Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-320
320. országos Uiés márczius 28. 1871. 255 akadályozva lenne, hogy azon teendők fönakadást ne szenvedjenek, valamely helyettes végezze el azon teendőket, miket a törvény a szolgabiróra, vagy az alispánra ruházott. Itt azonban a kellő intézkedés hiányzik, mi annál inkább ébreszthet aggodalmat, mivel a szolgabírónak sok községben kell megtartania a tisztújító széket. Hogy tehát semmiféle fönakadás ne lehessen, bátor vagyok a következő, már az előbbiekből folyó módosítást ajánlani, (olvassa.) A 73-ik §. második kikezdéséhez pótlólag eme szavak csatolandók: „vagy akadályoztatása esetén, a törvényhatóság által e czélból előre kijelölt helyettese." E szerint a 73-ik §. 2. bekezdése így hangzanék : „A tisztújító szék elnöke kis és nagy községekben a szolgabíró, vagy akadályoztatása esetében a törvényhatóság által e czélból előre kijelölt helyettessé." Majláth István jegyző (újra fölolvassa Vécsey Tamás módositványát.) Királyi Pál előadó: T. ház! Ezen intézkedés már meg vau egy előbbi §-ban, ha azonban itt is kívánják betenni, ez a szerkezetet csak világosabbá fogja tenni. (Helyeslés.) Elnök : Elfogadja a t. ház ? (Elfogadjuk!) Elfogadtatott. Ivacskovics György jegyző (olvassa a törvényjavaslat 74-ik §-át.) Királyi Pál előadó: Megjegyzem, hogy az itt idézett §§-ok számja 40. és 77. Elnök s Nincs észrevétel 1 (Szünet után.) Elfogadtatott. Ivacskovics György jegyző (olvassa a törvényjavaslat 75-ik §-dt.) Patrubány Gergely : Itt a 75. szakaszban az mondatik, hogy orvosnak csak az választatbatik meg, ki a magyar államban érvényes orvostudori oklevéllel bir. Méltóztatik a ház emlékezni, miszerint én már jeleztem annak kívánatosságát, hogy az orvosi állomások az országban mindenütt csakugyan csupán orvostudorokkal töltessenek be; de erre nézve mégis fontosnak tartom a létező viszonyokat is, — mint akkor is mondottam, — figyelembe venni. Jelenleg még az országban nagyon sok hely van, hol mint községi orvosok sebészek vannak alkalmazva. Mindaddig, mig az egyetemen ugyan a sebészi tanfolyam meg nem szüntettetik, addig a gyakorlati életben törvény által ezen jogot, melyet az állani nekik más utón ad, el nem lehet tőlük venni. Kívánatos tehát csak az, hogy e tekintetben, a fokozatos haladás megtartassák, és igy oly értelmet kívánnék adni ezen szakasznak, hogy az eddig, mint orvosok működött egyének, ha különben kötelességöknek megfeleltek, a törvény IBPT. H. JTAPLÓ 18*4 XV. ezen szigorúbb rendelete alá ne essenek. Ezt azáltal vélném elérhetőnek, hogyha azon szó után, „orvosnak," ezen szó csatoltatik Jövőre.' Kérem tehát módositványomat figyelembe venni. Van azonkívül még egy indítványom, és ez az, hogy a 75. §-nál, a 4-ik bekezdésben kimondassák, hogy az orvosok hivatalukat élethossziglan megtartják, és attól csak a 71. §-ban a körjegyzőkre kimondott esetekben, és módon mozdíthatók el. Az indokolástól elállók, mert magától érthetőnek vélem, hogy az ilyen szakképzettséggel járó hivatalnokokat, hacsak alapos ok nincsen : változtatni, nem szükséges, mondom ezt indokolni alig szükséges. (Fölkiáltások: Halljuk az indokolást!) Vannak kik az indokolást óhajtják. Engedelmet kérek tehát, hogy legelébb egy példát hozhassak föl. (Halljuk!) Vegyük föl pl, hogy járvány uralkodik a községben, akár az emberekre, akár az állatokra nézve, mely esetben az orvosnak szigorúsággal kell eljárnia, és e szigorúság a népnek talán helytelen fölfogása miatt gyakran okul szolgál arra, hogy az ily orvosok épen pontosságuk miatt hivataluktól elmozdittassanak. Különben, a t. ház idejét továbbra elfoglalni nem akarom; ajánlom módositványomat a t. ház figyelmébe. Csiky Sándor: T. ház! Én ezen módositványát t. képviselőtársamnak el nem fogadom; el nem fogadom pedig azért, mert azt kívánja. hogy élethoszsziglan legyenek az orvosok a községek, illetőleg városok által megválasztva. Kérem : azon élethoszsziglan való hivatal — az én fölfogásom szerint — oly kiváltság volna, mely az orvosokat nem illetheti; mert — tisztelet a kivételeknek, de hisz az orvosok is csak oly emberek, mint a tanácsbeliek, jegyzők, birok stb.; ők is lehetnek hanyagok, ők is visszaélhetnek hivatalukkal épen ugy, mint más tisztviselők. Nem látom át tehát annak okát, hogy miért kellene egyátalában az orvost a többi tisztviselők közül kiemelni és élethossziglan tartó hivatalokba helyezni akkor, mikor a többi választás alá esik. A jegyzőnek sem kellene élethoszsziglan megválasztani, s ily értelemben én azt sohasem szavaztam volna meg. Meg lévén ez azonban állapítva a jegyzőkre nézve : én nem akarom a már meglevő roszat még ujjal szaporítani. Azzal indokolta indítványát előttem szóló képviselőtársam, hogy híven, szorgalmasan, de szigorra] is kelletik az orvosnak eljárni, és hogy ha szigorúbb eljárást tanusit a nép irányában, megneheztelnek reája, és ha megneheztelnek, kiteszik hivatalából. De hiszen az a kérdés: hogy kinek áll hivatalában? Azt hiszem, hogy a községnek vagy városnak hivatalában áll, s ha ez 33
