Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-315

100 315. országos Illés márczius ti. 1871. Vetéljük, saját nyelvünk szempontjából a mi nyelvünk érvényrejutását e tekintetben. Ezt csak mellesleg elmondva, egy más figyelmeztetés "az, melyet a tisztelt házhoz, és a kormányhoz akarok intézni. En nagy örömmel üdvözlök minden ily nemzetközi szerződést, mely részint külföldi érdekeinket biztosítja, részint pedig arra szolgál, hogy mindinkább és inkább érvényre jusson állami elismertetésünk; de megvallom, abban lelném legnagyobb örömömet, ha a velünk közvetlenül érintkező államokkal köthetnénk hasonló szerződést. Azt mindenki belátja, hogy Magyarország anyagi érdekei, de különösen törvénykezési érdekeink azt kívánják, hogy különösen a Dunafejedelemségekkel, Szerbiával jussunk ilyen szerződési viszonyba. Midőn a múlt nyáron egy gőzhajózási társulat hajóit ott letartóztatták, a mint méltóztatnak talán a lapokból emlékezni, azt mondották, hogy ilyen szerződés Magyarország és Románia között nem létezik. A pénzügyminiszter e napokban maga is hangsúlyozta, hogy a Románia felőli csempészet sóban és dohányban mily nagy kárt okoz nekünk. Én éhez még hozzá függesztem azonconstatált ténynek fölemlitesét is, hogy a marhavész a közelebbi években is épen ily csempészet utján jött az országba s okozott százezerekre, sőt milliókra menő kárt. Nem kívánok ezen szerződésekre vonatkozólag indítvánnyal föllépni; hanem igen is kérem a tisztelt kormányt : méltóztassék az iránt lépéseket tenni, hogy ezen velünk közvetlen szoms7.édságban levő államokban is, vagy a consuli bíróságok hatósága ismertessék el , vagy pedig oly szerződések jöjjenek létre, a melyek a mi nemzetközi érdekeinket más nemzetközi viszonyokra nézve is végre valahára biztosítják. Annál inkább hangsulyozandónak tartom pedig ezt; mert nem lehet föltenni egyetlen egy államról is, hogy az által, hogy nemzetközi szerződésekre lép, épen a gonosztettek palástjául akarna szolgálni. Ajánlom figyelmeztetésemet a t. képviselőháznak és a t. kormánynak figyelmébe. Vukovics Sebő: T. ház! Azok után, miket előttem szóló igen tisztelt barátim mondottak : én csak két észrevételre fogok szorítkozni. Nem tagadható az, hogy ez az egész eljárás összeütközésbe jön azon alkotmányos elvvel, hogy nihil de nobis, síné nobis : mert itt úgyszólván törvény alkottatik, törvény, a személyes bátorságot illetőleg, mert azokra nézve, kik más országból idejönnek: ut nyittatik, hogy oly esetekben, midőn kiadatásnak volna helye, bárminő ürügy alatt a személyes bátorság háborittassék. Azonban, mint mondám, én csak kettőre kívánok észrevételt tenni. Első észrevételem vonatkozik a 3-ik pontra. Igaz, hogy a részletes tárgyalásnál étről szó lesz; de én ugy hiszem, hogy ez oly fontos pont, hogy az átalános tárgyalásnál is megérdemli a megemlítést. Azt gondolom, hogy minden alkotmányos ország féltékeny a maga politikai menekültjeire. Azt hiszem, hogy bármely országból jönnek át hozzánk oly egyének, kik azon országnak politikai mozgalmaiban résztvettek: azoknak biztos menedéket kell itt találniok. Már most én azt látom, hogy a 3-ik pontban csak az mondatik: hogy a politikai vétségek esetében nem engedélyeztetik a kiadatás. Már most méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy ezen szerződés két irányban érvényes: t. i. hogy nemcsak arról lehet szó, hogy innen adassanak ki ily menekültek ; hanem a hazánkból más országba menekültek kiadatásáról is lehet szó. Bátor vagyok e tekintetben tapasztalásból azt állítani, hogy Európában alig van ország, mely valamely egyénnek egy másik állam általi kiadatását egyenesen azon czim alatt merné követelni, hogy az politikai bűnös ; hanem rendesen kiszemeli egyikét azon számos eseteknek, melyek az ily szerződésekbe be szoktak igtattatni, és azok örve alatt kívánja a kiadatást. Engedjék meg, hogy egy példára hivatkozzam. A mi forradalmunk befejezése után hazánkfiainak nagy része, és jelesen a nemzeti kormány főnöke is, a külföldre menekült. Eleinte megpróbálták a kiadatást politikai ezim alatt kérni, Ez nem sikerült. Azután azon útra vezették a diplomatiai értekezéseket, hogy nem politikai vétség, hanem a korona elvitele miatt érvényesíttessék a kiadás; tehát nem politikai vétség, hanem egy jószágnak elvitele miatt. Kétségtelen, t. ház, hogy ez oly dolog, mely a legszorosabb felügyeletet igényli ; és én azt hiszem, hogy ez más esetekben is előfordulhat. Én tehát a 3-ik §-ban világosan kívánnám kifejeztetni, hogy minden oly bűntettekben vagy vétségekben, melyekkel politikai kiadatásnak kárelme supponáltathatik, a kiadatásnak helye nincs. Még inkább fogunk e tekintetben biztosságot elérni, ha más alkotmányos országok eljárását követjük. Szerettem volna, ha kormányunk ezen szerződést oly formába öntötte volna, mint ez Amerikában és Angolországban szokásos. Hogyan történik ezen országokban, t. ház, a kiadatás ? Ha j az ország képviselője valamely egyén kiadatását j követeli: köteles azon országba megbízottat külj deni. Ez megjelen az ottani bíróság előtt, elő| adja bizonyítékait, s tanukat is állit, és ha azon 1 ország bírósága, melyben a kiadatni kivánt egyén