Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-312
312. országos ülés márczius 18. 1871. a hogy ezt annyira lealacsonyította a mennyire kívánta, és végre oly föltételeket szabhatott és szabott is neki, a melyek Francziaország erejét hosszú időre megzsibbaszthatják: ez bizonyára kívánatos nem volt. De volt ennek más következése is; azon következése, hogy Európában nem levén oly egyetértés a semleges hatalmak között, melyek a hadviselő felek előtt tekintélyűket képesek lettek volna főntartani: oly állapot állott be, melynél fogva egyszerre Európában minden szerződés semmissé lett. Annak, hogy ezen szerződések semmibe sem vétetnek: első manifestatiója november'9-én történt, midőn Oroszország egyszerre kijelentette, hogy ő a Fekete tenger neutralitására vonatkozó párisi békeszerződés rendelkezéseit többé magára kötelezőknek nem ismeri el. Ezen szerződési fölmondás ismét egyike volt azon kérdéseknek, melyek Angolországot rendkívül érdekelték, s melyek érdekében tehát Angolország mozgott, és végre létrejött azon eonferentia, mely a napokban ért befejezést. De a dolog mindenesetre áll, hogy Oroszország látván a porosz fegyverek győzelmét, eljöttnek hitte a pillanatot és lehetőnek látta azt, hogy ezen szerződést fölmondja; mert Európában nincs senki — a franczia nemzet leveretve lévén — nincs most senki, ki az európai szerződéseknek érvényt tudna szerezni. Hogy ez ugy van, megmutatták ezt a háború további eseményei is. Méltóztatnak emlékezni, hogy a múlt deczember hóban, — tehát közel azon orosz fölmondás után — egyszerre a porosz főhadi szállásról kijött egy rendelet, a mely ismét kijelentette, hogy Luxemburg neutralitását nem respectálják, hogy azon szerződést, mely 1867-ben Londonban köttetett, hol Luxemburg neutralitását minden európai nagyhatalom biztosította: a porosz kabinet többé kötelezőnek nem ismeri. Ez ellen Európában ismét alig volt valaki, a ki fölszólalt volna, vagy csak igen csekély és kíméletes tiltakozás emeltetett; de a gyakorlatban mindenki belenyugodott, hogy Poroszországnak teljes hatalmában áll: Luxemburg semlegességét tekintetbe nem venni. Ha továbbá nézzük, t. ház, mi történt ezen háború folyama alatt, midőn Paris még meg nem adta ugyan magát, de már Franeziaországnak ereje meg volt törve: azt találjuk, t. ház, hogy a nélkül, hogy az osztrák-magyar kormányt csak egy szóvalis megkérdezték, vagy "egyszerűen tudósították volna, hogy daczára a prágai békekötésnek, a prágai szerződés föltételeinek, a dolgok Németországban egészen máskép alakultak, és hogy a prágai békekötés ennek útjában áll, a világon senkinek eszébe nem jutott. Mondom, ezen háború óta az európai szerződések minden ervenyessógóket elvesztették, és a helyett, hogy az osztrák kormány részéről tiltakoztak volna, hogy a prágai békekötés ily egyszerű módon fólretétessék, vagy legalább formailag figyelembe se vétessék; gratuláltak azon nagy méltósághoz, nagy tisztelethez, melyet nyert. Ha ez igy áll, pedig ez igy áll, mert ezek tények, események: akkor Európa jelenleg azon helyzetben van, hogy itt t5bbé semmi szerződés biztosítva nincs, és visszajövünk azon állapotba, a hol az ököljog, az erősebb határoz. Ez azon állapot, melynek megakadályozását én kész lettem volna az osztrák-magyar birodalom összes erejével, sőt ha szükség lett volna, fegyveres erővel is kivinni : mintsem azt koczkáztatni, hogy Európában minden jog, minden szerződés megszűntével az erősebb hatalom vergődjék uralomra. Ami illeti kormányunk magaviseletét a háború alatt,sok kifogásom lehet ellene; mert eljárásában nem volt következetesség: mindig bizonyos félénkség lenge át az egyik fél irányában, rnig a másik fél irányában nem tartá magát kötelezettnek semmiben. Igy például fölszólitás daczára is nem ismerte el a franczia köztársasági kormányt a mi külügyérünk. Én nem vagyok hajlandó ezt részemről roszalni, és azt mondom: hogy indulva az előzmények, a diplomatiai szokás után, a franczia kormányt, mely a nemzet által elismerve nem volt, korai is lett volna elismerni. En ebben hibát nem találok; de hibát találok abban, hogy elismerte a német császárságot, míg az a nemzet által nem volt elismerve: quod uni justum, alteri aequum. Ha nem ismerte el a franczia kormányt, nem kellett volna elismernie a német császári kormányt sem, míg az formailag meg nem alakult. Ugy hiszem,hogy ez a logika. De mire szorítkozott az osztrák-magyar kormánynak diplomatiai működése a háború alatt % Először, nézetem szerint nem helyesen, nemcsak nem mai'adt Parisban az osztrák-magyarbirodalom követe, hanem ő volt főindoka annak, hogy a többi diplomatiai képviselők is elhagyták Parist. Amint méltóztatnak tudni, az angol követnek igen rósz néven vették Angliában, hogy nem maradt helyén, midőn a hely veszélyeknek volt kitéve; de ha tekintjük az eseményeket, az egész eljárásból kitűnik az, hogy ezen elmenetelnek főinditója, főizgatója Metternich herczeg volt. Ö volt első, a ki még szeptember 7-én eljött az angol követhez, és azt mondta neki: hogy ő miniszterétől azon utasítást vette, hogy ne maradjon Parisban, ha az ostrom oltatnék, ne-