Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.
Ülésnapok - 1869-316
136 316. országot ülés márczius 22. 1871. azért, mivel tudják, hogy a mindenhol egyformán összecsoportusoló proletárius tömegen kivül alig találhatnak proselitákra, egyelőre vallási rajongásba tették át politikai missiójukat. Kisérje figyelemmel t. ház — a Sehmidth és Joungh-féle fehértavi-vallás sectáriusait hazánkban, különösen ezen seeta kezdetében, midőn még igen szűk körbe szorultak rajongásaik, és állitásom valóságában kételkedni nem fog. Nagyon jól tudom én, hogy ezen eszmék községeinkben átalában lábra nem kapnak, de a féktelenek nyomása mindenesetre veszélyessé válhatik a községre ugy mint az álladalomra. A mai viszonyok közt alig hiszem, hogy különösen községeinkben, hol inkább anyagi érdekek, mint politikai nézetek fognak a diskussiók, vagyis inkább a nézetek tisztázására irányoztatni, hogy a birtok befolyása mellőzhető volna. — Azt eléggé tanúsítják a jelenlegi viszonyok is. A birtok-többségből eredő felsőbbség sehol annyira kifejlődve nincs, mint községeinkben, nem mondom a társadalmi viszonyok, hanem mindenesetre a községi ügyek kezelésében. Azon bármily kis körre szorított hatósági kezeléseknél nincs eset, hogy a községi elöljáróságok állomásai más, mint vagy nagyobb birtok, vagy régi befolyású családi egyénekkel ne volnának betöltve ; és csak olyan állomásokra jutnak birtok nélküliek, melyek szolgai kötelességekkel vannakösszekötve vagy ily teljesitendőkre szoritkozvák. Az én meggyőződésem szerint a nép életéből merített eszmét nem szabad a törvényhozásnak szem elől tévesztenie, különösen akkor: midőn azok a nép érdekeire irányozvák. Schvarcz Gyula képviselő ur kárhoztatja ezen törvényjavaslatot a justice administratio tekintetében. Megengedjen t. ház, hogy elméletileg miudaz áll, a mit Schvarcz Gyula képviselő ur elmondott; de kérdem: nem volna-e az egyesek függetlensége megtámadva akkor, ha a justice administrativ folytán hozott egy végzést nem volna az egyesnek szabad oda appellálni, a hova bizalma gravitál. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy ezen törvényjavaslat a megyék közvetlen gyámkodása alá helyezi a községeket de még jobban indokolja azzal, hogy megalkotja Meg Dem foghaton micsoda fogalma van a r t. képviselőnek a községek függetlenségérői. 0 követeli a függetlenséget, de mégis azon záradékot akarja hozzá tenni, hogy a községek szabad alkotás és állomások alakítására képtelenek. Ezzel ő kilép az önkormányzat keretéből, a centralisatio elméletével foglalkozik, és a községekben a centralisatio eszméjét akarja meghonosítani. Azt is indokul hozza föl a képviselő ur, hogy ily törvényjavaslattal kormányozni nem lehet, s hogy e törvényjavaslat a kormány részére történendő választásoknak kedvez. En nem tudom, minő combinatióba volnának a jövő választásokra nézve a községek ilyetén rendezésével. Én részemről nyíltan kimondom, hogy a községek rendezését csak e törvényjaslat által adott modorban akarom s szeretném keresztül vinni. Főntartva magamnak a jogot a 135. és 136. §-okhoz módosít ványaimat megtenni, ón e törvényjavaslatot a részletes vita alapjául elfogadom. (Helyeslés jobb felől,) Gubody Sándor: T. ház! A községek rendezéséről- szóló törvényjavaslatban, a ki annak alapját, szellemét, irányát szemügyre vette: lehetetlen, hogy rá ne ismerjen a megyék s városok rendezéséről szóló törvénynek kisebb testvérére és ennélfogva senkit meg nem lephet az, hogy a szülőkkel jó egyetértésben levő atyafiak az újonnan született gyermeket tárt karokkal fogadják, vagy allegória nélkül szólva, senkit meg nem fog lepni az, ha ezen törvényjavaslat a többség által egész terjedelmében elfogadtatik. Különösen engem nem lep meg, a ki az igen t. belügyminiszter urnák tulajdon szájából hallottam azon nyilatkozatot, hogy ezen törvényjavaslatnak lényeges pontjain a kormány semmiféle változtatást meg nem fog engedni. T. ház ! jól tudom én, hogy a megingathatlan többség által támogatott kormány akarata ellen minden küzdés, minden érvelés és capacitatio: idővesztegetés ; és hogy én mindamellett e törvényjavaslat ellen fölszólalok, méltóztassanak azt annak tulajdonítani, hogy valamint a physicai fájdalom a szenvedőt jajgatásra, ugy a lelki s haza jövendője fölötti aggodalom, az érző hazafit keserű kifakadásra ellenálhatlanul készteti — a annálfogva bocsánatot kérek, ha néhol szavaim keserűk fognak lenni. Hogy e törvényjavaslat készítésénél a községek rendezéséről, a küligazgatásróli fogalmat a kormánynak nem az egyenlőség, szabadság, hanem a birodalmi együvé tartozás, a kiváltságok és gyámkodás eszméi képezték : világos. Annálfogva nem csodálkozom, hogy a tisztelt kormány ezen törvényjavaslatot, mint a közrend s jövő községi jólét nemtőjét elfogadásra ajánlja ; de viszont a t. kormány se vegye nekem rósz néven, ha ellenkező fogalmam alapján, e törvényjavaslatban a községi autonómia torz alakjától az egyenlőség satyrájától megborzadok s azt hazám jövendőjére igen veszedelmesnek tekintem. A nép, mely 1848 — 49-ben annyi bujtogatásnak ellenére a hazáért, melyet mindaddig magáénak nem mondhatott, mert annak csak lakója, de polgára nem volt, — oly odaadással, oly lelkesedéssel sorakozott önvédelmi harczunk zászlója alá, a nép,mely testileg, vagyonilag, lelkileg sokkal többet szenvedett, mint azok, kik
