Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-316
316. országos ölés márcz'ws 22 1871. 153 levő dolog, hogy ámbár t. tagtársunk ezen törvény beterjesztésekor nem volt miniszter: mégis ő volt tervezője, szerkesztője ezen tőrvényjavaslatnak. Jogunk volt tehát várni a miniszter úrtól, hogy megtudjuk végreválahára ezen tőrvényjavaslat valódi szellemét, valódi okát annak, hogy miért hozta be a kormány ezen, a üor szellemével ellenkező javaslatot. De sajnálattal kell kimondanom, hogy jogosult várakozásunkat semmiképen ki nem elégítette a n. t. miniszter ur;. nagyon röviden s úgyszólván csak futólagosan érintvén ama két fontos pontot, mely a vita főalapját képezik, és melyeket a külön vélemény kiemel: először a justiee administrativet, másod szór a virilis szavazatot. A justiee administrativet illetőleg miniszter ur csak azt mondta: két rósz dolog közt kell választani, vagy a miniszter dönt törvény nélkül, vagy a birák döntenek törvény nélkül; én inkább szeretem, hogy a miniszter döntsön törvény nélkül. Megvallom, hogy ezt érvnek nem tekinthetem, és fölösleges lesz : azt gondolom, arra válaszolni ; mert ha föl lehet tenni, hogy lesz önkény, minthogy épen a községekről, hivatalnokokról és oly emberekről van szó, kik többékevésbbé a minisztertől függnek: jobb mindenesetre, ha független bíróság itél; mint ha a miniszter maga ítél, ki gyakran lesz bíró és egyszersmind peres fél. Elismerte a miniszter ur is, hogy a mostani vitának valódi sarkpontja a virilis szavazat, mint volt a törvényhatósági vitának is. Erre nézve a miniszter ur azt mondta, hogy fölöslegesnek tartja a virilis szavazatokról hosszasan beszélni; hanem magáévá tette részben azon érveket, melyeket tegnap a túlsó oldalról hallottunk azon képviselőtársunktól, ki első szólalt föl azon padokról a virilis szavazatok mellett. Nézetem szerint ezen érvelést két szóba lehet összevonni. Azt mondotta képviselő társunk, hogy a virilis szavazat nagyon okszerű, mert a ki több adót fizet: annak több joggal is kell bírnia a, közügyek intézésében. Ez volt az egész érvelés ; és minthogy ezt a miniszter ur magáévá tette : ugy gondolom, ezt a kormány érvelésének is lehet tekinteni. Ha ez a kormány érvelése : — megvallom — csodálnom és egyszersmind sajnálnom kell, hogy nincs elég bátorsága ezen érvelést következetesen keresztülvinni; mert ha az áll, hogy minél több adót fizet az ember, annál több joga van beavatkozni a közügyek vezetésébe: akkor minek engedik a képviselő testület felét választás utján megalakítani ? jobb volna az egész képviselő-testületet csupán a legtöbb adót fizetőkből összeállítani; a szolgabíró készítsen róluk lajstromot, s azon lajstrom szerint neveztessenek be a képviselők. — Sőt tovább megyek ; ha következetes akar lenni a miniszter ur, még más valamit kell tennie; mert ha azt mondjuk, hogy a legtöbb adót fizetők legyenek képviselők, megtörténhetik, hogy 100 legtöbb adót fizető közt van talán egy, ki ezer frtot fizet, az utolsó pedig csak 100 forintot, s már most ezen két ember egyenlő jogokkal bírjon ! — Ez igazságtalan, s nézetem szerint, ha következetes akar lenni a törvény : egy skálát kellene megállapítani, hogy a ki például 100 frtot fizet, az egy szavazattal bir; ki két százat fizet, kettővel, és így tovább. De nem mernek következetesek lenni ; mert belátják azt, hogy nem igaz, a mit mondanak : hogy a nagyobb adó jogot ad a nagyobb befolyásra. Es meg kell vallanom t. ház, hogy nagyon csodálkozom, hogy ezen érvelést — t. i. hogy a nagyobb adó több jogot ad a közérdekek vezetésére — épen Magyarországban hallani, azaz: éppen azon országban, a hol századokon keresztül és még 25 évvel ezelőtt is a közérdekek egész vezetése épen és csakis azok kezében volt, kik egy krajezárt sem fizettek az adóhoz. Azt mondta itt Hoffmann t. tagtársunk, hogy ő nem volt a virilis szavazat mellett a városok és megyéknél; de ma, midőn kis községekről van szó, határozottan mellette van. A mennyire ismerem a képviselőség elvét és szellemét: egészen az ellenkezőt kell föntartanom. Sajátkép mi a képviselőség? A képviselőség bizonyos fictio, mert azon országokban és azon régi kis köztársaságokban, a hol lehetséges volt, hogy minden polgár hozzá szóljon egyenesen az ügyek vezetéséhez, azokhoz mindenik hozzá is szólhat. Csakis akkor, midőn a köztársaságok nagyobbakká váltak, midőn államok keletkeztek : belátták a lehetetlenséget, hogy minden ember befolyjon a közérdekek vezetésébe, és igy fölhozták a képviselőséget. De nagyon természetes, hogy minél szűkebb a kör, melyért választani kell, és minél kisebb az érdek: annál nagyobb joga van minden polgárnak, minél közvetlenebbül befolyhatni a közérdekek tárgyalásába. Ha nagy érdekekről van sző, pl. átalános választásokról, vagy nagy városok ügyeiről: akkor megfoghatnám, ha az ember azt mondja, hogy a nagy tömeg nem bir a kellő értelmiség és ügyismerettel ; tehát nem folyhat be egyenesen a közügyekbe: csak a gazdag és értelmesebb embereket kell megbízni. De midőn kisközségekről van szó : akkor nem látom át, miért kellene ezen igen szűk és kis érdekek vezetéséhez a nagy gazdagság és adó. Itt a szegény ember époly jol érti az érdekek vezetését, mint a gazdag. Egyébiránt nagy tévedésben vannak azok,
