Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-316

316. országos ülés márc/ias 22. 1871. 149 végrehajtásának elhalasztása sem levén szükséges. (Élénk helyeslés hal felől.) Ezen nézetből kiindulva, nem ellenzem én, hogy a községi törvényt most tárgyaljuk s most fogadjuk el; az természetesen, hogy én elfogadjam, attól függ, miként fognak a részletek megalkottatni. Nem ellenzem : mert hiszen ha 5, 6, 10 törvény van, melynek mindegyike sürgős, utoljára is egyiket előbb, a többit utóbb kell tárgyalni. Hanem azt tartom, hogy azokra nézve, a melyeknek életbeléptetése egymásra kölcsönös befolyással van : az életbeléptetést kell azután együtt eszközölni. (Helyeslés.) Indítványom tehát a következő (olvassa az indítványt). „Indítvány. Miután a község hatóságának, mint ezt a törvényjavaslat 4-ik §-a meg is állapítja, ki kell terjednie a község területén lakó vagy tartózkodó minden személyre és a községben és területén létező minden vagyonra; Miután ezen elkerülhetetlen intézkedés üdvös csak ugy lehet, ha a jogegyenlőség a vagyon jogi természetére nézve is minden kiváltságos helyzetnek mellőzésével valósággá Jesz, mert ellenkező esetben a község lakosai között folytonos súrlódások okoztatnának ; Miután végre ezen jogegyenlőség csak ugy érhető el, ha az urbérrel rokon természetű birtokviszonyok megszüntetése és a hűbériség maradványainak eltörlése iránt minden jogos igénynek figyelembe vételével, a törvényhozás intézkedik, indítványozom, hogy: A községek rendezéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalás alá vételével egyidejűleg mondja ki a képviselőház határozatilag, hogy a község rendezéséről szóló törvény csak akkor lép életbe, midőn az urbériséggel rokon természetű birtokviszonyok megszüntetése, a hűbériség maradványainak eltörlése czéljából szükséges törvények is megalkotva lesznek." Tóth Vilmos belügyminiszter: T. ház! Az államtudománynak már előre haladt korszakában nem lehet, valamint a mai és tegnapi vita meg is mutatta, nincs nézetkülömbség arra nézve, hogy egy egészséges alapokon nyugvó községi szervezet, nemcsak az önkormányzatnak, hanem a közszabadságnak is alapföltételét képezi, ugy annyira, hogy még oly államokban is, melyek nem emelkedtek föl a cultura azon fokára, hogy bennök a községi élet sikeres functiójára szükséges elemek teljes mértékben lennének föltalálhatók : sem szabad habozni, hanem meg kell állapítani a községi önkormányzatot, melynek gyakorlatában bizonyosan képződni is fognak az ahoz szükséges elemek. Egyre azonban ily esetben a tőrvényhozónak figyelni kell, és ez egy az, hogy a megalkotásnál tartsa meg a kellő mértéket, ugy, hogy az önkormánj'zat kerete ne legyen sem oly tág, melyben a tapasztalatlan eltévelyedhetnék, sem oly szűk, hogy a fejlődési processus már csirájában elfojtassék. így Magyarországban is a községi törvény megalkotása körül számba kell venni azon faetorokat, melyek annak működésére hivatvák, a viszonyokat, a melyek ezen működésnek sikerét biztosithatják ; egyszóval számolni kell, és pedig a legnagyobb elfogulatlansággal, Magyarország községeinek anyagi és szellemi hetyzetével. Hogy mennyire telel meg ezen föltételeknek a tárgyalás alatt levő törvényjavaslat: azt megítélni, ma már a t. ház feladata. En részemről azon ellenvetésekkel szemben, melyek e törvényjavaslat ellen felhozattak, csak jelezni kívánom annak egyes kiváló pontjait és és jelezni azon álláspontot, melyet a kormány e törvényjavaslat megalkotása körül elfoglalt. Nincsen a világon állam, melyben a községek között lényeges külörnbség ne léteznék: és épen azért a községi önkormányzat megalkotásánál a jog és kötelezettség tekintetében mindenütt külömbsógeket, kathegoriákat látunk felállítva, melyeknek egy részét képezik a nagyobb műveltséggel bíró és többnyire iparral és kereskedelemmel foglalkozó városok, más részét a kisebb községek, falvak, telepitvények stb. Hogy Magyarországon is e külörnbség mily nagy, azt fölösleges fejtegetnem. En nem akarok utalni a városok, községek és kis helységek közt levő külömbségre; hanem utalok azon óriási külömbségre, mely Magyarországon városok és városok, községek és községek, falvak és falvak közt létezik. Épen azért a községi törvény alkotása körül a codifieatornak nem könnyű feladat jutott osztályrészül, és pedig annál kevesbbé; mert itt egészen eltérő véleményen vagyok Simonyi Ernő t. képviselő úrral. Itt nem létező községi tőrvény javításáról, hanem egészen újnak alkotásáról van szó: mert hiszen tudjuk, hogy a közkormányzatnak egy részét Magyarországon az államkormány, más részét a törvényhatóságok kezelvén: a községek ennek keretén egészen kívül estek. A mi pedig a községek belügyeit illeti, azok autonómiája, mindnyájunk tudomása szerint, oly csekély volt, hogy az egész autonómiát tulajdonképen e két szóban lehetett összefoglalni: szolgabírói hatalom. Ily körülmények közt gondolni sem lehetett arra, hogy Magyarországon a községek autonómiájának, önkormányzatának megállapitásánál j ágra és kötelezettségre nézve egyenlő mérték szabassák; hanem fölállított a codificator három kathegoriát, az úgynevezett rendezett tanácscsal biró városok, a községek és a kis helységek kathegoriáit.