Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-314

80 S14. országos ülés márczíus 20. 1871. hogyha találtak volna oly közös alapot, melyet mindkét fél az alkudozás és békekötés alapjául elfogadott volna. Ezen a terén már elfogadom a vitát. Ha elismeri a kormány azt, hogy*ha ily alapot ta­lált volna, akkor kötelessége lett volna beavat­kozni : akkor megengedem, hogy helyes alapra állott immár; csakhogy ha joga volt és köteles­sége ezen alapot előbb keresni : nem látom át, miért nem tette azt később a háború további folyama alatt, követve Anglia példáját, mely elejétől végig azon igyekezett, hogy találjon oly alapot, melyen a béke érdekében közreműköd­hessek. Ha az én nézetem hibás, mindenesetre jó társaságban követek el hibát, mert ugy hi­szem, hogy Anglia államférfiai nem ismeretesek könnyelmüségökről. És most egyes részletes ellenvetések czáfo­latára megyek át, de csakis a lényegesekre. Jókai Mór t. barátom — hogy rajta kezd­jem, amint ő nyomban utánam következett — Kossuthra hivatkozott a teljes semlegesség fön­tartása mellett. Simonyi Ernő t. barátom és utána Berzenczey is már elegendően megczáfol­ták azon nézet helyességét, melyet ő fölállított ; megmutatván, hogy Kossuth mik ép értette a semlegességet, és hogy Jókai Mór t. barátom azt hibásan értelmezte. Egyébiránt igen nagyon ör­vendtem, hogy t. barátom egyszer azon férfiura hivatkozott, akire nem mindig szokott hivat­kozni, és akit nem mindig követ; de akire hi­vatkozni alkalmilag nagyon czélszerünek látja, különösen a mi pártunk ellenében. T. barátom következetlenséget lát a mi magunkviseletében akkor : midőn megtagadjuk a katonát, megtagadjuk a közös hadseregre szük­séges költséget, ós mégis azt kívánjuk a kor­mánytól, hogy erélyesen lépjen föl. Először is megmagyaráztam elegendően, hogy mit nevezek erélyes föllépésnek : ez, amint mondám, egyáta­lában nem harczias politika; másodszor pedig bocsásson meg a t. képviselő ur, de én ugy fogom föl a mi állásunkat, ugy fogom föl a képviselőházat, hogy ez itt nem közlakoma, nem mulatság, melyben csak annak van szava, aki befizetett: hanem oly terem, melyben az ország érdekében mindenki a maga meggyőződését kö­telességszerűen kifejezheti, akkor is, midőn vala­mit megtagad; akkor is, midőn a kormánytól számon kéri, hogy azt, amit az ö- akarata ellenére a többség megszavazott, mikép hasz­nálta föl? Ez nemcsak jog, ez kötelesség is, és ezt uraim önök is ekkép értelmezik. Vagy azért, hogy megtagadták például, a legközelebb is két hóra az indemnityt, megfosztva gondolják ma­gukat azon jogtól, hogy számon kérjék a kormány­tól, hogy az ezen két hóra megszavazott költséget mire használta fel ? Megengednék-e önök a kor­mánynak, ha azt mondaná, én sem a közigazgatás, sem az igazságszolgáltatásról nem gondoskod­tam : de ahoz az uraknak nincs szavuk; mert megtagadták tőlem a két hóra való költség­vetést. (Helyeslés a szélső bál felől.) Egy másik következetlenséget is igye­kezett a tisztelt képviselőtárs szemünkre lob­bantani. (Halljuk!) Azt, hogy mi a semlegessé­get követeltük, és most mégis kárhoztatjuk a kormányt azért, hogy a semlegességet föntar­totta. Bocsánatot kérek, de ilyen szemrehányás a semlegességnek nem értéséből eredhet csak. Igen sok nemzetközi jogról szóló könyvet olvas­tam; meghatározva láttam, hogy mit szabad, mit nem szabad a semleges hatalomnak tenni; de oly könyvet, mely a semleges hatalomnak megtiltaná a békés közbenjárást: nem olvastam. Ha a tisztelt képviselő tud ilyet, nagyon le fog kötelezni, ha megmutatja. Én ellenkezőleg épen a semleges hatalmak kötelességének tartom a békés közvetítést: mert csakis azok tehetik ezt, a háborusfelek különben nem igen békülhetvén ki egymással. {Helyeslés a szélső bal felől.) A semlegességet uraim, nem szabad össze­téveszteni a semmittevéssel. A mit önök akarnak uraim, az semmittevés, és nem semlegesség. To­vább menve barátságos szemrehányásaiban a tisztelt képviselő ur, arra is figyelmeztet min­ket, hogy maga a pesti nép, s azon népkör, melynek tisztelt tagtársunk az elnöke, a semle­gességet kívánta, és hogy azt mi is elfogadtuk, sőt ennek értelmében kérvényekkel járultunk a házhoz. Tökéletesen áll. De ne feledkezzék meg a tisztelt képviselő ur arról sem, hogy ugyan­azon népkör, azóta már Franeziaország feldara­bolása ellen intézett kérvényt ezen házhoz, mi­után azt egyhangúlag elfogadta Igen sajnálom, hogy a tisztelt elnök ur nem volt jelen ; külön­ben egyhangú ellenzésre talált volna. Mi nem csinálunk oppositiót, mondja végre a tisztelt képviselő ur, sem a kardcsörgető katonai part­tal, sem az ultramontán reactionális elemmel.(He­lyeslés a szélső bal felől.) Misem oppositiót csinálunk önökkel uraim: de csinálunk nemcsak a kormány, hanem azon alap ellen is, melyen a kormány áll. Mi nemcsak a kormány megbuktatására törek­szünk, hanem azon alapnak megdöntésére is, melyen a kormány áll. (Helyeslés a szélső bal felől.) Vajha ekképpen gondolkozott volna a képviselő ur is mindig, vajha ne csinált volna soha oppo­sitiót, nem egy közösügyes kormány ; hanem oly kormány ellen, mely valóban nemzeti volt, melyet a nemzet összes akarata fölkarolt ; vaj­ha ne csinált volna oppositiót, nem teljes béke, hanem oly borzasztó háborús viszonyok köze-

Next

/
Oldalképek
Tartalom