Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-319

519. crszáces ülés márczlus 27. 1871. 215 egymás közt szintén nevetnek, midőn egymást nagyságolják. De ha ezen czimzéseket nevetéssel és gnnynyal tekintjük is : nem oly közömbös a nemzet ez iránt, midőn a jogegyenlőség rovására alkotmányos jogai megesorbittatnak. Ha ezen intézkedés törvénybe jő, ezáltal felköltetik az ingerültség egymás ellen azon népben, mely eddig a legjobb egyetértésben élt, s ha a közmondás azt tartja, hogy „átok verte meg a magyart, hogy az soha együtt nem tart", azt nem arra a kasztra lehet mondani. Most azonban uraim, oda is be akarják hozni azt; ezen törvény azonban, mint mondám, sohasem fog testté és vérré válni az országban. A megye-rendezésnél behozták a virilis szavazatokat; ott az ingerültség mindig meglesz azok közt, kik azt gyakorolják, a körülményekhez képest hol szelídebben, hol keményebben, a mint azt, mint mondom, a körülmények magukkal hozzák ; de ott még egy mód van kibúvásra a virilis szavazatok gyakorlása alól, mert valaki szavazhat is, nem is. De itt ezen törvényjavaslat elfogadása által a konkolyt hintik a községekbe, anélkül, hogy ezek a szavazás alól kibühatnának: mert önök azt mondják, hogy fele a legtöbb adót fizetőkből, fele pedig a választókból lesz. Én ennélfogva ezen tőrvényjavaslatot veszélyesnek tartom. De veszélyesnek tartom azért is, mert retrográd irányú és elvesz oly jogokat a polgároktól, melyeket azok eddig mindig gyakoroltak, — mig alkotmányunk volt. Ez pedig a históriában mindig megboszúlja magát. (Helyeslés a szélső bal felől.) Vukovics Sebő: T. ház! Nem kételkedem, hogy a tanácskozás jelen előhaladt stádiumában fölszólalásom a t. ház unalmával fog találkozni, és ha valamely közönséges civilis- vagy eriminális törvényről volna szó, azt hiszem, hogy be lehetne fejezni a tárgyalást; de a jelen törvényjavaslatot oly organieu3 műnek tartom, mely nagy hatással lesz egész alkotmányos életünkre, és mely alapjában ingathatja meg alkotmányunkat. T. ház! Mi gyakran szeretjük kiemelni, hogy parlamentális kormányunk van. En bátor vagyok e tekintetben kételkedni : mert én azt hiszem, hogy valóban parlamentális kormányunk nem lehet addig, mig a maga teljes, valódi értelemben levő parlamentünk nem lesz. Valódi parlamentünk pedig nem lesz addig, mig az egész alkotmánynak alapja, basisa, mig az egész nemzet nem iesz a teljes alkotmányosság és önkormányzat elvén rendezve; a mostani törvényjavaslat pedig épen az alkotmánynak ezen alapkővébe vág bele. T. ház! Vannak idők, nem szenved kétséKÉPV. H. XAPLÓ 1851 XT. get, a politikai életben, mikor nem lehet sok remény, hogy uj népjogokat, szabadságokat lehessen szerezni. En azt hiszem, hogy oly időben annál nagyobb azon kötelesség, hogy a létező, a már birt jogokat; a nemzetnek már biztosított szabadságait őrizzük meg és minden lehető módon védjük meg a megcsonkítástól. Mi a jelen időben, tekintvén azon fellegeket, melyek elborították Európának politikai egét, kétségkívül ilyen körülmények között élünk, és én — megvallom — annál inkább csodálkozom azon, hogy a kormány, ahelyett, hogy védelme alá vette volna a népjogokat és szabadságokat: oly eclatans lépéseket tesz hátrafelé, milyeneknek jeleit adták a jelen törvényjavaslat beterjesztése által. Minapában más szakasz mellett, a kormány vezetése alatt, a t. ház méltóztatott a belügyminisztert arbiteri joggal fölruházni minden kérdésben, mely a község és megye között fölmerülhet. Egy másik §-ban a községeknek ezen önkormányzati jogát merő illusióvá méltóztatott lealacsonyítani. Egy harmadik §-ban a települési szabadságot faggató rendszabályokkal korlátolni méltóztattak. És most a nemzet által annyira fölkarolt és bizalommal birt jogegyenlőséget méltóztatnak fölforgatni. A jogegyenlőségnek e téren nemcsak az az értelme, hogy mindenki tehetség, érdem és közbizalom utján elnyerhesse a közélet minden állomását: hanem megfordítva az is, hogy senki képesség, érdem és közbizalom nélkül ne nyerhessen el fokozatot a közpályán, csupán azért, hogy születési vagy vagyoni rangja van. (ügy van! bal felöl.) T. ház! Nem szenved tehát kétséget, hogy a jelenben előttünk fekvő javaslat által meg lesz röviditve a nép azon jogában, mely biztosítva volt neki az 1848-iki törvények által. De bátor vagyok megjegyezni azt, hogy ezen reactionarius tendentiákban a kormány túlment még az 1848. törvényeken is — amennyiben nemcsak az 1848-ki tőrvények egyik lényeges elvét sérti meg; hanem az 1844-iki törvénynek elvét is, mely az átalános hivatalképességbe fektetve van. {Helyeslés bal felől.) Ezen elv szintén megdöntetik. Midőn ily fontos — mert legyen az kedvező vagy nem, mindenesetre fontos — változtatásra hí föl bennünket a kormány, azon kell csodálkoznom, hogy egyátalában semmi legkisebb okát elénk nem terjesztette ezen szándókának, és eszerint azon kénytelenségbe helyezett bennünket, hogy tapogatózzunk, és hogy némikép sejtenünk kell az indokokat, melyek a kormányt ezen térre vezették. Nagyban véve azt hiszem, hogy két szempont foroghat fön, melynél fogva a népnek valamely már megadott joga visszavonatik. Az első 28