Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-315

3!5. crszígos Slís mírciius 2'. !£7t. 93 megyétől elszakítani, akkor megengedetik, hogy a fejedelem háborút üzenjen, melynek következ­ménye egész tartományoknak elszakítása lehet. Midőn nem szabad egyetlen egy krajczár terhet, adót róni valakire a törvényhozásnak beleegyezése nélkül : akkor a fejedelem, akár az imént emii­tett háboruüzenet folytán, akár a kereskedelmi szerződések utján 100 meg 100 milliónyi terheket vagy kártételt okozhat a nemzetnek. Ezt megvallom, soha sem foghattam meg ; ezt én még a múlt időből, azon időből, midőn az úgynevezett isteni jog uralkodott, a mostani korra szállt káros maradványnak tekinthetem. Ennélfogva, ha ezúttal a szerződéseket a részletes vita alapjául elfogadom is : azon fön­tartással teszem, hogy ezentúl minden nemzet­közi szerződés előlegesen fog a törvényhozás elé terjesztetni. Ha valaki azon ellenvetést tenné, mikép ez a diplomatia szokásaival és a gyakor­lattal ellenkezik, mikép nehézségekre találhat, én megkülömböztetem az eseteket. Ezek kétfé­lék : lehet régi szerződéseknek megerősítéséről, lehet uj szerződések kötéséről szó. Az első eset­ben tudja a kormány, mikor jár le valamely szerződés : ennélfogva idején gondoskodhatik arról, ha meg akarja újítani, hogy a törvényhozás elé kerüljön; ha pedig egészen uj szerződésről van szó : akkor a nélkül is sokáig tarta­nak az alkudozások, és akkor van és kell is, hogy legyen ideje, hogy a törvényhozásnak megtegye javaslatát. Én tehát nem látom át, hogy legyen ko­moly akadály, hogy a szerződések a törvényho­zásnak előlegesen ne terjesztethessenek elő oly rendkívüli esetekben, mikor talán hetek körül forogna a kérdés és az országgyűlés együtt nem volna : akkor rendkivülileg is lehetne összehini. Én e jogot oly fontosnak tartom, hogy ezt is Határozottan hangsúlyozni kötelességemnek tar­tottam. Csatlakozom t. barátomnak azon nézetéhez is, miszerint a magyar szöveg is a paritás elvé­nél fogva egyenjogunak ismertessék el, és hogy jövendőre a fordításnál kissé több gondot mél­tóztassék a kormány használni. A magyar for­dítás igen hütelen, a mint azt a részletes tár­gyalásnál befogom bizonyítani és annak kiigazí­tását szorgalmazni. Engedje meg a t. ház, hogy ezen tárgygyal •összefüggésben egy másik körülményre figyel­meztessem. Én nem tudom, micsoda elvekből indul ki a kormány, midőn Ausztria és Magyar­ország közt hasonló kiadatási kérdések merülnek föl. Tavaly tőrtént, hogy egy munkás, ki ide Magyarországba menekült, miután Ausztriában talán két heti fogságra volt politikai izgatás miatt elitélve: e kormány által az osztrák tör­vényhatóság fölszólitására elfogatott és kia­datott. En, midőn az elfogatás tudtomra esett, az iránt a t. belügyminiszter urat interpelláltam, s ő tán nyolczad napra akart is felelni ;de mint­hogy t. barátom Madarász József, ki öt ugyané tárgyban interpellálta, azon pillanatban nem volt jelen, a miniszter ur válaszát elhalasztotta; később, midőn ismét felelni akart: történetesen egy pár napig én nem lehettem jelen, betegség által akadályoztatva; később mint tudjuk, a miniszter maga súlyos betegség folytán nem jelenhetett meg a házban és így ő ezen inter­pellátióra mai napig sem felelt. Föntartom ma­gamnak, hogy utódjához intézzem ugyanazon kérdést. De miután azon eset a jelen tárgygyal szoros összefüggésben van : szabadságot veszek magamnak az igazságügyminiszter úrtól kérdezni, hogy mily elvek irányadók hasonló esetekben ? En azt tartom, hogy az igazságszolgáltatás, va­lamint a rendőrség nem közös ügy, és követke­zőleg Magyarország Ausztriára nézve és viszont, ezen esetekben mint külföld tekintendő, és igy ha ott elkövetett bűntett után valaki ide me­nekül : ugyanazon szabályok állanak főn, mint akkor, midőn például Oroszországból vagy Frau­cziaországból menekül valaki ide. Ha máskép járnánk el, ugy elismernők, hogy a r endészetre, az igazságszolgáltatásra is tökéletes egység, tö­kéletes egybeolvadás és közösügy létezik. Min­denesetre szükségesnek látom, hogy erre nézve a t. miniszter ur a házat fölvilágosítsa és egyút­tal arra vagyok bátor kérni őt, hogy az Ausz­triával kötendő ily cartel-szerződés iránt is törvényjavaslatot méltóztassék a ház elé terjesz­teni. Különben föntartom magamnak az egyes ezikkeknél észrevételeimet megtenni. (Helyeslés.) P- Szatmáry Károly : Tisztelt ház! Tökéletesen helyoselve azokat, mik itt Várady Gá­bor tisztelt barátom és Irányi Dániel tisztelt képviselőtársam által elmondattak, először is csupán a diplomatiai nyelvre nézve vagyok bá­tor észrevételt tenni. Én megvallom hogy azt, hogy az európai nem­zetközi szerződések ma már több nyelven köt­tetnek, bizonyos tekintetben hátralépésnek tar­tom ; mert éppen ezen nemzetközi szerződések azok, melyek leginkább igénylik, hogy az érint­kezés minélinkább könnyittessék. Mielőtt Francziaország túlsúlyra vergődött, a latin nyelv volt az, mely ily nemzetközi szer­ződéseknél elfogadott nyelvül volt tekinthető minden oldalról; később XIV. Lajos óta a fran­czia nyelv. De mióta Angolország rivalitása a mostani dipolomaiiai nyelvet, a francziát kiszorította, va­lóban nincs más mód, mint az, hogy ki is mö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom