Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-319

216 319. országos ütés márczius 27. 1871. például az, ha észrevétetnék az ország népében hűtlen magaviselet, vagy ragaszkodás hiánya a haza és az alkotmány iránt. De alkalmazható-e ez a magyar népre? Én nem kívánok visszamenni az 1848—-49-iki időszakra, mert tudom, hogy vannak számosan e teremben, kik nem szeretik, ha ezen időszak emléke fölidéztetik. Hanem bátor vagyok kérdezni: vajon 1850, óta a magyarországi nép nem követte-e hiven azon férfiakat, kik időközben és azóta a nemzet ügyeit képviselték és szervezték ? Talált-e azon hatalom, mely Magyarország nemzeti életének kioltására törekedett : talált-e szövetségest Magyarország népében, amint remélte találni, és amire törekedett? Magyarország népe követte azon férfiakat, kik a hazafiság utján vezérelték, és okot gyanúra, a hűtlenség gyanújára nem adott, ragaszkodás hiányát nem tanúsított. És önök lennének azok, kikben azon szándék van, hogy a magyar nép jogait megrövidítsék? Önök, kik sokszor azzal dicsekedtek, miszerint a nép azáltal, hogy önöket többségbe helyezte, az önök politikáját helybenhagyta ? Én azt hiszem tehát t. ház, hogy politikai büntetés politikai boszuállás ezen kérdésben nem foroghat főn. Lehet egy másik oka, melynélfogva a t. kormány ezen népjogszoritó és úgyszólván revoealó javaslatot terjeszthette elő, t. i. a vagyonbiztonság iránti gondoskodás. A vagyonbiztonság, nem szenved kétséget, igen fontos elv, igen nagy érdek a társadalomban és az országban, és azt merem mondani, hogy az életbiztonsággal együtt jár a vagyon biztonsága is, mert e világon életet vagyon nélkül biztosítani nem lehet. De kérdem azt t. ház, hogy vajon a miniszternek előterjesztése nem vezet-e inkább az ellenkezőre, vajon nem veszélyezteti-e inkább a vagyonbiztonságot, semhogy azt biztosítaná. Én azt hiszem t. ház, hogy a vagyonbiztosság össze van kötve, sőt ugyanazonos egy másik kérdéssel t. i. a béke, rend, és a polgárok osztályai közötti egyetértés kérdésével; mert a midőn a béke és egyetértés fölbomlik : akkor kétség kivül megingattatok a vagyon is. Vizsgáljuk ezen kérdést, alkalmazván ezen elveket a jelen kérdésre. Természetes állásában a dolognak a vagyonos osztálynak kellene, hogy jó példaadással, tehetséggel, a közügyekbeni buzgó részvételével, és a közbizalomnak elnyerése által biztosítsa magának, befolyásának hatását a közügyekre, így szerezvén meg a közügyekre való befolyását, a vagyonos osztály kétségkívül jótékonyságot gyakorolna. De midőn ez ugy történik, mint önök most javaslatukban előterjesztik, — hogy bizonyos osztály létezhetik az országban, a melynek nincs szüksége sem tehetségre, sem érdemre, sem közbizalomra, és mégis döntöleg foly be a közügyekre: — én azt hiszem, hogy ezáltal, tekintve az emberi természetnek sajátságos érzelmeit, okvetlenül önök támasztanak ellenszenvet ez osztály ellen a nép többi osztályaiban. Ezen ellenszenv folytán súrlódás támad, a súrlódás által pedig gyakran rendetlenség és egyenetlenség keletkezik. Azt hiszem t. ház, hogy a rendetlenség közepette sokkal kevesebb a vagyonbiztonság, mint volna a rendnek és harmóniának föntartása alatt. {Helyeslés) T. ház! A miniszter ur előadta a minapában, a maga jeles beszédében, hogy ezen virilis szavazatnak fölállítása által nem történik legkisebb sérelem sem a jogegyenlőségben, mert ő szerinte minden ember előtt nyitva áll az ut vagyont szerezni, és ő tovább menvén okoskodásában, elő is számlált néhány eszközt, mely eszközök által vagyont szerezhetni. Azt monda: munka, szorgalom, iparral minden ember szerezhet vagyont; de itt megállott és most már tisztelettel kérem miniszter urat, ki még igen fiatal ember, s ez kétségkívül még több ok arra, hogy gratulálhassak neki állásának ily korban való eléréséhez, de azt hiszem, mégis életében tapasztalta azt, hogy munka, ipar, és szorgalom nem vezet mindenkor vagyonszerzéshez, sokszor a legnagyobb munka, szorgalom és ipar mellett a legbecsületesebb ember szerencsétlenség által üldöztetve megbukik. (Helyeslés hal felől.) Bizonyosan fogja tudni a miniszter ur, hogy e három nevezett eszközön kivül más eszközei is vannak a vagyonszerzésnek, eszközök, melyek kevésbbé férnek össze jellemmel és becsülettel, főkép korunkban, mikor — mint miniszter ur is tudja nagy visszaélés űzetik kalandos speculatiókkal. (Ugy van! ugy van! bal felől.) S mindezeket a miniszter ur vegyesen kívánja egy testté alakítani, hogy ezek uralkodjanak a közügyek fölött ? Azt mondta a miniszter ur törvényjavaslatának egyik pártolója, hogy ez eddig is igy volt törvényen kivül, és igy mért ne lenne ezentúl igy törvény szerint ? Azt mondotta, hogy az nem aristocratia, s ez utolsó állításával én tökéletesen egyetértek. Ez nem aristocratia. A valódi aristocratiában van valami vonzó, valami tiszteletgerjesztő; de ez nem egyéb, mint a pénz jó vagy rósz módoni megszerzésének kasztja. (Ugy van! bal felől.) Ez az, a mi honunkban most e törvényjavaslat által behozatni szándékoltatik. Szüllő képviselő ur azt mondotta, — kire hivatkozni már eddig is bátor voltam, és azt hiszem, nincs megsértve azáltal, hogy többször történik reá hivatkozás, mert ez — hitem szerint — nem decouragement, egy fiatal képviselőnek — azt mondta, hogy e kaszt eddig törvény nélkül is