Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-324
324. országos ÍHás ápril 1. 187?. 355 birtokviszonyokat végleg rendezni óhajtván az ország: elismerem, hogy ez egyik vagy másik rész sérelme nélkül sohasem történhetik. Ha teljes megnyugtatást óhajtunk adni, nemcsak az egyik, hanem mindkét fél részére : akkor kérdés támadhatna még arra nézve is, vajon az oly erdőrészekre nézve, melyekhez a volt földesúrnak semminemű más joga nem volt s nem élvezett többet, mint bizonyos évi haszonvételt: nem parancsolják-e sokszoros körülmények, hogy ezek a volt birtokosok kezében hagyassanak bizonyos haszonvétel megtérítése mellett ? Azonban én e tekintetben hazánk körülményeit sokkal megnyugtatóbbnak látom, mintsem ezt óhajtanám követelni; nem követelem pedig azért, mert tudom, hogy e részben úgyis nagy kisebbségben maradnék; de figyelmeztetem t. képv. társamat Várady Gábort, hogy ő az 1832 — 36-ki törvényczikket megemlítve és a központi bizottság szövegezésének 2-ik bekezdését elvetvén: vajon kedvezőbb helyzetet vél-e teremteni azon volt úrbéresekre nézve, kik az erdőnek kizárólagos használatára nézve a szakadatlan gyakorlaton kivül egyéb jogalapot nem is mutathatnak föl? íme a sarkpontja, az elválasztó pontja annak, melyik kedvezőbb a volt úrbéresekre nézve : Várady Gábor módositványa-e, ki tisztán az 1832 — 36-iki törvényre alapítja azt, vagy pedig a központi bizottság óhajtása, mely az első sorban azon érdekelteket vévén tekintetbe, második bekezdésében tekintettel van azon bonyodalmakra is és azokra nézve, kik az erdő kizárólagos használatán kivül semmi egyéb jogalapot nem mutathatnak föl. En ugy hiszem, hogy itt a nagyobb állami szempontok teszik kötelességünkké, hogy a megnyugtatást azokra nézve is eszközöljük s ezért csatlakozom a központi bizottság véleményéhez. Nehrebeczky Sándor: T. ház! Minthogy az eddigi törvények szerint a legnagyobb erdő competentia, mely tagosítások alkalmánál a volt jobbágyoknak kiadatott, ritka esetekben 12 holdra ment; most pedig oly intézkedés szándékoltatik megtétetni a törvényben, mely szerint ezen mennyiség 22 holdra emeltethessék: azt hiszem, ez mindenesetre fontos kérdés és megérdemli, hogy minden oldalról megvilágosittassék. Várady Gábor igen t. képviselőtársam azon érvét, miszerint azerdő mennyiség kiszabásával nem a gyakorlatot, de a tőrvényt kell követni: igen is, in theoria elfogadtam; hanem in praxi minden tagositó biró meggyőződik arról, hogy mikor a törvénynek ezen intézkedését akarja életbeléptetni, hogy az erdőmennyiség az eddigi haszonélvezetnek feleljen meg: akkor neki a törvény e részben kellő alapot nem nyújt, hanem kénytelen a gyakorlatba bemenni, kénytelen a haszonélvezetet nyomozni, nyomozni azt, hogy szárazfát, galyfát, nyersfát, tűzifát, használt-e s a fakereskedést, miként gyakorolta a község, hogy ennek megfelelő erdőrószt kihasíthasson, és itt Szaplonczay képviselő ur azon nézetével, hogy egy ily intézkedés által a földesúr egészen kizáratnék : egyet nem érthetek. Mert épen azon vidéken fognának, a volt jobbágyok kisebb erdei competentiát kapni, a hol az erdő sok, a jobbágyak pedig kevesen vannak, ott is a volt földesúr nemcsak nem záratnék ki: hanem e maradandó erdő-mennyiségböl igen csekély azon arány, melyet a volt jobbágyok fognának kapni. De méltóztassék t. ház figyelmére méltatni azon körülményt, hogy épen ily hegyi vidéken mi volt az, mi a volt jobbágyot 1848. előtt föntartotta ? Ez volt pedig czélja az 1848. előtti törvényeknek, mert a volt földesúr csak ugy húzhatott hasznot a jobbágy után, ha föntartásáról gondoskodott. Gondoskodott pedig ott leginkább nagyobb erdei használat által; mert ott marhatenyésztésből élnek az emberek leginkább. Ha az ily felvidéki volt jobbágy oly mérték szerint fog erdővel elláttatni, mint az alföldi, kinek azonkívül gabonája is terem : akkor azon felvidéki volt jobbágynak igen szomorú sorsa lesz. Ennélfogva is tekintettel arra, hogya29-ik §-ban ugy a mint a központi bizottság szövegezte : megállapittatnak azon esetek, melyekben a biró 22 holdig emelheti az erdő mennyiséget; ez sokkal jobban van praecisirozva, mint az 1836-iki törvényjavaslatban, és azért még a 2-ik sorban is az 1836-ki t. ez. idézését nem találom czóli szerűnek. A második kikezdést magam is örömest fogadom el, mert azt látom, hogy abban azon esetek, melyekben az eljáró biró 22 holdig mehet: jobban vannak precisirozva. Elfogadom a szövegezést. Pap Zsigmond: Én sem fogadom el Várady barátomnak módositványát. Ha az ő módositványa elfogadtatnék: akkor olyan vidéken, mint például Zarándmegye, hol egy helység csak 2 — 3 jobbágy-telek, és nincs egyéb, mint { csupa erdő: tökéletesen ki lennének az emberek i azon jótéteményből zárva, hogy 22 holdat kap' janak. Mert hogyha a második kikezdést elhagyi nók: akkor csak azoknak lehetne 2 2 holdat ! adni, kik fakereskedés, szénégetés vagy más kivételes haszonvételek gyakorlatában voltak. Nem látom át az okát, miért ne lehessen a 2-ik kikezdést meghagyni 1 Talán azért, mert abban az foglaltatik, hogy ott, hol a földesúrnak egyebe nincsen ? ezt ne tegyük ki. Miután megszűnt már a válaszfal a volt jobbágyok és volt földesurak közt: azt gondolom, ne szégyeljük ma! gunkat, ha kimondjuk, hogy, ha a jobbágynak
