Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-314

3/4. országos illés márczius 20. t87t. 79 zászlójára kitűzni; akarva nem akarva, kényszerítve lesz a monarchia harezra készülni, ós mielőbb hadat üzenni Németországaak. Egyedül a respublica, azaz a népkormánya lesz képes ezen erkölcsi regeneratio magas színvonalára emelkedni és a haladásban, szabadságban, békében, keresni Praneziaországnak újjászületését. Ha ez áll, t. ház, —ós'Francziaország legtekintélyesebb államférfiának nézete ez : — ha ez áll, akkor azt gondolom, fölösleges kimutatni, hogy a franczia köztársaság föntartása, megszilárdítása, azonos Európa szabadságának és az európai békének ügyével, és így minden szabadságot és békét szerető nemzetnek a franczia köztársaság fönmaradását óhajtania kell; ennek következtében olyan szabad és szabadelvű nemzet, mint a miénk, nem tagadhatja el a franczia köztársaság iránti rokonszenvének nyilvánítását. Es mégis hallottuk itt tegnap e padokról és a háznak egyik legszabadelvőbb tagja részéről nemcsak a franczia köztársaságot, hanem a franczia nemzetet átalában a legkíméletlenebb módon megtámadni! Én megvallom, hogy füleimnek sem hittem, mikor e megtámadást ez oldalról hallottam. Nagyon megfoghatónak találnám ezen kifakadást valamely katholikus gyülekezetben, valamely reaetionárius püspöktől, ki Voltaire és Rousseau hazáját minden kárhozatos dolog kutforrásaként nézi. Meg nem foghatom pedig, hogy szabadelvű ember azon vétkek miatt, miket Francziaország az utolsó császárság ideje alatt követett el, és a miért szörnyen lakolt: hogy elfeledje azon hallatlan érdemeket, miket Francziaország a haladás és szabadság terén szerzett magának. Schvarcz Gyula: Én nem tagadtam. Horn Ede : Ha most nem tagadja, ennek csak örvendhetek; de nagyon sajnálom, hogy tegnap kereken tagadta. Nagy örömmel veszem a mai tagadást is, mert, nézetem szerint, lehetetlen, de nem is szabad szabadelvű embernek azt felednie, hogy Francziaország azon dicső és nagy forradalommal, melyet a múlt század végén keresztülvitt : egész Európában a sötét középkor kényuralmát megtörte, ós minden népnek, minden nemzetnek a szabadság és egyenlőség ösvényét megnyitotta. Nem szabad elfeledni, hogy egy század óta az európai continensen a franczia nemzet volt minden szabadelvű újításnak, minden haladásnak, minden democraticus intézménynek, sőt — hozzáteszem — az egész alkotmányos és parlamentális életnek főinditója, és életbeléptetője. (FöMáltásoh bal felől: Nem áll!) A continensről szólok, és nem érthetem Angliát, s azért ismétlem: még ma sem léteznék alkotmányos élet a szárazföldön, ha Francziaország nem követte volna Anglia példáját, (ügy van !) és egész Európába át nem vitte volna a parlamentalismust. De hogy az átalánosságokat elhagyjam, és csak Magyarországról beszéljek : azt gondolom, hogy magyar államférfiunak nem szabad azt sem elfelednie, hogy ha sikerült Magyarországnak II. József hatalmaskodásain győzedelmeskedni, és alkotmányos életének helyreállítását kieszközölni. ez, egyrészben legalább, azon erős lökésnek volt köszönhető, melyet már akkor a franczia forradalom az osztrák birodalomra gyakorolt. (Igaz !) El nem szabad felednie magyar államférfiunak, hogy azon uj életteljes politikai mozgalom, mely az 1848 előtti 16 —17 évet oly gyümölcsözővé tette, szintén a franczia júliusi forradalom kifolyása volt; nem szabad felednie, hogy az 1848-i forradalom, melynek gyümölcseit az akkori szerencsétlen kimenetel daczára még ma is élvezzük, szintén a franczia februári forradalom kifolyása volt. Azt sem szabad magyar államférfiunak feledni, hogy ha a franczia köztársasá1849-ben Magyarországért semmit sem tehetett: ez csak onnan volt, hogy a franczia köztársaság 1849-ben már csak névszerint létezett, ment már le volt bilincselve, körül volt hálózva a császári jDraetendens által. Végre azt sem szabad magyar államférfiunak felednie, hogy ha 1860ban le tudtuk rázni a Bach-rendszer bilincseit, ha 1867-ben visszaszereztük többé-kevésbbé régi alkotmányunkat: ez ismét kifolyása volt, (Mozgás.) — és ezt el fogja ismerni minden részrehajlatlan biráló, — azon szabadelvű mozgalomnak, melyet Francziaország az olasz tartományok fölszabadítása, és az osztrák birodalom gyöngitése által Európában előidézett. (Igaz!) T. ház ! Megmondottam beszédem kezdetén, — és e néhány szóval befejezem, — hogy mindig a háborús interventió ellen, és a semlegesség mellett voltam, és vagyok most is, elvtársaim és a ház többségével; mondottam azt is, hogy teljes rokonszenvvel vagyok a német egység és a német átalakulás iránt; de egyet legyen szabad hozzátennem: ma a háborúnak vége van; szó sem lehet arról, hogy ezen vagy azon félhez akarunk-e csatlakozni, hogy ezt vagy azt akarjuk-e segíteni anyagilag vagy erkölcsileg is. Ennek lejárt ideje; ez ma haszontalan vita volna, és mivel a haszontalan vitát nem szeretem, (Nyugtalanság a jobb oldalon), nem fogadhatom el Irányi tisztelt barátom határozati javaslatát, mert azt hiszem: hogy nagyon későn jön, és talán inkább gúnynak látszanék Francziaországban az ily post festum jövő manifestatio. De mikor vége van a háborúnak, előttünk áll a há-