Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-313

313., országos Ülés márczius i9. 1871. 59 nyéknél ugy tüntetne bennünket föl, mintha mi a német egység barátai nem volnánk. Én a jövőben a német egység barátságára nagy súlyt fektetek. Bármit hozzon is a sors : én egy oly nemzettől várok, mely ugy a cultura, mint a eivilisatio kellékeinek annyira megfelel, én oly nemzettől várok, mely nem a vér eífervescentiájának hódol, nem az ellenkező rendszerek kikutatásában keresi a szabadságot: hanem ugrás nélkül, de folytonosan és komolyan igyekszik az emberiség ideálja felé. (Helyeslés.) En hiszem, hogy e nagy nemzet, ha kormányánál netalán retrogad-, vagy Junker-féle eszmék támadnának : ezen eszmék teljesülése ellen erélyesen föl fog lépni. Ezekből érthető, hogy én a német egységre nagy súlyt fektetek. Es midőn ezt kijelentem, kijelentem egyszersmind határozottan, hogy én a frauczia-porosz háború alatt, a kormányunk által vitt politikát teljesen eorrectnek és helyzetünkből meritettnek elismerem. (Helyeslés.) T. ház! Én valóban nem tudom fölfogni véges elmémmel azon politika helyeslését, a mely politika itt kifejeztetett; mert én nem tartom azt megegyezhetőnek, hogy midőn kormányunkat megróni akarjuk azért, mert oly politikát nem követett, mely meggyőződésem szerint okvetlenül európai háborút idézett volna elő ; hanem oly politikát követett, melyet épen mi initiáltunk: hogy akkor hangsúlyozzuk a német egységhez! rokonszenvünket. Már kérdem én t. ház: ha egy gondolkodó németnek a mi petitiós állásunkat elmondom ezélba vett hatátozatunkkal, vagy pláne értesítem azon harczias nézetünkről, amit Simonyi Ernő t. képviselőtársam előterjesztett : vajon képes leszek-e ezen férfiút capacitálni, hogy mi csakugyan a német egységet helyeseljük ? (Helyeslés.) Vagy fordítsuk meg; ha e tényeket egy gondolkodó franczia férfiú elé terjesztem, vajon ezen franczia gondolhat-e mást, mint legalább egy irányábani sympathia kifejezését, oly sympathiáét, mely minden német irányábani sympathiát önként kizár? Bizonyára egyebet nem gondolhat. De kérdem: érdekünkből van-e merítve oly politika, hogy midőn Európának, nálunknál sokkal nagyobb, erősebb nemzetei e kérdésnél óvatosak: ugyanakkor mi tüntessünk határozatunkkal vagy pláne azon harczias nézet elfogadásával, (Helyeslés) és épen mi, kiknek ugy hiszem a jövő eseményeknél akarva, nem akarva szerepelnünk kell? Én t. ház ily politikát nem pártolhatok. (Helyeslés.) De, t. ház, nem is látom e politikának in- \ dókát: mert ámbár sajnos, hogy a nemzetközileg j jelenleg létező törvények a foglalást a hadjog ! értelmében megengedik; de kérdem én, ha a ; győzelem franczia részre dőlt volna el, nem az lett volna-e a következése? hiszen ismeretesek a Rajna iránti aspirátiók. Tudjuk, és csak a napokban értesültünk egy általam nagyon tisztelt franczia férfiú nyilatkozatáról, hogy ők nemcsak a Rajnát, de még Németország több részét is el akarják foglalni, ha erőhöz jutnak. Ezek sokkal mélyebb dolgok, t. ház, hogysem akár mi, akár a közös hadügyér sikeres lépéseket tehessünk e barbárságnak megszüntetésére: mert az csak a nemzetközi jog kifejlődésétől és a miveltség előhaladásától függ. (Helyeslés.) De kérdem: hogy az annyira emlegetett egyensuly-e az, mely kell, hogy energiánkat fölingerelje? En az egyensúlyt nagyon elasticusnak tartom, és átalában ugy tapasztaltam, hogy a diplomaták akkor tulajdonítanak ennek nagy fontosságot, mikor argumentum hiányában vannak, vagy valamit el akarnak tagadni. Egyébiránt én az egyensúlyt megzavartatva nem találom; nem találtam Sadova és Mzza, és nem találtam Lombard-Veleucze esete után sem. De vajon bölcs politika lett volna-e az : ha annyi baj, annyi készületlenség mellett, annyi adóssággal terhelve, annyi vereség érzetében a harezterére vezényeltetünk ? vajon, mit remélhettünk volna mást, mint hogy államunk épen ugy, mint Francziaország, tönkre tétetik, és ma megalázva, kizsákmányolva bölcselkedhetnénk az élet múlandóságáról, (Igazi) És igy a neutrálitás politikája okvetlen annyi eredményt nyújtott, mit a deák ebben mond ki: qui habét tempus, habét vitám ; hogy a nagy események előtt adott szünnapokat az állam fölhasználhatja, a polgári szabadság körét kiszélesbithetni; mert csakis ez utón remélhetni majdan Sadovát elkerülni. Végre azt mondhatná valaki, vagy szavaim oda magyaráztathatnának, mintha én a jelen franczia institutióknak barátja nem volnék. Sőt inkább lelki örömmel élvezném, ha Francziaországban ez institutio megtartatnék; de a hírlapi tudósítások után következtetve, fájdalom azt kell nyilvánítanom, hogy Francziaországban nagyon kevés azok száma, kik a respublikát akarnák maradandóvá tenni. De bármi történjék : én reményemet Európa jövője iránt, ez esemény folytán el nem vesztem, sőt nemzetemnek jövendőbeli kilátását sokkal jobban tisztultabbnak látom majd, mint a háború előtt. Óhajom csak az, hogy a t. minisztérium ezután is a külügyekben épen oly óvatos legyen, mint a háború alatt. (Helyeslés jobb- és balközép felől.) Ürményi Miksa: Fölfogásom szerint e birodalom külviszonyai geograficus fekvésénéi fogva benső jólétének lényeges föltételeit képezik, és majd kivétel nélkül azon forrásnak tekinthetők, melyből boldogsága vagy romlása ered. 8*