Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-319
3!9. országos ülés mirczius S7. 1871. 217 birta e befolyást. Már most, t. ház, ha ez valósággal igy volna, föltéve, de meg nem engedve, — mint szokták mondani: — akkor miért nem folytatja a befolyást ezentúl is törvényen kivül? Miért kell egy osztályt a törvénynek különös pártfogás alá venni, miután az e befolyást törvényen kivül is gyakorolta 1 Miért kell miatta a törvényt pártossá tenni egyik, és mostohává egy másik osztály iránt. (Helyeslés hal felől.) Én, t. ház, az egyenlőséget a maga egész tiszta kiterjedésében megőrizni kívánom; én nem óhajtom, hogy kedvezmény adassék egyik osztálynak a másik fölött és kevésbbé jó bánásmód nyilvánuljon valamely osztály iránt. De ha találkoznék valaki, ki szükségesnek látná, hogy hazánk lakosainak valamely osztárya a törvény különös pártfogása alá helyeztessék : akkor azt hiszem, hogy a ki ezt kivanná, annak a törvényjavaslatot meg kellene forditnia, s azt kellene mondania, hogy e képviseletnek fele része álljon választott képviselőkből, fele pedig a legkevesebb adót fizetőkből : {Helyeslés a szélső bal felől.) mert az nem szenved kétséget, hogy, ha valamely osztályt különös pártfogás alá kellene venni, ezt a legszegényebb osztálylyal kellene tenni. Miniszter ur igen categorice bánt velünk, azonnal beszéde elején, azt jelentvén ki, hogy a kormány e törvényjavaslathoz ragaszkodik, ő ezáltal mintegy pártjának minden okoskodását, minden érvét előre kijelentette, kimondotta, hogy bár mit mondjunk mi, sőt — és ezt teljes elismeréssel kell kijelentenem — hogy bármit mondjanak a másik oldalról is, az már nem talál helyet a megbírálásban, mert a határozat el van már tökélve, T ház! .Én azt gondolom, hogy a miniszter ur mint alkotmányos miniszter hibázott, midőn igy nyilatkozott. Emlékeztetem arra, hogy a ház másik oldalán nemcsak igen t. Lónyay Gábor képviselő ur fejtette ki helyesen, hazafiasán, hogy menyirereaetionárius lépés rejlik ezen törvényjavaslatban, és fölhívom, vessünk vissza rövid pillantást azon jeles beszédre, melyet mindnyájan örömmel hallottunk Csengery, Antal t. barátomtól. En ezen beszéd folytán ösztönözve érzem magamat megjegyezni azt, hogy ha meggyőződésem ezen törvénynek roszaságáról legkevésbbé ingadozott volna, meggyőződésemet megerősítette volna Csengery t. képviselő ur beszéde : mert ő oly óvatossággal, és oly kétkedéssel vette oltalma alá a törvényjavaslatot, — nem ugyan ezen kérdést illetőleg, hanem egy előbb előfordult szakasznál, t. i. a miniszteri arbiterséget illetőleg, — hogy elegendő rés nyílott a miniszter ur előtt ezen beszéd következtében arra, hogy jól fontolja meg állását a törvényjavaslattal szemben, és iparkodjék jól megítélni azt: nem volna-e helyesbb , alkotmányos állásával megegyezőbb, ezen törvényjavaslatot illetőleg a törvényjavaslat eme pontját visszavonni, és megnyugtatni az az által nyugtalanított kedélyeket ? T. ház! Még másra is vagyok bátor figyelmeztetni, a mi Csengery igen t. képviselő ur jeles beszédében előfordul. 0 azt mondta, hogy ezen törvénynek egyik része ellen, épen az ellen, a mely ez oldal megtámadásának tárgyát képezte, találunk antidotumot ugyanazon törvény másik részében. Már most kérdem: ezélszerü-e, bölcs-e oly törvényt hozni, melynek egy része olyan, hogy ugyanazon törvény másik részében antidotumot kell keresni? Hisz ez annyit tesz, hogy első részében méreg van, mert antidotum csak méreg ellen szükséges. A nyilvánosság, t. ház, nem szokott antidotum lenni, inkább arra szolgál, hogy a törvénynek jóságát mintegy megvilágosítsa a nagy közönség előtt. Azon különös összeütközések közt, melyekbe némely t. képviselő urak, a másik oldalról, kik ezen törvényjavaslatot védelmezték, estek, nekem föltűnt Hoffmann igen t. képviselő ur egyik állítása. Amint mondám, Csengery t. képviselő ur a nyilvánosságot állította föl olyannak, mely némikép képes lesz megvédeni az országot ezen törvény rósz következései ellen. De, hogyan okoskodott Hoffmann képviselő ur % ő azt mondta, hogy ő ellenezte a virilis szavazatokat a törvényhatóságoknál, de itt pártolja. Gondolom ezt mondta. Már most méltóztassanak alkalmazni Csengery Antal igen t. képviselőtársamnak állítását, Hoffmann Pál t. képviselő urnák ezen állítására. Ha Csengery t. képviselőtársam állítása szerint a nyilvánosságban kell keresni ezen törvény ellen némi óvszert, akkor hogyan van az, hogy ő — Hoffmann ur — ellenzi ezen intézkedést ott, hol a gyógyszer antidotuma nagyobb, mert kétségkívül a törvényhatóságoknál a nyilvánosság nagyobb, és elfogadja ott, hol ezen antidotumnak t. i. a nyilvánosságnak valóban szűk mértéke foroghat fön csak. Így levén a dolog, t. ház, bátor vagyok t. barátomat a belügyminiszter urat emlékeztetni egy esetre, mely egy igen constitutionális országban történt ezelőtt három évvel, t. i. Angliában. 1867-ben az akkori minisztérium, mely tory minisztérium volt, egy nevezetes törvényt vitt keresztül, a mely által a tettleges hatalom egészen a nép kezébe ment át, t. i. a reformbill, a melynek elvei majdnem ugyanazonosnak a suffrage universellel. És hogyan vitte ezt keresztül ? Tory minisztérium lévén, arról nem kételkedett, hogy a radiealis felekezet okvetlenül pártolni fogja 28*
