Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-316
126 316. országos Ólét márcziuí 22. 1871. Tehát 10 perezre fölfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: T. ház! ügy látom, hogy a házszabályokban megkívánt kellő számmal már összegyültünk, tehát folytathatjuk a gyűlést. Egyébiránt engedje meg a t. ház, hogy ezen közbejött eset alkalmából szabadságot vegyek magamnak, a t. ház tagjait egyenkint és összesen felkérni, hogy miután saját maguk hoztak határozatot arra, hogy az ülések 9 órától 2-ig tartassanak, legyenek szívesek ezen határozatot meg is tartani: (Helyeslés,) mert különben kötelességemnek ismerendem e szabályok szerint a névjegyzéket felolvastatni. (Helyeslés.) Paulovics István: T. ház! Bátor vagyok egy iiiterpellatiót intézni a t. pénzügyminiszter úrhoz. Vonatkozik ez egy pénzügyi számadásra az állam irányában. Köztudomású dolog, hogy hazánkban hivatalos körökben az ujabb időkben több nagyobb terjedelmű pénzsikkasztás történt. Ezeknek legterjedelmesbike az újvidéki pénzügyi hivatalnál történt és 116,000 forintra rugó összeg. Erről különben más alkalommal bővebben fogok szólni. Fájdalom, hogy ezen pénzsikkasztásoknál legtöbbnyire azon eset forog főn, miszerint azok az államhatalom jókori őrködése hiánya következtében történtek meg. Van egy közmondás, mely szerint a törvény a pók hálózatához hasonlít, melynek finom szálain a gyengébb bogarak megakadnak: holott az erősebbek azt széttépve és szétszakítva menekülnek. Ámbár e szomoritó példa csak a rósz vagy roszul használt törvényre alkalmazható ; de mégis tény, hogy az megtörtént. Keserűen tapasztaljuk azt, hogy közönséges polgároknál a törvény szigora a legnagyobb mértékben alkalmazásba vétetik : holott a magasabb állású polgárokkal szemben a törvénynek sokszor semmi gyakorlati értéke nincsen. Hiszen jól tudjuk, hogy a magasabb állású hivatalnokokra nézve az államvagyonnak ő általuk megkárosítása esetében sokszor elég az, hogyha hivatalaikról látszólag önként lemondanak vagy az állam által attól utólag elmozdittatnak, akkor egyéb nem maradván, mint hogy a misera plebs contribuens bűneikért bűnhődjék és az általuk okozott kárt megfizesse. Gondoskodni arról, hogy ily megkárosításoknak idejekorán eleje vétessék, első sorban az állam kötelessége, második sorban minden egyes állampolgáré. Ezen utóbbi tekintetben bátor vagyok a t. háznak ezen interpellatiót előterjeszteni. Illeti pedig a néhai horvát bánnak b. Rauch Lévinnek személyiségét. A többit előadja az interpellatio. Parcsetics Sándor jegyző (olvassa az interpellátiót.) „Interpellatio a magyar királyi pénzügyminiszter úrhoz. A horvát lapok azon hivatalos adatokkal megerősített hírt hozzák, miszerint a m. kh\ pénzügyminisztérium 1868-ik évi deczember 9-én 66,729-ik szám alatt Zágrábban székelő pénzügyi igazgatóságot oda utasította, hogy a Rauch Levin báró minta horvát-szlavóniai helytartótanács akkori elnökének a horvát-szlavóniai pénztárból az 1867|8-iki évekből származó költségvetési takarékokat, ós pedig az előnevezett évre 14,128 frt 14 kr és az utóbbi évre 47,542 frt 2 és fél krnyi összegeket szabályszerű nyugtára és az utólag adandó számadásra fizette ki, a mit az említett pénztár a horvát-szlavóniai pénzügyi igazgatóság 1868. decz. 28- és 29-én 13,409. szám alatt kelt meghagyása folytán ki is fizetett. Továbbá ugyanazon értesítések szerint a m. kir. pénzügyminisztérium 1869-ki febr. 28-án 8310. sz. alatt kelt kibocsátványával a horvátszlavóniai pénzügyi igazgatóságot oda utasította, hogy a horvát-szlavóniai pénztárból Rauch báró urnák 30,000 frtnyi összeget nyugtára és számadás kötelezettsége alatt fizesse ki azon költség fejében, mely király és királyné ő felségeik Horvátországban való elfogadtatásuk alkalmakor okoztatott, mely utasításnak az említett pénztár a pénzügyi igazgatóság 1869-ki márcz. 7-én 146. eln. szám alatt eleget is tett. A Rauch báró által az állampénztárból felvett összeg 91,670 frt 68 és fél krra rug, mely felől Rauch b. ur értesítése szerint mindazon időpontig, a midőn báni hivataláról lemondott volt, számadást nem adott. Tekintve azt, hogyha mindez valóságon alapul : az ugy nem maradhat, hogy oly tetemes összegre nézve számadás ne adassék, és hogy a nemzeti, kínnal bajjal megtakarított összeg, számadás nélkül , költessék : bátorkodom a t. pénzügyér úrhoz, a kinek meghagyása folytán 91,670 frt 68 és fél krnyi összeg az állami horvát-szlavóniai pénztárból kiadatott, és kinek kötelességében áll, a kérdéses számadást eszközöltetni, a következő interpellátiót intézni: 1. Igaz-e az, hogy Rauch Levin báró urnák a magy. kir. pénzügyminisztérium 1868. deczember 9-én 66729. szám alatt és 1868. febr. 28-án 8310. szám alatt kelt meghagyása folytán a horvát-szlavóniai állami pénztárból számadás-adás kötelezettsége alatt 91,670 frt 68 és fél krajczárnyi összeg a föntebbi czélra kiadatott, és hogy Rauch L. báró ur mindeddig semmi számadást nem adott? 2. Ha ez igaz : van-e tudomása a t. miniszter urnák arról, hogy mi oknál fogva maradt el mindeddig ezen számadástétel, és hajlandó-e a t. miniszter ur arról intézkedni, hogy Rauch L.
