Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-312

28 312. országos ülés márczius 18. i87I. az ő rövid beszédében, mind az előttünk fekvő kinyomatott jelentésben épen arról beszél főképen, azaz: hogy mig eddig a mi budget törvényeinkben csak két nagy rovat vo-t: rendes kiadás és bevétel és rendkívüli kiadás és bevétel; most egy 3-ik csoport tétetett hozzá : pénz- és hitelmüveleti bevételek és kiadások. Mindenek előtt kijelentem t. ház, hogy igen helyesnek, igen czélszerünek találom a t. ház azon határozatát, miként a rendes vagy rendkívüli bevételekbe, minden bevétel fölvétessék, legyen az adóból, vagy kölcsönből, vagy máshonnét származó; hogy szintúgy a kiadásokba fölvétessék minden kiadásjegyen az fedve adó, kölcsön által, vagy bármi más módon. Igen helyesnek találom azért, mert a budget hű tükre legyen mindig az állam minden tartozásainak, minden terhe és jövedelmének. Hozzá teszem : szintoly helyes és czélszerünek találom a ház azon másik határozatát, hogy egyenkint kimutattassék minden hitelmüvelet állapota, azaz: jövedelme, kiadása hová fordítása, és igy tovább. De minél hevesebbnek találom, a ház ezen \ kettős határozatát : annál mélyebben sajnálom, hogy az igen t. előadó nr azon állításának, mintha a pénzügyi bizottság csupán ezen határozat szellemében járt volna el, ellene kell mondanom ; sőt én azt állítom, hogy egészen e határozattal ellenkezőleg vitte véghez a budget összeállítását. Mit akart, és mit akarhatott, a ház ezen kettős határozattal' Csak azt, hogy a mi budgetünk szintén világos legyen, a valóságnak megfeleljen, s hogy mindenki, ki a budgetet fölnyitja : képes legyen abból az ország jövedelmeit és terheit, valamint a jövedelemnek mire történt fordítását megtudni. De fájdalom, — de ki kell mondanom, hogy a mi butgetünk sokkal bonyolultabb, sokkal kevésbbé világos, valóságnak sokkal kevébbé megfelelő, mint volt valaha ; sőt hozzá teszem, hogy a góthai almanachban, mely minden ország budgetjét összefoglalva tartalmazza, lehetetlen oly budgetet találni, mely bonyolultabb, a valóságnak kevésbbé megfelelő, kevésbbé igazságos legyen, mint ezen előttünk fekvő budget. (Halljuk ! Halljuk !) Ha keresztül megyünk ezen budget három rovatán, úgymint: rendes bevételek és kiadások, rendkívüli bevételek és kiadások, és végre hitel és pénztár műveleti bevételek és kiadások, — vagy ha könnyebben veszszük a dolgot, mint azt a legnagyobb rész tenni fogja, helyett, hogy minden tételt átolvasna, csak a negyedik tételt fogja megolvasni: abban azt találja, hogy B mi kiadásaink 261 millióra rúgnak, míg bevételeink 242 millióra mennek, és hogy a deficit 18 és '4 milliót tesz. T. ház! Az első tétel nem igaz, a második tétel nem igaz; és a harmadik tétel sem igaz. (Fölhiáltásoh: Hogy, hogy? Halljuk! halljuk!) Mindjárt bebizonyítom t. ház, hogy egyik tétel sem igaz a három közül; hanem előbb felelnem kell egy észrevételre, mit tegnap is fölhozatni halottam, és melyet bizonyára ma is föl fognak hozni. Azt fogják mondani, hogy a harmadik sorban nem a sajátképeni bevételek és kiadások repraesentáltatnak, hanem repraeseutáltatik az, mit átfutó bevételeknek és kiadásoknak neveznek, mit a német budgetben : „durchlaufende Posten" a franczia budgetben pedig: „dépenses d'ordre"-nek neveznek. Azt gondolom, ilyesmi lebegett a t. pénzügyi bizottság szeme előtt, de fájdalom azt is hozzá kell tennem, hogy a mi itt a harmadik csoportban foglaltatik: az vagy nem tulajdonképeni bevétel, vagy nem kiadás; de mindenesetre semmiképen sem felel meg azon fogalomnak, mely egész Európa fmancz-tudornányában és minden állam háztartásában össze van kötve az átfutó bevételek és kiadások fogalmával. Átfutó bevételeknek és kiadásoknak az oly tételeket híják, hol az állam, úgyszólván csak közvetítő, a bankár szerepét játsza, azaz: ha az állam, mint például Franciaországban történik, nemcsak saját adóját hajtja be. hanem beszedi a községek adóját is, s igy a mit egyik kézen bevesz a községektől, azt a másikon kiszolgáltatja nekik. Tehát ezen bevétel nem nagyobbítja az állam bevételét és ezen kiadás nem nagyobbítja kiadását, s ez nevezhető átfutó tételnek. Szintén igy van az néhány országban, gondolom Belgiumban, hogy az állam mint bankár beszedi valami vasúti társaság számára a jövedelmet az egyik kézen, s a másikon kiszolgáltatja azt neki. Ez átfutó tétel, mert sem jövedelmét, sem terhét az államnak nem nagyobbítja. Ilyen átfutó tétel volna pl. a mostani magyar budgetben azon 450 ezer frt, melyet a közös kormány a vámkezelésre ad nekünk. Ezen 450 ezer forint átfutó tétel volna, ha mi ezt egészen ezen ezólra szánnók: mert ez sem tulajdonképeni jövedelmet, sem kiadást nem eredményezne. De ha az állam bármely forrásból valamit bevesz, és maga kezeli, azt semmiképen átfutó tételnek nevezni nem lehet. Átfutó tétel volna pl. a mi budgetünkben azon 10.900,000 frt, mely itt a dohány vásárlásra fölhasználandó összegként figurái. Ez csak átfutó tétel: — mert az állam egyik kezével kiadja a pénzt a dohányvásárlásra, a másik kézzel visszakapja a consumensektől. Ha mi a 3-ik csoportot vizsgáljuk, akkor