Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-320

250 320. erszágos ülés márczius 28. 1971. meghatározva, nevezetesen a polgármesteré, és igy a rendezett tanácsú városokra igen tetemes terhek hárulnak. Majdnem annyi tisztviselőt tartoznak tartani, mint a mennyit az egész járás, és ezeket ngy tartoznak fizetni, mint tartozik az egész járás. Mi lesz ennek a következése t. képviselőház, azon esetben, ha csakugyan megmarad ezen szövegezés szerint a törvényjavaslat ? Az lesz a következése, hogy például Hód-Mező-Vásárhely, melynek 50 — 55 ezer lakosa van, ugy mint történt a provisorium alatt: kénytelen lesz kijelenteni, hogy nem akar lenni rendezett tanácsú város, hanem a nagy községek közé kívánja magát soroztatni. (Bal felől: Igaz!) Okvetlenül ez lesz a következése annyival inkább, minthogy épen semmi más előnynyel sem bírnak a rendezett tanácsú városok, minthogy ők maguk képeznek egy járást. Ennélfogva kérem a t. házat, a rendezett tanácsú városok érdekében, méltóztassék elfogadni azon módositványt, melyet a kisebbség beterjesztett. Nyáry Pál: T. ház! Én többször hallottam hangoztatni a miniszteri padokról — és hozzá teszem : örömmel hallottam,— hogy á minisztérium a reform-kérdésekben az 1848-ki törvényekben lefektetett elveket fogja követni, és én megvallom, hogy nem is tehetem föl a minisztériumról , hogy e részbeni politikai hitvallását azzal akarná megczáfolni tettleg, hogy oly törvényjavaslatokat terjeszt elő, melyeket a 48-iki törvények elveivel összeegyeztetni nem lehet. És ha mégis ily jelenségek mutatkoznak e törvényjavaslatban, én azt hajlandó vagyok annak tulajdonítani, mi már régen meg volt mondva: „interdum bonus dormitat numerus", azaz egy kis feledékenységnek azon elvek irányában, mely elvek követőjének vallja magát a minisztérium. Azon 48-iki törvényczikk, mely a rendezett tanácsú városokról rendelkezik, azt mondja: E városokra alkalmazandó a királyi városokról alkotott törvény. Ezen törvény foganatba ment, mind a királyi városok, mind a rendezett tanácsú községekre nézve, és vajon mi módon történt ugy az egyik, mint a másik városban a választás ? Választók, nem pedig a képviselőtestűlet által. Én tehát, vagy csalatkozom akkor, midőn azt hiszem a minisztériumról, hogy csak megfeledkezett a 48-iki törvény e részbeni rendeletéről ; vagy pedig azt kell föltennem, hogy azt, a mi ellenkezik az 1848-diki törvénynyel, a minisztérium készakarva hozta be ide, e törvényjavaslatba. Ha ezen utolsó eset áll: akkor bocsásson meg nekem, hogy kijelentsem, miszerint még ezen nem igen liberális szellemű törvényjavaslatban is a visszalépésnek oly eclatans példája sehol sem fordult elő, mint itt. Én azt hiszem, abban a belügyminiszter ur s minden gondolkozó ember egyetért velem, hogy a mely jogoknak birtokába jutottak egyesek, testületek : azon jogokat azoktól elvenni többé nem lehet, ha arra semmi ok sem forog főn. Kérdem már most a t. belügyminiszter urat, hogy miután ezen jognak, t. i. a szabad választás jogának gyakorlatába nem hallgatólag, hanem valóságos törvény által jutottak a rendezett tanácsú városok: micsoda joggal lehet azoktól azt elvenni más törvény által, és ha a törvény az okot, amiért ama jog elvétetik tőlük, világosan, ki nem fejezi? Én annálfogva azt hiszem, hogy miután semmi okot, — eddig legalább — nem hallottunk a t. minisztériumtól, mely meggyőzhetett volna bennünket a felől, hogy a rendezett tanácsú városok szabad választási joga ekképen korlátoltassék: nekünk mint törvényhozóknak nem szabad az előbbi törvény rendeletétől elállva, ezen községeket ebbeli, törvénynyel szerzett, jogaiktól megfosztani. De t. ház az is tökéletesen áll, amit t. barátom, a külön vélemény előadója előterjesztett, az tudniillik : hogy nemcsak megfosztatnak a szabad választás jogától épen ezek a nevezetes községek ; hanem a választásnak is egy különös neme alkalmaztatik reájok, t. i. egyx'észről a személyes szavazattal birok, azaz személyesen, másik részről választott képviselők választják e városok képviselőit. Ez, t. ház, oly öszszezavarása a választási elvnek, hogy én nem akarom föltenni, hogy ha a t. háznaK minden tagja csak kissé is figye lemre méltatja ezen választási módot, a. t. ház elfogadja azt. En annálfogva a külön vélemény mellett szavazok. Majoros István : T. ház! Én valóban nem birok eléggé csodálkozni azon, hogy a ki ezen törvényjavaslatot készítette, milyen fogalommal bírt az önkormányzatról. Itt még jobban megszorittatnak a községek, még kevesebb hatáskör adatik nekik, mint van, és inkább elvétetik tőlük, mintsem azok jogokkal felruháztatnának. Különösen szembetűnő már az is, hogy a nagyobb községeket — mert vannak tehetséges, nagy birtokokkal biró községek, hol pái' 100,000-re megy azok évi jövedelme — ezeket szabad választás utján akarja kormányoztatni a törvényjavaslat; ugy a rendezett tanácsú városok között, hol 8 —10,000 lélekből álló város is van, és pedig több, hol semmi néven nevezendő földbirtok nincsen, s csupán a regálékból vagy