Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-316

316. országos illés márczius 22. 1871. léi virilis szavazat utján jusson be valamely képviselőtestületbe : azt minden ember saját ipara, saját szorgalma által elérheti. (Zaj és fölkiáltások a bal oldalon: A Haupttreffier által is!) Igenis, azt saját ipara által elérheti : mert ha ma nem bir oly vagyonnal, melynél fogva ő a képviseletbe bejuthat, szerezhet holnap-holnapután annyit, hogy oda bejusson. (Zaj a hal oldalon.) Tehát csak azt akarom kijelenteni, hogy az osztályok gyűlölete semmiesetre sem oly nagy itt, a mint lehetne oly esetben, a midőn az illető jogalap nem az egyéntől, hanem pl. a korona kegyétől függ. (Helyeslés jobb felől.) Nem lehet továbbá, t. ház, eltagadni a törvényjavaslat azon részének szabadelvüségét, melynélfogva ezentúl a községek egész szabadon választják elöljáróikat és a kijelölés jogát, melyet eddig a szolgabíró gyakorolt, — és pedig valjuk meg, ugy gyakorolta azt, hogy az lett előljáró, kit ő akart; — ezentúl a község képviselő testülete fogja gyakorolni a jogot és a kisebb községekben és helységekben az összes választók fogják választani az elöljáróságot. Tágítja továbbá a község autonómiáját az is, hogy a községek ezentúl statutárius joggal lesznek fölruházva. Tágítja a községek jogát az is, hogy saját budgetjöket maguk el fogják készíthetni, és hogy csak az esetben lesz abban a törvényhatóságnak, illetőleg mint utolsó fórumnak, a minisztériumnak beleszólása : hogyha a költségeket saját jövedelmükből fedezni nem tudják, vagy hogyha valaki az ellen alapos panaszt emel. Es épen ez ismét biztosítja az egyének jogát, mert minden egyesnek joga van a költségvetésre nézve megtenni a maga észrevételeit, és ha netalán jogos és méltányos nézetének a községben érvényt szerezni nem tudna, megmaradt fölebbezési joga a törvényhatósághoz, illetőleg a minisztériumhoz. Továbbá a felelősség elve ezen törvényjavaslatban épen ugy, mint a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényben, alkalmazást nyert. Van végre a törvényjavaslatnak egy igen fontos része, és ez a jegyzőkre vonatkozik. Mindenki tudja, mily szerencsétlen praecarius volt eddig a falusi jegyző állása egyrészt, és mindenki tudja másrészt azt is, mennyi perlekedés, perpatvar e's bajnak kútforrása volt az, hogy a jegyzők minden szigorlat nélkül levén fölfogadhatók, a népnek első tanácsosai ugy szólván a legignoránsabb emberek voltak. (Igaz! Igaz!) A törvényjavaslat mindkét irányban e bajon segíteni igyekszik, mennyiben egy részt a jegyző csak szigorlat után levén fölfogadható, ezen szigorlatot a fölebbviteli törvényhatóság fogja gyakorolni, másrészt biztositatott állása annyiban, KÉPV. H. SAPLÓ 18ff XV. a mennyiben ez ezentúl állandó lesz, és fizetésének minimuma is meghatároztatott. Leteszi továbbá, t. ház, ezen törvényjavas lat a szegényügy rendezésének alapját is, a mennyiben ki van mondva, hogy jövőben a község tartozik saját szegényeiről gondoskodni és csak szükség esetében veheti igénybe a törvényhatóság, vagy épen az állam segélyét is. Végre, t. ház! a mit mindenekelőtt kellett volna említenem: a törvényjavaslat rendezi a községi és letelepedési illetőséget, ez által mintegy utalja a képviselőházat egy igen fontos és szükséges törvény megalkotására: értem a honosítási törvényt; miután a fejlődő ipar és kereskedelem, és a közlekedés könnyűvé tétele igen sok idegent hoz immár az országba, kik tőkéjökkel, vagyonukkal, értelmiségökkel hozzájárulnak az állam fölvirágzásához, és kiknek épen azért joguk van követelni azt, hogy legalább ismerjék a törvényes föltételeket, rnetyek mellett polgárai lehetnek ezen államnak, melynek vagyonosságát előmozdítják. Ezek, t. ház, a törvényjavaslatnak lényeges pontjai, melyeket föl kellett hoznom, mielőtt a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlanám. Szabadjon még egy ellenvetésre igen röviden felelnem, mely fő tárgyát képezi a tegnapi és mai vitának, s ez a justiee administrative. Én, t. ház, ezen kérdést egész más szempontból kívánom tárgyalni, mint az itt tárgyaltatott. (Sálijuk! Halljuk !) Méltóztassanak elhinni, hogy én egyátalában nem vagyok barátja a miniszteri bíráskodásnak; mint miniszter már épen nem: mert hiszen a kormányzatnak ez képezi talán legkellemetlenebb részét. De én egészen más szempontból fogom föl a dolgot, és azon kérdést vetem föl, hogy vannak-e hát Magyarországnak közigazgatási törvényei? És azt kell rá felelnem, hogy nincsenek. Már most kérdem: mi czélirányosabb : egy senkinek nem felelős biróra bizni a törvénykezést, belejönni a birói döntvények korszakába, mert hiszen döntvényekkel kellene a bírónak e tekintetben Ítélni, miután közigazgatási törvényeink nincsenek ? Elismerem, hogy a miniszter is döntvényeket hoz. A különbség e kettő közt csak az, hogy mig azon biró csak saját lelkiismeretének felelős: addig a miniszter saját döntvényeiért, rendeleteiért itt a házban interpellálható, felelősségre vonható. (Helyeslés jobb és felkiáltások bal felől: A kormányt támogatja pártja!) Engedelmet kérek, de el nem fogadhatom azon ellenvetést, hogy a miniszter mindenegyes közigazgatási rendeletóért a pártel nem hagyja. Először nagyon szerencsétlen miniszter az, ki minden egyes rendeletéért a párt támogatására apellál; mert azon minisztert az ő pártja csak20