Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-313

70 313. mtagos Siet qtáreziw 19. 1871. majd megbukik. (Zaj. Ellenmondás.) Ne himez2ük-hámozzuk a dolgot: a mi politikánk nem egy. Én nem hiszem, hogy a deutsche Einheit jobb lesz ránk nézve; de én Berlin kormányától nem várok semmi jobbat, és ha azon láva, mely megindult, — a nemzetiségi eszme — lejön egészen Bécsig: azt a Kárpátok sem fogják útjában visszatartani; lejön az Magyarországba is. Azt mondja Jókai : először legyünk barátságban a benlevő népekkel, azután pedig ne avatkozzunk semminemű kül-dolgokba. Hát kérem, ha szidja a franeziát, az nem beavatkozás? vagy talán ezzel azt hiszi, hogy itt ben az egyetértésnek szolgál vele ? A képviselő ur örvend a német szellemnek; de én azt mondom, hogy kérdje ő meg a románokat és szerbeket, a görögöket, azokat, kiket mint klassicusokat imád Schvarz Gyula, (Derültoég.) : hogy mikép vélekednek ezek a kérdésről ? ők légiókat küldtek a francziák segítségére ; kérdje meg ezeket, hogy mit mondanak ők? — Ezek azt fogják mondani, hogy Magyarország, a milyen ellensége volt előbb Németországnak,most mihelyt Németország győzött, annak háta mögé búvik, azért, hogy mindnyájunkat elnyelhessen. Bizony sem a románok, sem a szerbek nem köszönik meg ezt a politikát. Nem vagyok oly tudós ember, mint Schvarcz és Jókai, mert mind a ketten tudósok; (Derültség.) hanem nem tudom, mit mondana ahoz Nagy Frigyes, ki csak francziául tudott irni, és Humboldt nagy tudós, ki francziául irta munkáit, hogy a franczia nemzet semmit nem tett a szabadság, semmit nem tett a civilizátio érdekében, — amint Schvarcz monda. (Fölkiáltások: Nem mondta!) Én hiszem, hogy Schvarcz beszéde hiven leíratott, és nem kételkedem, hogy nem fog dicsekedni azzal, amit mondott. Ivánka tegnapi beszéde folytán az volt a cadentia, hogy nem ismertük el a franczia köztársaságot: mert nincs; elismertük a német császárságot : mert van; de van még egy másik cadentia is: „a ki fél, az él." (Fölkiáltások: Tessék alkalmazni!) Igenis uraim; ha Thiersnek sikerült volna behozni egy Bourbont Francziaországba : nem kételkedem benne, hogy el volna ismerve; de mivel a köztársaságról van szó

f nem ismertetik el. Tisza Kálmán ur azt monda, hogy bizhatunk a szabadság ujitó erejében. Igaza van; csakhogy most pellengérre van téve a köztársaság ügye. Soha köztársaság többet nem szenvedett; soha inkább nem volt csúffá téve, mint most; mert csak ideiglenesen engedtetett meg, azon czélból, hogy megszavazza azon öt milliárdot, mit Jókai ugy félt, hogy el akarjuk a porosztól rabolni: mintha csak igaz utón kereste volna. (Derültség.) Mikor a porosz Paris előtt állt, azt monda: életedet vagy pénzedet, meg kell, hogy váltsad magadat vele. Oly consortiumba Jókai nem akar állani, mely e pénzt el akarja venni a porosztól; de én sem akarok oly consortiumba állani, mely kész elrabolni ily jószágokat a legyőzöttektől. Én csekély embernek tartom magamat ugyan; de azért bátran azt merem mondani, hogy itt a reactio győzött. (Igaz! igás!) Nem valami bonyolult politikai kérdések forognak fön; a dolog itt igen egyszerű. Itt a berlini 1848-iki kartács bombázta Parist, és nekem ez fáj; ez azon rém, a melytől én félek. Azt mondják, hogy Európában nem kell az egyensúlyt föntartani. No valóban nincs is mostan egyensúly, mert Bismarck egyedül kinek szava döntő és irányadó. (Föíktáltásók: Hát Napóleon, a M legyőzetett, nem volt-e ugyanaz 1) Igaz, legyőzetett ; de én Bismarcktól se várok jobbat, mint Napóleontól. (Helyeslés.) T. ház! Most Kállay barátomnak vagyok bátor néhány szóval válaszolni. Mikor Kállay barátom beszélt, azt hittem, hogy az autonómiai gyűlésben beszél. (Derültség.) Elkezdte beszédét azzal, hogy ő, mint katholikus, nem bánja, hogy a pápát elkergették. ^Derültség.) Ezt a francziák is tették, el is kergették; az infulákat a parasztok hurezolták végig az utczákon. Én, mint katholikus, annak örvendek, hogy vége van ezen dolognak; hanem én nem szeretem e kérdést itt feszegetni: mert akkor ismét átmegyünk egy másik kérdésre, a mely másik kérdésnél azután ott van az egyik oldalon a non possumus öklös ostobasága ; (Derültség.) a másik oldalon pedig a ketzerismusnak visszarugdaló lába. (Hosszas derültség.) Ugy lászík, hogy Kállay barátomnak oly nagy az öröme a fölött, hogy elkergették a pápát : hogy ezen örömében elfeledte a politikát. (Derültség.) T. ház! A múlt héten voltam Szebenben, (Halljuk! Hosszas derültség és fölkiáltások: Mi közünk nekünk ahoz f) Igenis, ott voltam az universitáson, s én egy cseppet sem csodálkoztam azon, hogy a mi szász testvéreink örvendenek a porosz győzelemnek. Engem az nem is überrascholt, (Derültség.) mert azok németek is, lutheránusok is. (Hosszas derültség.) Engem az sem lepett meg, hogy efféle nyilatkozatokat hallottam bizonyos pénzalapról, melyről épen szó volt: „ki kell osztani; de ha te román oda nyúlsz, ugy bánunk veled, mint a frech francosokkal bántak a poroszok." De én tegnap, midőn e terembe léptem, szemeimet kezdtem törülni, mert azt kezdtem hinni, hogy még Szebenben vagyok. (Derültség.) Kü*