Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-321

268 321. országos ülés márcjhif 29. 1871. Körmendy Sándor: T. ház! Én éhez csak szóval azon módositványt vagyok bá­tor javaslatba hozni, hogy szükségtelennek tar­tom a módositványba beletenni azt, „ha az il­lető azt állítaná, hogy vallási nézeteivel ellen­kezik, hogy esküt tegyen," Ez egészen kimarad­hatna, mert a községi életből tudom, hogy igen sokan vannak olyanok, kik nem tartják ugyan ellenkezőnek meggyőződéseikkel az esküt, de nem szeretnek igen gyakran esküt tenni. Az esküté­tel mindig bizonyom nehézséggel jár ; tehát csak annyit kell bele tenni a törvénybe, a többi úgyis felesleges {Felkiáltások: Elfogadjuk, maradjon a szer­kezet.) Elnök: Elfogadja a t. ház a központi bizottság szerkezetét? (Elfogadjuk!) Irányi képviselő ur módositványa nem el­lenkezik ezzel, méltóztatnak elfogadni Irányi képviselő ur módositványát % akik elfogadják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A több­ség elfogadja a módositványt. Következik a VII. fejezet. Ivacskovics György jegyző (olvassa a VII. fejezetben a 88-ík §-t.) Nehrebeczky Sándor: E szakaszban e kifejezés „Ítéltetnek el", nézetem szerint így változtatandó „ítéltetnek meg," mert különbség yan a kettő közt. (Helyeslés.) Ivacskovics György jegyző (olvassa a 89-ik szalcasd.) Simonyi Lajos b.: T. ház ! A kü­lönvéleménynek következő módositványa vau e szakaszra : A 89. §. első bekezdésében ezen szavak után ,,a kárkeresetek azok ellen" ezen szó „is" teendő. Ezen szakasz végére pedig, mint utolsó be­kezdés volna teendő: „Ily esetekben azonban a rendelet végrehajtója visszkereseti joggal bír az ellen, ki a rendeletet kiadta." A különvélemény azon nézetből indul ki, hogy kártérítéssel nemcsak az tartozik, ki a törvénytelen cselekményt elrendelte; hanem egy­szersmind az is, és pedig első sorban, ki a tör­vénytelen rendeletet végrehajtotta : különben min­den honpolgár tartozik e felelősséggel, még in­kább, aki egy község elöljárója, ha megadatik azon jog az illletőnek, hogy ő visszkereseti joggal bir az ellen, ki a törvénytelen rendeletet kiadta. Mint látom, sokan esudálkoznak, és külö­nösen a belügyminiszter azon, hogy ezen indít­vány tétetik. En azt hiszem, minden alkotmá­nyos államban mindenkinek, különösen elöljáró­nak kötelessége tudni azt, hogy mivel okoz az illetőnek kárt, és mivel nem; kötelessége tudni azt, mit monda törvény, mit nem, azon egyszerű cselekményekre nézve, melyekre teendői kiterjed­nek. Ennek következtében azt hiszem, csak jog­érzetét emeljük minden honpolgárnak, ha az tudja azt, hogy visszkeresetet indíthat nemcsak az ellen, ki a végrehajtást elrendelte, hanem el­ső sorban mindjárt az ellen, ki neki közvetlenül a kárt okozta. Ennek következtében a különvé­lemény e módositványát elfogadás végett a t. háznak ajánlom. Tóth Vilmos belügyminiszter : Nem fogadhatom el a módositványt, mert nem tudom elképzelni azt, hogy Magyarországban ta­lálkozzanak minden kis községben olyan elöljá­rók, kik ismerjék a törvényt annyira, hogy ra­jok ezt alkalmazni lehessen. A szegény falusi biró sohasem tudná, melyik rendeletet szabadjon vég­rehajtania, melyiket nem. Neki kötelessége en­gedelmeskedni a fölebbvalóknak: azok legyenek felelősek; de maga az a falusi biró, ki a rende­letet végrehajtja, felelős nem lehet. Ezért a mó­dositványt lehetetlennek tartom. Körmendy Sándor: Én e szakasz­hoz egy harmadik kikezdéssel akarok járulni. Ebben ki van mondva a kártérítési elv azok el­len, kik közvetve, vagy közvetlen kárt okoznak az illetőknek. De az utánna következő 90-ik sza­kasz első kikezdése oly intézkedést állapit meg, mi sok esetben lehetetlenné fogja tenni a kár­kereset végrehajtását. A 90. szakasz azt mondja: ,,Ha a károsult az előljáró vagyontalansága miatt kielégítést nem nyert, vagy ha nem lehet kideríteni, hogy a sérelmes határozatra kik sza­vaztak : a fedezetlen kárt a visszkereset fönma­radása mellett, a község pénztára téríti meg." Ezen két szakasz egymással összeköttetésben lé­vén, bátorságot veszek magamnak éhez is hozzá szólni. En sohasem tartom helyesnek t. ház azt, hogy, ha már kárt kell szenvedni ennek vagy an­nak : a kár hárítható legyen a közpénztárra vagy a községi pénztárra, a mely pedig semmi esetben nem lehet a kárnak oka, a mi tehát nem lehet felelős sem ;—ha kárt szenvedjen egyes vagy község: akkor természetesen inkább a köz vé­delmezendő az egyes ellenében. De el lehet hárí­tani ezen összeütközését a közjónak az egyes javával az által, a mit én módositványképen a 89. §-hoz bátor vagyok ajánlani és a mely igy hangzik: A 89-ik §. végére teendő : „Se felelősségrei tekintetből minden oly határozat feletti szava­zás, melyből kártérítési kereset származhatik, a szavazók nevének és szavazataik minőségének jegyzőkönyvbe való vezetésével ellenőriztetik." Azt hiszem, hogy azon biztonság szempont­jából, melyet maga a t. túloldal állított fel, ezen szakaszban lehetetlenség lesz kifogást tenni a módosítás ellen. (Nem fogadjuk el!)

Next

/
Oldalképek
Tartalom