Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-315

120 315. országos ütés márczius 21. 1871 azon előnyöket biztositaná, melyeket a kormány tőlük nagy városokban — nem tagadom — joggal megvár. Hogy pedig az értelmiséget minő módon biztosítanák az ezer meg ezer apró költségben, azt egyátalán véve nem birom belátni ; de nem bírom belátni azt sem. hogy lehessen a községi törvényt ezen alapon végrehajtani, épen a községek legnagyobb részében? Legnagyobb része a községeknek 150-200 — 300 lakosból áll. Itt fele a képviselő testületeknek választatni fog; de hogy fog kiütni a választás maga is? Vegyük íel például, ily községnek van 100 lakosa — pedig ilyen, a mint méltóztatik tudni, nagyon is sok van — 100 lakos mellett legalább is 50 a nőnembeli, — sőt több is, miután a férfiak közül elmegy igen sok máshová szolgálni, körülbelől 55-őt, tehát többre mint felét lehet a nőnemre számítani, marad 45; legalább is 15-öt lehet számítani azokra, kik mint katonák, vagy mint cselédek másutt szolgálnak, a kik nem bírnak azon qualificatioval, melyhez a választási jogot maga ezen törvényjavaslat köti; 25-őt,vagy legalább is 20-at lehet a figyermekekre számítani. (Derültség jobb felől) Hisz 100 lakos közül csak van 20 figyermek egy faluban! És akkor szeretném tudni, mi marad választó és választandó közönségnek, mi marad viril-szavazatra? Ez absurdum, mit, azt hiszem megczáfolni nem fognak, legfölebb is egy pár élezés megjegyzéssel nevetségessé fognak tehetni. A viril-szavazat átalában véve nem jogos, nem illik modern államokhoz, de legkevésbbé hazánkhoz, hol csak az osztály-külömbségeket fogja növelni, (Helyeslés hal felől.) hol nem involválja magába a községek lakóinak azon értelmiségét, melyre egy vagy más esetben némi joggal lehetne támaszkodni. Nem áll azonban oly tisztán a második kérdés, melyre az előttem szóló képviselő ur reflectált, t. i. a justice administrative kérdése. En határozottan kijelentem, hogy károsnak tartom azt, ha a belügyminiszter kezébe teszszük le azon hatalmat, melyet modern jogi államban csak a birói hatalomnak szabad, lehet gyakorolni. Azonban uraim, noha ellenzem ezt; de megvallom, hogy a kérdés magában véve nem áll még oly tisztán, hogy azt egy rövid utalással a törvényszékekre el lehetne ütni, különösen Magyarországon. A justice administrative a maga franczia eredetiségében, nem egyéb valóságos gúnynévnél, a korlátoknak fogalmával van összekötve; mert az nem jelent mást, mint az államhatalomnak azon túlkapását, mely Francziaországban mondhatni a lakók nyugalmát háboritá. De hogy valami különbséget mégis kell tenni, a tisztán közigazgatási, magán- és büntetőjogi törvényszékek közt: azt magam is elismerem; hanem ebből nem következik az, hogy a justice administrative Francziaországban menthető, s még kevésbé menthető azon elv, hogy a belügyminiszter kezébe adassék azon jog, melyet én magam is törvényszékek által óhajtanék eldöntetni. Mibeo áll a justice administrativ lényege ? Azon intézményben, melyet minden ember a valódi jogállamban roszall: abban, miszerint a végrehajtó hatalomtól függő, nem elmozdithatlan közegek, melyek a kormány kegyére úgyszólván egyenesen ráutalvák, és nem szorithhatók arra, hogy tisztán törvényt alkalmazzanak ; hanem rendeletet is alkalmazhatnak, a kormány kedve szerint dönthessenek, végérvényesen a nélkül, hogy felelősségre vonathatnának. Ez kritériuma a justice administrative-nek, melyet, miként mondám, a jogállamban minden ember határorozottan visszautasít. Francziaországban a justice administrative közegei voltak a „conseil de préfectureök," a conseille d'état és ez igen nagy hiba volt, miután mind amannak, mind ennek tagjai, mint tudjuk, valóságos közigazgatási tisztviselők; de nem elmozdithatlan ok, olyanok, kikben a birói hatalom függetlensége iránt semmi garantia nem volt, és arra voltak utalva, hogy nemcsak mint rendes birák törvényt alkalmazzanak : de rendeleteket is ; kik tehát mint a monarcha kegyétől függők, nem birtak a birói hatalom függetlenségének semmiféle garantiájával, és egyátalában nem birnak azon tekintélylyel, mely a törvény uralmának megerősítésére közreműködjék inkább a végrehajtó hatalom túlkapásainak legyezgetésére szolgálnak. Azonban, uraim, kénytelen vagyok, miután azon különbség felemiittetett, arra röviden elmondani, hogy nézetem szerint hogy áll a kérdés? Ha elfogadom is azt, hogyan különbség van a magánjog, büntetőjog és a közigazgatásjog között: azt határozottan tagadom, hogy ebből a belügyminiszter joghatalma következnék. Én a törvényszékek postulatumát fönt ártom és megengedem, miként egy europaszerte ünnepelt férfiú Gneist legújabb munkálatában a porosz „Kreisordnung

a-ról maga is megengedi, hogy azon törvényszékek, melyek kizárólag magánjogi és büntetőjogi intézkedésekkel vannak fölruházva : miszerint ezen törvényszékek nem lehetnek hivatva arra, hogy a közigazgatási ügyek elintézésével is foglalkozzanak. Gneist vitatja, hogj

r Angliában, a melyet ő sok tekintetben utánozni akar, szintén igy állna a dolog, mert bizonyos összeütközésekben ott sem rendesen magánjogi törvényeket alkalmazó törvényszékek, hanem a békebirák „Special- és Quartez-Session"-jai Ítélnek. Bizonyos kérdésekben a porosz alkotmány legújabb reform-