Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-314

314. országos ülés márczws £0. 1871. 85 adta, hogy ezen vitának immár eredménye ugy sem lehet, és másodszor; mert — úgymond — tartózkodnunk kell attól, hogy nemcsak okot ne szolgáltassunk ellenségeinknek, hanem még ürügyet sem. Én megvallom, őrülök annak, hogy a külügyek szőnyegre kerültek, már csak azért is, hogy be legyen bizonyítva, miszerint jogunk van a külügyek tárgyalásához, s nem vagyunk, csak „Provincial-Landtag," mint annyi más, melyek ezen joggal nem élnek, vagy nem birnak. Eddig legfölebb interpellatiók alakjában hozattak szóba a külügyek, most átalános tárgyalás merül föl azokról, és éu ezt nyereménynek tartom. (Helyeslés a szélsőbal felől.) Mi az eredményt illeti: igaz, hogy a múltra nézve ezen vitának eredménye többé alig lehet; de ha ez elegendő ok volna arra, hogy tartózkodjunk a hozzászólástól: akkor a költségvetés tárgyalása alkalmával sem volna szabad visszapillantani a kormánynak a belügyekben követett magatartására. Mit tettünk ez alkalommal? Megvizsgáltuk, vajon a kormány a belügyekben követte-e részint a ház kifejezett akaratát, részint a haza érdekét. Az minden vitának természete, mely oly tárgyakra vonatkozik, melyek a múltban történtek, hogy annak csak visszatekintő hatása lehet, és legfölebb arra indíthatja a kormányt, hogy jövőre nézve a háznak akaratát szem előtt tartsa. Kára semmi esetre sem lehet ezen vitának, mert azt hiszem, nem ejtetett olyan szó, legalább nem a mi részünkről, mely Magyarország érdekeit azon fél irányában compromittálhatná, melytől ugy látszik t. barátaim tartanak. Áttérve a dolog érdemére, mindenek előtt szükséges, hogy tisztán constatálva legyen azon állás, melyet én és azon barátaim elfoglalunk, kik a határozati javaslatot aláírták; megkülönböztetve azon állástól, melyet ama barátaim foglalnak el, kik ennél tovább menni is hajlandók lettek volna. Mi valamint máskor, ugy ezen határozati javaslatunkban is kifejeztük, hogy a kormány béke politikáját nagyjából helyeseljük. S ha volt abban valami roszalni való, ez csak annyiban volt: hogy nem követte ezen bókepoütikát oly mértékben, milyenben mi óhajtottuk volna; hogy nem követett el nemcsak a háború elején, hanem később annak folyamában is mindent arra, hogy a béke minél elébb helyreállittassék, s hogy oly tartós béke köttessék, amilyen valamint Magyarország ugy Európa érdekei által is igényeltetik. Ennélfogva fölmentve érzem magam azon ellenvetésekre felelni, melyek a háborús politika ellen tétettek s csupán azon kifogásokat veendem szemügyre, melyek a mi saját álláspontunk, és a mi határozati javaslatunk ellen hozattak föl. Két ily lényeges ellenvetést hallottunk: az egyiket Jókai Mór t. barátom, és utána Tisza Kálmán t. képviselő társamtól, a másikat a miniszterelnök úrtól. Jókai Mór t. barátom elismervén, hogy csak békés és diplomatiai közbenjárást óhajtotttunk: ez ellen azt hozta föl, hogy az is háborúba vezetett volna. A t. miniszterelnök ur előbbi nyilatkozatától eltérőleg beismerte azt, hogy a kormánynak joga s kötelessége lett volna ugyan beavatkozni ; de csak azon esetre, ha talált volna oly alapot, mely az alkudozásra mindkét fél által elfogadhatónak találtatott volna. A mi t. barátom Jókai Mór és Tisza Kálmán ellenvetését illeti : erre nézve nagyrészt megfelelt ugyan már Helfy Ignácz t. barátom, a mennyiben bebizonyította, miszerint egyátalában nem szükséges, hogy minden diplomatiai beavatkozás és barátságos közbeszólás háborúra vezessen. Ha ez áll, akkor teljességgel nincs szükség diplomatiára, (Helyeslés a szélsőbal felől.) nincs szükség külpolitikára és külügyérre : elég, ha van hadügyminiszter, elég, ha a hadügyminiszter ultimátumot küld. Akkor követre sincs szükség: elég, hogyha egy ezredes, vagy tábornok átviszi az ultimátumot, vagy épen a hadüzenetet. Igen szomorú fogalmai lehetnek t. barátainknak a diplomatia ügyessége és kötelességeiről, ha azt hiszik, hogy minden még oly barátságos, s még oly szerény fölszólalás is szükségkép háborúra vezet. A t. miniszterelnök ur, midőn első izben adtunk be határozati javaslatot a semlegesség föntartása mellett, és fölszólítottuk, hogy magát a béke kieszközlésére közbevesse : azt vetette ellen, hogy arra nincsen hatalma, hogy ultimátumokat nem küldhet; mert Magyarország a háborút nem akarta. Figyelmeztettem akkor mindjárt, hogy a semmitsem-tevés és az ultimátum közt, véghetetlen lánczolata van a diplomatiai müveleteknek. Egy ujabbi interpellátíómra adott feleletében a t. miniszterelnök ur tovább ment az engedékenységben: elismerte, hogy igenis joga, sőt kötelessége lett volna fölszólalni az osztrák-magyar monarchia külügyi hivatalának a béke érdekében, ha az egyik vagy másik fél által fölszólittatik, A minapi beszédemben igyekeztem megczáfolni azon nézetet, mintha valamely államnak — különösen ha az állam nagyhatalmasság — csak azon esetben lenne joga és kötelessége fölszólalni a béke érdekében : ha arra akár az egyik, akár a másik fél által fölszólittatik. Tegnapi beszédében a t. miniszterelnök ur ezen álláspontot is elhagyta és az utolsó védműbe menekedett, azt mondván: hogy igenis joguk van és joguk lett volna a magyar-osztrák államférfiaknak is a béke érdekében később is működni,