Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-316
150 316. országos Ölés márczius 22. 1871. Valóban t. ház, azt hiszem, hogy a codificatort ezért szemrehányás nem illetheti ; hacsak az nem, a mi itt már több oldalról felhozatott: hogy t. i. az ezen három kathegoriába eső kis helységeknek nagy része még oly helyzetben van, hogy még a kiszabott önkormányzatnak sem lesz képes megfelelni, gyakorolni az önkormányzat jogait e's teljesíteni az azzal járó kötelezettségeket. E nézetben én is osztozom. De mindamellett kisebb bajnak tartom azt, hog,y ezen kis helységek az önkormányzat terén a kezdet nehézségével fognak küzdeni: mintsem hogy e községek az önkormányzat jogától megfosztassanak. (Helyeslés.) A törvényjavaslat egyszerű olvasásánál feltűnik azon kiváló figyelem, melyben a törvényjavaslat a városokat, az úgynevezett rendezett tanácscsal biró városokat részesité. Azok ugyanis belszervezetükre nézve a költségvetések megállapításánál azon joggal vannak felruházva, mint a törvényhatósági joggal biró városok; az önkormányzat téren pedig oly hatáskörrel vannak felruházva, mint a megyék ; sőt bizonyos tekintetben még több joguk van, a mennyiben ezen városokban a candidationális jog nem létezik, és tiz képviselő ajánlatára bárki is megválasztható, a helyettesítést pedig maga a képviselőtestület gyakorolja. Ezen intézkedés által a kormány azon nézetének akart kifejezést adni, hogy a városi polgári osztályban keresi az önkormányzat elemeit és a polgári elem erősbülésében keres magának is támaszt. {Helyeslés jobb felől.) Főirányelvül tűzte ki tehát a kormány e törvényjavaslat megalkotásánál azt, hogy a községi ügyek felett oly testület rendelkezzék, mely magán hordja az állandóság és folytonosság jellegét. Ez által vélvén elérni a kormány egyi észről azt, hogy az elöljáróságnak úgyszólván korlátlan uralma mérsékeltessék, annak netaláni hiányai paralyzáltassanak; másrészről azt, hogy a felelősség a közkormányzat legutolsó rétegeiben is megállapittassók ; ezért vélte javaslatba hozni a kormány azt, hogy a legkisebb helységben is képviselőtestületek alakíttassanak. Ezek megalkotása körül a kormány ugyanazon módozatot ajánlotta, mint a törvényhatóságoknál: t. i. hogy ezen testületek felerészben a legtöbb adót fizetőkből álljanak, felerészben pedig azokat a közönség szabadon válaszsza. Az intelligentiának, a vagyonnak s egy szóval az érdeknek akarta a kormány ez által megadni jogosult betolyását itt épugy, mint a törvényhatóságoknál. Es ha szükségesnek tartotta ezt ott, a hol politikai jogokat is gyakorol a képviselői testület, annál szükségesebbnek tartotta javaslatba hozni a virilis szavazatokat a községeknél, minthogy itt nem annyira politikai jogok gyakorlásáról, mint inkább arról van szó: mikép kezeltessék a község vagyona, mikép szedessék be az adó stb. (Helyeslés jobb felől.) Nekem t. ház nincs szándékom, de bátorságom sem arra, hogy ez intézkedés indokolásába bővebben bocsátkozzam. A törvényhatóságok rendezéséről szóló törvény alkotása körül a vita 4 hétig folyt s a vitának épen e tárgy képezte oroszlánrészét. (Igaz ! igás /) Ismétlésekbe tehát nem akarok bocsátkozni : de másrészről szemben azon roppant teendőkkel, melyek e törvényhozás előtt állanak, nem is tartanám czélszerünek e tárgynál tovább időzni. Csupán azon egyet vagyok bátor kijelenteni : hogy a kormány a törvényjavaslat e pontját, mint annak lényeges részét tekinti, és ahhoz ragaszkodik. Szabadjon azonban mégis némely ellenvetésekre, melyeket ma hallottam, felelni. Azt mondják, hogy a kormánynak a virilis szavazatokat illető ezen intézkedése a szabadelvüség rovására történt. (Halljuk, halljuk!) Bocsánatot kérek : én ezen ellenvetés ellenében utalok a törvényjavaslat azon részére, mely a választásokat tárgyazza, és a hol ki van mondva az, hogy választó a községben mindaz, ki jövedelmétől vagy vagyonától bármi csekély adót fizet, és én azt hiszem, hogy a kormány e tekintetben elment a legszélsőbb határig, csaknem a sufragium universale határáig, és hogy e tekintetben a kormányt épen nen illeti azon vád, hogy a szabadéivüséggel ellenkező intézkedést akart behozni: de csupán csak az érdeknek, a vagyonnak és értelmiségnek kívánta jogos és méltányos képviseltetését biztosítani. (Helyeslés jobb felől.) Tisza Kálmán képviselőtársam fölhozta, hogy ez által az osztályok közt roppant gyűlölködés fog támadni. Szabadjon nekem ez ellenvetésre a históriával felelnem, mely egészen ellenkezőt tanúsít. {Halljuk! Halljuk!) Láttuk 1848. előtt Erdélyben, hogy ott együtt üléseztek a privilegiált regalisták a választott képviselőkkel, (Fölkiáltások bal felől: Volt is elég gyűlölet közöttük!) s látjuk ma Horvátországban együtt ülésezni a privilegiáltakat a választott képviselőkkel. Ugyan kérem: volt-e Erdélyben, s van-e nyoma ma Horvátországban ez osztálygyülölségnek? (Fölkiáltások bal felől: Erdélyken volt! Zaj. Halljuk! Halljuk!) Engedelmet kérek: ón nem lehetek egy nézetben a t. képviselő úrral az iránt, hogy az ily gyűlölet még fokoztatni fogna az által, mert itt egy nemét a pénz-aristokratiának akarjuk megállapítani. A születési aristokratiát, a privilegiált osztályok aristokratiáját nem érheti el mindenki saját ipara ós szorgalma által ; mert azt csak a korona adományozza: de azt, hogy
