Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-316

316. frsiíffrf ölés m'.'nimZZ 1871. 115 szem, hogy a hatóságok szervezésének, mint alkotmányos viszonyaink egyik fó életkérdése, szükségét ma bárki tagadná; nem tagadják azt azok sem, kik a már megalkotott municipalis törvénytárgyalásnál oly merev ellenzéket képeztek, és ma, midőn e törvény végrehajtása küszöbön áll: kell, hogy rendezzük azon közegeket is, melyek municipalis életünk nélkülözhetlen kiegészítő részét képezik. Mennyire eltérők a nézetek és minő ellentétes szempontokból indul ki a törvényhozás községeink rendezésénél, azt az eddigi éles viták eléggé tanúsítják. Én részemről ezen vitában csak annyira elegyedem, a mennyire terjednek ismereteim a községek belélete körében és a mennyire óhajtom a hatóságok teljes önállása és függetlensége mellett az egyéneknek és testületeknek, a törvény korlátain belőli szabadságát, mely egy szabad nemzet alkotmányos fejlődésére elkerülhetlenül szükséges, a nélkül, hogy a társadalmi rend ós azáltal maga az állam léte veszélyeztessék. Nincs szándékom, t. ház, a községeknek a 48 előtti és utánni állapota hosszas deífinitiojába bocsátkozni: tény az, hogy mindazok, kik az 1860. október 20-iki diploma után a restitutio in integrumut követelték, a községek önállása és függetlensége megállapítására mitsen tettek; József decretuma által a nemzetnek adott restitutio in integrum kettőt szüntetett meg: először megszüntette a Lajtán túli absolut uralkodó közvetlen személyes befolyását Magyarország belügyeire ; másodszor megszüntette az ország szándékolt germanizálását, — egyébként pedig visszaadta a karoknak és rendeknek független törvényalkotási jogukat. Ezt az absolut decretumáltal megtehette, de azl860-kiuralkodó restitutio in integrum sem kifelé, de még kevésbbé befelé nem adhatta meg és állíthatta fel azon kellékeket, melyek Magyarország viszonyai közt annak alkotmányos élete felvirágoztatására szükségesek; de még kevésbbé állapította meg azon egyéni és testületi önállóságot és függetlenséget, mely az alkotmányas önkormányzatnak nélkülözhetlen kellékei közé tartozik. Azt mondják némelyek, t. ház, hogy a 48-diki törvények által szűntek meg a népek páriák lenni, és jutottak az alkotmány korlátain belül. Megengedem, t. ház, hogy az átalános fogalom ezt a maga részére követeli, sőt az állítás utolsó részét én is magamévá teszem : az elsőt azonban kénytelen vagyok tagadni. A nép páriaságát megszüntette az 1832: VI. törvényczikk, mely a jobbágy birtoktulajdonát állapította meg. és megszüntették az 1840- és 43-diki törvények, melyek ezen szolgalmak megváltását megengedték. Az 1848-diki törvények ezen KÉPV. H. NAPLÓ 1844 XV. szolgalmak pénzbeli megváltását is az ország kötelességéül rdták fel, a nemzet becsületbeli adóságai közé sorozták. Egyébként megszüntették a földesúrnak őnkőzegei által igazságszolgáltatási jogát : de a községek önállósága és függetlensége tekintetében, azon korlátokat, melyek előbb a földesúr kezében voltak, a szolgabiró kezébe tették le, és közvetlen a megye gyámsága alá helyezték : tehát urat, illetőleg gazdát cseréltek; azért szükséges, hogy most a községek önállósága és függetlensége törvény által szabályoztassék. — legyen ura cselekményének — hogy azok az alkotmányban őt megillető helyet is mind elfoglalják, azon jogokat élvezzék és azon kötelességeket teljesítsék, melyeket minden szabad nemzet a népnek megad és tőle követel. Nem hiszem t. ház , hogy tagadná bárki is, miként a szabadság átalánosságbani értelmezése sok oly téves fölfogásra ad alkalmat, melynek realizálása nemcsak a szabadság érdekei ellen van, hanem inkább annak ellentótét, a szabadosságot mozdítja elő. Nincs szándékomban ezen tétel hosszas deductiójába bocsátkozni, hanem most csak arra szorítkozom, a mi a községek rendezésére vonatkozik. — Ha nem csalódom, az 1844 —1845. években, tehát a szabadsági forrongások legragyogóbb fénykorában, dr. Stein ily czim alatt: „Socialismus und Communismus," egy nagyszerű politikai müvet bocsátott közre, melyben a szent simonisticus elveket minden tételében kedvezőleg j vitatván, a községek jövő alakulásáról a következőket mondja: A községek szabadságának eszméje azonos az individuális szabadsággal, és mig az utolsó kérdés alatt nem áll, ugy le kell hullani mindazon korlátoknak, melyek az egyesek és községek közt fönállanak. Ezért a községeknek j falangeriákká kell átalakulni, melyekben min| denki egyforma tulajdonai bir, és a falangeria minden egyes tagja csak a köz vagy ónod ásra törekedhetik. — A falangeriák ezen eszméje sok jeles proselitus, mint Bazard, Holand, Bouche, Zoubert, Dugic és Limpuari által terjesztetett, azonban a nélkül, hogy az állam maga mint a társadalmi rend veszélyeztetőjét üldözte volna, a nép maga, melynek álitólagos vagy színleges érdekében működött, tanaik elvetésével üldözte őket is, és éppen azon korszak, midőn a szabadság legkisebb szikrája lángra kapott, a Sanct Simonismus legszebb tehetségeivel semmisült meg — és tűnt le a politikai láthatárról. Nincs szándékomban összehasonlítást tenni az akkori mozgalmak és a hazánkban itt-ott fölmerülő jelenségek között. Tény azonban az, hogy nálunk is merülnek föl simonisticus elvek; de részint azért, mivel ezen eszmék terjesztői ön magokkal nincsenek tisztában; részint pedig 18