Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-323

320 323. országos Uiés márczius 31. 1871. nem biráskodhatik, sem nem administrálhat, sem az administratióra nézve positiv utasítást rend­szerint nem adhat. Csak azon egy esetben, ha egy kérvény tárgyalása alkalmával bebizonyíttatnék, hogy a kormány administrativ kérdésben a törvényt egyenesen megsértette: van a háznak fölszólal ási joga; más esetekben a háznak nincs sem joga, sem oka az administrativ ügyekhez hozzászólni s azokban különös utasítást adni, hanem azt kell mondania: az administrativ közegek végezzék az administratio teendőit, a bíróságok pedig a bí­ráskodás teendőit. A jelen esetben nem látjuk, hogy a törvény \ meg volna sértve, ezt a kérvényezők sem állít­ják; másrészről mindenki belátja, hogy itt admi­nistrativ teendők is lehetnek ugyan, amennyiben status quo föntartása körül kell intézkedni : de a dolog lényege * mégis bírói utón lesz elinté­zendő. Azt azonban nem a t. ház tartozik ki­mutatni, hogy ki mikép járjon el ezen ügy elin­tézése körül: szóval nincs ok, miért a képviselő­ház ezen ügy elintézésébe bocsátkozzék. Magam részéről tehát bátor vagyok indít­ványozni, hogy ezen kérvény elintézésénél is azon rendes, elfogadott formula használtassák: „ezen kérvény a vallás ós közoktatásügy-minisz­tériumnak kiadatni rendeltetik." Széll Kálmán jegyző (újra fölolvassa az indítványt.) Hoffman Pál: T. ház! Én részemről nem egészen érthetek egyet Hodossy Imre kép­viselőtársam nyilatkozatával abban, hogy a ház semmi körülmények között nem bocsátkozhatnék a hozzá beterjesztett kérvények érdemleges elin­tézésébe; hanem igenis azon nézetben vagyok, hogy a ház a jelen pillanatban nincs azon hely­zetben, hogy ezen ügyben érdemileg határozhas­son; de tovább megyek, azt mondom : nincs is szükség, hogy a ház érdemileg határozzon, és pedig a következő okokból. A sérelemnek okát, mely miatt panasz emel­tetik, egy kultuszminiszteri rendelet képezi, ós ez ellen adatott be a kérvény. Ha ma ugy állna a dolog, hogy a minisztérium ezen rendeletéhez ragaszkodnék : akkor ugy hiszem, a háznak kö­telessége volna az ügyet, amennyiben a kérvényi bizottság kimeritőleg nem tett jelentést, és a ház e szerint nem győződhetnék meg az ügy állá­sáról, ismételt tárgyalás végett a kérvényi bizott­sághoz visszautasítani és ismét újból tárgyalni. De szerintem e szükség nem forog fön, mert a cultusminiszter urnák nyilatkozatából tudjuk azt, miszerint ő e kérdésben legkevésbbé sem ragaszkodik azon rendelethez, mely a sérelem okát képezi : hanem hogy ő az ügyre vonatko­zólag az összes körülmények megfontolása után . újból akar intézkedni. A kérvény csak azt kívánja, hogy ezen ren­deletnek alkalmazása szüntettessók meg, miután maga a miniszter ur is ezen ügynek vizsgálatát kívánja és az által a módosított határozati javaslat azt fejezi ki, nézetem szerint, hogy a kérvényezők­nek egyelőre elég van téve ; mert a mi a sére­lem okát képezi, kormány részéről vizsgá­latnak ós e szerint ujabb határozatnak lesz tárgya. Csekély nézetem szerint tehát a ház nemcsak nem határozhat, de határoznia nem is szükséges, hanem megnyugvással elfogadhatja azon hatá­rozati javaslatot, mely a kultuszminiszter uj módosításával előttünk fekszik: mert a sérelmes rendeletnek érvénye függővé van téve és ha az eredmény nem felelne meg a felek várakozásá­nak, utóbb is tehetnek lépéseket ez ügyben. En annálfogva bátor vagyok kultuszminiszter ur mó­dosítása szerint a kérvényi bizottság határozatá­hoz járulni. Elnök: Kíván még valaki a tárgyban szólani. (Nem !) Eszerint a vita be van végezve. Mocsonyi képviselő ur, mint indítványozó akarna még szólani. Mocsonyi Sándor: Nem fogok a t. ház becses figyelmével visszaélni. (Halljuk!) Hogy­ha tegnap mondott szavaim két ellentétes oldal­ról félre nem értettek volna, nem is szólottam volna. En azt mondottam, hogy azon kérdésnek tárgyalását, hogy a kibocsátott miniszteri ren­delet az 1868: IX. tczikk, 9-ik §-ával ellen­tétben van-e vagy nmcs ? mondom — az e fölötti vitát meddő vitának tartom. A mai tanácsko­zás ennek helyességét bizonyította be. A kor­mány eljárásának törvényessége fölött, ma is ismét k-m, birálatot mondani, e fölött ítélni, tör­vényeink értelmében, melyek ez ügyben világo­san intézkednek, csakis a felsőház tagjaiból ala­kult bíróság van hivatva. A képviselőház igen is vitathatja azon kérdést, hogy vajon valamely rendelet a törvénynyei ellenkezik-e vagy nem? de csak azon czélból, hogy vád alá helyezzék a minisztert, vagy bizalmatlanságot szavazzanak neki. De bármiként álljon a dolog, abban mind­nyájan egyet értünk, hogy e kérdést véglegesen csak a biró intézheti el, s így ha nem ma: majd az ujabb miniszteri intézkedés után fogjuk a fe­leket a rendes törvényes útra utalni. Kétségte­len az is, hogy a képviselőház nem fórum cassa­torium és igy valamely miniszteri rendeletet nem semmisíthet meg. Bele bocsátkozhatik vizs­gálatába annak, hogy azon rendelet helyes és igazságos-e vagy nem? de anélkül, hogy az ügy érdemleges tanulmányozásába belebocsátkoznék: e fölöt ítéletet nem mondhat. Azért nem fogad­hatom el részemről sem azon indítványt, mely­ben az mondatik, hogy a status quo állittassek vissza ; mert honnan tudjuk, micsoda sta-

Next

/
Oldalképek
Tartalom