez utón olcsóbb és a felekre nézve hozzáférhetőbb ; lesz. Olcsóbb az államra mint ilyenre nézve, nem esz; mert hiszen mindenki tudja, hogy sokkall többe fog kerülni; olcsóbb a leiekre nem lesz, mert a felek, különösen apróbb a járásbíróságra bízott ügyeikre nézve sokkal távolabb fogják föltalálni a bírót, mint a hogy eddig föltalálták mert a magában helyes és mindenütt kimondandó elv, hogy a közigazgatás és törvénykezés egymástól külön választandó, tulságig és a legalsóbb fokig következetesen levén keresztül vive: igen természetes, hogy oly területeken, hol eddig 4—é, olykor 6 szolgabiró volt, ki ezen apró birói teendőket végezhette, most egy járásbiró lesz, s igy 4, néhol 6-szor nagyobb területéről az országnak kell az embereknek a járásbirót felkeresni. Nem lesz tehát a felekre könnyebben elérhető, nem lesz a felekre nézve olcsóbb és viszszahatás utján meg fogja érezni a közigazgatás, mert miután az állam nem bírja azt, hogy
