Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-323

323. országos Ülés márczius 31. 1871. 319 fogások sarkpontja tisztán jogi kérdések eltérő érvényét képezi : az ügy állásának bírálata nem tartozik a ház elé. En azt mondom, nem tartozik az sem a ház, séma miniszter teendői közé. Azután azt mondja a miniszter: másrészt ezen szövevényes ügy végleges eldöntésére ujabb intézkedés okvetlenül szükséges. Ezt fölöslegesnek találom, és én ezt kihagyandónak vélném, és e helyett kívánom, hogy azt mondjuk ki: a kérvény a vallás és közoktatási miniszternek a végett adandó át, hogy ezen ügynek törvényes bíróság általi végleges elintézését mielőbb eszközölje. A miniszter azt mondta, „törvényes és végleges elintézését." Nem kételkedem, hogy a miniszter is azt érti, hogy a bíróság intézze el; hanem megengedjen, hogyha ezt világosabban kimondjuk, több megnyugvást hoz, és jobb, hogyha így mondatik ki, hogy t. i. a miniszternek adandó át a végett, hogy az ügy törvényes bíróság általi végleges elintézését mielőbb eszközölhesse. A kérdés már most nézetem szerint csak az lehet? mi történjék addig míg ezen elintézés létre jöhetne : erre nézve nézetem szerint az 1868 — 69 törvényczikk 9-ik §-sa határoz. Az azt mondja : „A görög-keleti vallás se nem szerb, se nem román ajkú hívei ezentúl is meghagyatnak mindazon jogaikban, a melyeket egyház-községi s iskolai ügyeik önálló intézésében, szertartási nyelvök szabad használatában, mint szintén egyházközségi vagyonuk és alapitványaik kezelésében eddig gyakoroltak." Ez tehát a status-quora utal. Már most, ha az a kérdés merül föl, hogy melyik itt a status quo? akkor azt mondom, hogy más status quo itt nem lehet, mint az, a mely létezett akkor, mikor ez a törvény kihirdettetett. En tehát, t. ház! ha status quoról van szó, azt hiszem; ha az általunk hozott törvényt megsérteni nem akarjuk, azon status quot kell föntartani, a melyben találta ezen törvény az ügyet; tehát azt kell föntartani, a mely esistált 1868. június 30-án. A mi azután a további teendőket illeti, én bátor vagyok a t. háznak és a miniszter urnák azon csekély módositványt, a melyet tettem, figyelmébe ajánlani és elfogadását kérni. Zsedényi Ede: T. ház! Nem hiszem, hogy a t. ház a napirenden levő tárgyban határozatot hozni akarna, és azért részemről legalább igen sajnálom, hogy a fölött a tanácskozás oly sokáig tart, mintha az valami nemzetiségi kérdés akarna lenni. Egy részről az mondatik, hogy a kérvényi bizottság motivatióját nem lehet elfogadni. Magam is azt mondom, mert akkor minden relatiot ex asse pertractálni kellene^ ha azt akarnók kiXXSY Ef. NAPLÓ 184-T XT. mondani, a mit a kérvényi bizottság indítványoz. A kérvényi bizottság átnézte, megfontolta ez ügyet és e tekintetben nekünk referál. Ha mi ítéletet mondunk a kérvényi bizottság eljárása fölött : az ügyet tárgyalnunk és határoznunk kell fölötte. Simonyi Ernő előttem szólott képviselő ur, azt mondja, hogy itt sem a miniszter, sem a ház nem határoz; hanem a biró. De minő törvény szerint? Azt mondja az 1868: XXXIX. törvény szerint, de e szerint sem föl- sem alperes nem lehet senki és a biró rögtön leszállítja a fölperességet, mert a törvény e tekintetben zsinórmértékül nem szolgál; azt pedig, hogy mi a biróra bízzunk közigazgatási kérdéseket, melyeket törvény nem szabáljm, lehetetlen. A dolog igen egyszerű. Eddig a rendeletek csak közigazgatási utón keletkeztek. Az 1796-ki rendelet a görög szertartásuaknak ítélte oda a tulajdonjogot. Az 1869-iki rendeletben Eötvös ezzel épen ellenkezőleg a jogegyenlőséget mondta ki. Bizzuk tehát a miniszterre ezen ügyet, ki azt átfogja nézni, és ha azt fogja látni, hogy az alapítvány levelek és egyéb okmányok alapján el nem intézhető az ügy : akkor nyilván törvényjavaslatot fog előterjeszteni, mely szerint a biró ítéljen e kérdésben. De most bizni azt bíróságra, és ezáltal a viszályt megörökíteni: egyátalában nem lehet a képviselőház föladata. Magam is ki akarom hagyni a motivatiót, a mint a kérvényi bizottság ajánlja, és egyszerűen ugy kivánom kimondatni, hogy a minisztériumhoz utasíttassák. (Helyeslés.) Papp József: En magam sem fogadhatom el a kérvényi bizottság véleményét azon alakban, melyben az előterjesztetett, mert t. képviselőház, az országgyűlés sem nem bírósági, sem nem közigazgatási hatóság, hanem tisztán törvényhozói testület. Minthog}^ a kérvényi bizottság implicite belebocsátkozott jogi oldalába a kérdésnek, és azt ventilláljahogya közigazgatási utón hozott határozat ellenkezik a vizsgáló biztos véleményével; mi pedig bírósági teendőket mint törvényhozó testület, nem végezhetünk, sem politikai hatóság nem vagyunk, és a véleményt revisió alá nem vehetjük: pártolom a vallás és közoktatási miniszter azon véleményét, hogy egyszerűen, minden indokolás nélkül. az összes iratok elintézés végett a minisztériumnak adassanak ki. (Szavazzunk!) Hódossy Imre: T. ház! A ház elé került kérvények rendszerint ugy intéztetnek el, hogy az illető kórvény az illető minisztériumhoz utasittatik. Ezen egyszerű formula, fölfogásom szerint, rendszerint helyes, mert azáltal el van ismerve, mi itt ismételve kimondatott, hogy a ház sem 41