Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-313

70 313. mtagos Siet qtáreziw 19. 1871. majd megbukik. (Zaj. Ellenmondás.) Ne himez­2ük-hámozzuk a dolgot: a mi politikánk nem egy. Én nem hiszem, hogy a deutsche Einheit jobb lesz ránk nézve; de én Berlin kormányától nem várok semmi jobbat, és ha azon láva, mely megindult, — a nemzetiségi eszme — lejön egészen Bécsig: azt a Kárpátok sem fogják útjában visszatartani; lejön az Magyarországba is. Azt mondja Jókai : először legyünk barát­ságban a benlevő népekkel, azután pedig ne avatkozzunk semminemű kül-dolgokba. Hát ké­rem, ha szidja a franeziát, az nem beavatkozás? vagy talán ezzel azt hiszi, hogy itt ben az egyet­értésnek szolgál vele ? A képviselő ur örvend a német szellemnek; de én azt mondom, hogy kérdje ő meg a romá­nokat és szerbeket, a görögöket, azokat, kiket mint klassicusokat imád Schvarz Gyula, (Derült­oég.) : hogy mikép vélekednek ezek a kérdésről ? ők légiókat küldtek a francziák segítségére ; kérdje meg ezeket, hogy mit mondanak ők? — Ezek azt fogják mondani, hogy Magyarország, a milyen ellensége volt előbb Németországnak,most mihelyt Németország győzött, annak háta mögé búvik, azért, hogy mindnyájunkat elnyelhessen. Bizony sem a románok, sem a szerbek nem köszö­nik meg ezt a politikát. Nem vagyok oly tudós ember, mint Schvarcz és Jókai, mert mind a ketten tudósok; (Derültség.) hanem nem tu­dom, mit mondana ahoz Nagy Frigyes, ki csak francziául tudott irni, és Humboldt nagy tudós, ki francziául irta munkáit, hogy a franczia nem­zet semmit nem tett a szabadság, semmit nem tett a civilizátio érdekében, — amint Schvarcz monda. (Fölkiáltások: Nem mondta!) Én hiszem, hogy Schvarcz beszéde hiven leíratott, és nem kételkedem, hogy nem fog dicsekedni azzal, amit mondott. Ivánka tegnapi beszéde folytán az volt a cadentia, hogy nem ismertük el a franczia köz­társaságot: mert nincs; elismertük a német csá­szárságot : mert van; de van még egy másik ca­dentia is: „a ki fél, az él." (Fölkiáltások: Tes­sék alkalmazni!) Igenis uraim; ha Thiersnek si­került volna behozni egy Bourbont Francziaor­szágba : nem kételkedem benne, hogy el volna ismerve; de mivel a köztársaságról van szó f nem ismertetik el. Tisza Kálmán ur azt monda, hogy bizha­tunk a szabadság ujitó erejében. Igaza van; csakhogy most pellengérre van téve a köztársa­ság ügye. Soha köztársaság többet nem szenvedett; soha inkább nem volt csúffá téve, mint most; mert csak ideiglenesen engedtetett meg, azon czélból, hogy megszavazza azon öt milliárdot, mit Jókai ugy félt, hogy el akarjuk a porosztól rabolni: mintha csak igaz utón kereste volna. (Derültség.) Mikor a porosz Paris előtt állt, azt monda: életedet vagy pénzedet, meg kell, hogy váltsad magadat vele. Oly consortiumba Jókai nem akar állani, mely e pénzt el akarja venni a porosztól; de én sem akarok oly consortiumba állani, mely kész elrabolni ily jószágokat a le­győzöttektől. Én csekély embernek tartom magamat ugyan; de azért bátran azt merem mondani, hogy itt a reactio győzött. (Igaz! igás!) Nem valami bonyolult politikai kérdések forognak fön; a dolog itt igen egyszerű. Itt a berlini 1848-iki kartács bombázta Parist, és nekem ez fáj; ez azon rém, a melytől én félek. Azt mond­ják, hogy Európában nem kell az egyensúlyt föntartani. No valóban nincs is mostan egyen­súly, mert Bismarck egyedül kinek szava döntő és irányadó. (Föíktáltásók: Hát Napóleon, a M legyőzetett, nem volt-e ugyanaz 1) Igaz, legyő­zetett ; de én Bismarcktól se várok jobbat, mint Napóleontól. (Helyeslés.) T. ház! Most Kállay barátomnak vagyok bátor néhány szóval válaszolni. Mikor Kállay ba­rátom beszélt, azt hittem, hogy az autonómiai gyűlésben beszél. (Derültség.) Elkezdte beszédét azzal, hogy ő, mint katholikus, nem bánja, hogy a pápát elkergették. ^Derültség.) Ezt a francziák is tették, el is kergették; az infulákat a parasz­tok hurezolták végig az utczákon. Én, mint ka­tholikus, annak örvendek, hogy vége van ezen dolognak; hanem én nem szeretem e kérdést itt feszegetni: mert akkor ismét átmegyünk egy má­sik kérdésre, a mely másik kérdésnél azután ott van az egyik oldalon a non possumus öklös os­tobasága ; (Derültség.) a másik oldalon pedig a ketzerismusnak visszarugdaló lába. (Hosszas de­rültség.) Ugy lászík, hogy Kállay barátomnak oly nagy az öröme a fölött, hogy elkergették a pá­pát : hogy ezen örömében elfeledte a politikát. (Derültség.) T. ház! A múlt héten voltam Szebenben, (Halljuk! Hosszas derültség és fölkiáltások: Mi közünk nekünk ahoz f) Igenis, ott voltam az uni­versitáson, s én egy cseppet sem csodálkoztam azon, hogy a mi szász testvéreink örvendenek a porosz győzelemnek. Engem az nem is überrascholt, (Derültség.) mert azok németek is, lutheránusok is. (Hosszas derültség.) Engem az sem lepett meg, hogy efféle nyilatkozatokat hallottam bi­zonyos pénzalapról, melyről épen szó volt: „ki kell osztani; de ha te román oda nyúlsz, ugy bánunk veled, mint a frech francosokkal bántak a poroszok." De én tegnap, midőn e terembe léptem, sze­meimet kezdtem törülni, mert azt kezdtem hinni, hogy még Szebenben vagyok. (Derültség.) Kü­*

Next

/
Oldalképek
Tartalom