Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-315

3:5. országos iiiés márcjius 21. 1871. 119 nézeteiket illeti, melyekben kimondatik, hogy : veszélyesnek tartják többek közt a két fő elvet, mely a tőrvényjavaslaton átvonul, és mely, úgymond : „a közigazgatásnak a törvény fölé való helyezése, az az: a kormány teljhatalma. * E tekintetben nézetem az, hogy, ha a felelős kormány némely intézkedést tett, midőn pl. a miniszter az előzetes felügyeleti jog külön hatalmával fölruháztatik: ez még nem teljhatalom ; mert mindig meg van a törvényhozásnak azon joga, ha netalán a miniszter a meghatalmazáson túl ment volna : azt felelősségrevonás által rajta megtorolni. Ha a községi képviselet valakire sérelmes határozatot hoz, azt az illető fölebbezi a megyéhez, a köztörvényhatóságnál nyilvánosan tárgyaltatik, és ha ott még mindig nem talál orvoslást, föllebbezi a belügyminiszterhez. Nézetem szerint, ez leghelyesebb útja a köztörvényhatósági ügyek menetének. Mert a belügyminisztertől, ki alkotmányos országban ily magas polczra birt emelkedni, már csak nem lehet elvitatni az igazságszeretetet épugy, mint a bírótól sem. (Derültség és fölkiáltások bal felöl : Nagy különbség!) Az igazságszolgáltatás, t. ház, minden államban a világon 3 ágra szokott osztatni. A polgári, a büntető és közigazgatási ágakra. A kormányzat közigazgatási ága mindenütt a világon kétséges esperes, és peren kivüli megsértett jogokat tárgyalás alá vesz, s azokat végleg elintézi. Hogy hol kezdődik a közigazgatási bírónak hatásköre, s hol kezdődik a juridicus biróé: ez a jogi tudományokban elvitázhatlanul még megállapítva nincs. De, ha mindig függővé akarnók tenni a közigazgatási tisztviselőt a rendes bírónak határozatától, vagy pedig annak Ítéletétől : akkor kérdem, milyen lenne a köztörvényhatósági tisztviselőnek tekintélye ? Ha pedig közigazgatási tisztviselő végzései ellen a föle bbvitelt nem a belügyminiszterhez, hanem a rendes bíróságokhoz engednők meg : akkor az már nem volna többé köztörvényhatósági tisztviselőség, hanem volna bíróság. A közigazgatási tisztviselők intézkedései most is számos esetben magánjogokat érintenek. P. o. : tessék fölvenni azon esetet, hogyha ujonczozás alkalmával egy ujoneznak a besoroztatás alóli fölmentése vétetik föl. Itt egyenesen magánjogok érintetnek. Hát ezt mindig a rendes birói lassú eljárásnak, ünnepélyes formaságok alól nem ment bíráskodása alá bocsássuk? Ha p. o. egy külföldi gyújtogató, valamely veszedelmes egyén, ki utasítás ár ól van szó, vagy ha egészségtelen italok kimérése, vagy pedig azoknak megsemmisítése érdekében kell intézkedni, vagy ha háború idején a sarczok igazságos szétosztása tekintetében, vagy tüz- és vízkárok alkalmából kell eljárni, midőn talán KÉPT. H. WAPLÓ 18*1 SV. egyeseknek privát jogait sértő határozatokat kell azonnal foganatosítani, vagy ha pl. korcsma, vagy valamely gyógytár megnyitása, vagy megszüntetése esetében , kisebb bűntényeknél, áthágásoknál kell intézkedni, ha mondom, ilyenkor mindig függővé akarnók tenni a rendes bírótól a köztörvényhatósági tisztviselő Ítéleteit: akkor ezen hatóság megszűnnék kőztörvényhatósági hatalom lenni; hanem lenne birói hatalom. (Helyeslés jobb felől.) Én ezen okoknál fogva a többségi nézetet fogadom el átalánosságban részletes tárgyalás alapjául. (Helyeslés jobb felől.) Schvarcz Gyula : T. ház ! Két nagy ellenvetést hallottunk felhozni azok részéről, kik a sajtó terén, és az osztályokban a kormány által előterjesztett, s a központi bizottság által módosított törvényjavaslat ellen nyilatkoztak. Ezen két ellenvetésre refiectált az előttem szóló tisztelt képviselő ur is. A virilis szavazat ez : az úgynevezett justice administratio kérdése. Azt hiszem, a virilis szavazat kérdésére nézve kétségen fölül áll az, hogy azok, kik a jogegyenlőség barátjai, de azok is, kik hazánk tényleges közgazdászati, társadalmi, köznevelészeti viszonyait ismerik, és az államszervezetet nem intuitív tanulmányból, hanem empíriából akarják megítélni: azok a virilis szavazat mellett lenni nem fognak. A virilis szavazat által a törvény nem fogja elérni azt, a mit alkotói mondanak, hogy elérni fog. Nem fogja elérni azt, hogy a vagyon mint ilyen, mint külön tényező fog szerepelni, mely nézetem szerint jótékony hatással lehet, és hogy az értelmiség, mely kell, hogy szervező erőt gyakoroljon, csakugyan mint ilyen, behozassák a képviselő testületekbe. Nem fogják behozni a vagyont azon értelemben : mert csak egy pillantást kell vetni azon községek sorába, melyekből utoljára is az ország legnagyobb része áll, és meg fogja látni mindenki, hogy itt a vagyon megkülönböztetésének ezen értelme nem létezik. Igen sok községben épen e törvény értelmében az fog történni, hogy a képviselőtestület összes tagjainak száma, nem fog többre menni, mint 12-re, mert a falusi község lakosainak száma igen-igen sok helyütt nem megy többre 100-—150-nél. (Helyeslés.) Ott átalában véve, ezen törvény értelmében , a legtöbb adót fizetők közé kik fognak bejutni? Bejutnak először is azok, kik viszonylagoson a többi lakosokhoz képest, alig pár krajczárral több adót fizetnek, és olyanok, kiknek azonkívül, hogy csak azáltal különböznek a többi lakosoktól, az adófokra nézve, hogy egy pár krajczárral többet fizetnek: egyátalán véve absolut értelemben, nincs annyi vagyonosságuk, hogy ezen állásuk nekik mind-