Képviselőházi napló, 1869. XV. kötet • 1871. márczius 13–ápril 4.

Ülésnapok - 1869-314

314. országos ülés márczíus. 20. 1871. 95 liti, azt mondván: hogy a városi hatóságoknak alá vannak vetve a város határában létező minden egyének és javak — kivéve a megyék székházait és tettleg hadi szolgálatban álló katonákat, — azonban csak szorosan vett személyes és bűnvádi kereseteikre nézve; tehát az 1848-ki törvény még polgári és személyes keresetére nézve a katonát a katonai bíróság hatósága alatt hagyta; de fönmaradt mégis kétely az iránt, lehet-e a szolgálat alatt állók alatt érteni oly egyéneket, kik szabadságon vannak, tehát a szabadságosokat ? Azonban e kételyt eloszlatja az 1868-ik XL. t. ez. 54. §-a, mely igy szól: „a szabadságosok szabadságuk ideje alatt, a tettleg szolgálatban nem álló tartalékosok és honvédek tisztjei és a legénység minden polgári viszonyaikra nézve, úgyszintén bűnvádi ós rendőri ügyekben polgári törvények és hatóságok alatt állanak," és a második bekezdés: „A tettleg szolgálatban levők katonai fegyelmi törvények alatt állanak; polgári viszonyaik és kötelezettségeik tekintetében mindazáltal, melyek nem katonai szolgálatra vonatkoznak, a polgári törvények és hatóságok alatt fognak állni." Tehát ezen törvény már világosan kimondja, hogy a szabadságolt is ugy tekintetik mint tettleg szolgálatban nem levő; kimondja továbbá azt, hogy csak a tettleg szolgálat alatt levő katonák állnak a fegyelmi törvények alatt ; de polgári viszonyaikra nézve a polgári törvény alá tartoznak. Szerintem a törvény igen világos és ujabb tüzetes törvényre épen nincs szükség oly czélból, hogy az ezen törvényben kimondott elv érvényesíttessék : erre a közös hadügyminisztériumnak egyszerű rendelete is elégséges volna. Ez azon álláspont t. ház, melyet én elfoglalok, és melyet én föladni nem fogok és épen azért, valahányszor ily tárgyak merültek föl: én ezen állásponthoz szigorúan ragaszkodtam; sőt midőn legközelebbről a budai katonai bíróság fölkért két szolgálatban nem álló katona polgári ügyében általa hozott Ítélet végrehajtására: az ítéleteknek egyike vonatkozott ugyanis báró Józsika Miklós, másik pedig báró Varicourt ügyére, Mihályi Gábor legfölsőbb itélőszéki bíró ellen, illetőleg annak hivatali fizetése lefoglalására: én mindkét, esetbenfa végrehajtás elrendelését megtagadtam. (Helyeslés.) Tehát én ezeket a tisztelt ház előtt nem titkolhatom el. Én ezen állásponthoz ragasztkodom és reménylem, hogy a t. közös hadügyminiszter ur is, legújabb átirata folytán, az én álláspontomra fog állani és rendelet utján fogja addig szabályozni a katonai bíróságok hatáskörét a magyar törvények értelmében, mig erre nézve a jövő ülésszakban tüzetes törvény fogna alkottatni. Továbbá kérdi a t. képviselő ur: van-e tudomásom arról, hogy a magyarországi bíróságok az ily ítéletek végrehajtását eszközlik és különösen, hogy Pest városa hozott volna egy végzést ily ítélet végrehajtására? Megvallom erről nekem hivatalos tudomásom nincs. Ha történt volna : ezen jogsérelem orvoslását eszközölni nem az én hatáskörömhöz, hanem a felső bíróságok hatásköréhez tartozik; de ugy hiszem, hogy valamint én világosnak tartom a véderőről szóló törvény fönidézett szakaszát: ugyanazon értelemben fogják azt venni a felső bíróságok is, és ha jogsérelem történt; ezen jogsérelmet ezen törvény értelmében bizonyosan orvosolni is fogják. Szaplonczay József: T. ház ! A t. miniszter ur mostani előadásából meg kell győződnöm ugy nekem, mint a t. háznak azon szomorú körülményről, hogy sajnosán létezik egy oly különös helyzet Magyarországban, melyszerint a törvények egy bizonyos osztály által, t. i. a katonai status által tekintetben nem tartatnak. (Igaz! Igás!) Ez az, a mi engem fölhívott és figyelmessé tett, hogy a t. miniszter urat kérjem föl: van-e arról tudomása, és kíván-e ezen tekintetben intézkedni? Most az igen t. miniszter ur önként, — elismerésére és dicséretére legyen mondva, — egész őszinteséggel elismerte ezen tényállást. Most tehát nincs egyéb hátra mint az, hogy midőn fájdalmamat nyilvánitom a a felett, hogy habár Magyarország törvényhozási joggal bir, és ő felsége által szentesittetnek törvényei : mégis egy részről találkozhatnak egyének, és oly kar. mely ezen törvényeket nem respectálja, és talán máshonnan vár rendeletet, vajon ezen törvényeknek alávesse-e magát vagy nem? és igy tehát nem elegendő arra nézve, hogy a miniszter az ország szentesitett törvényeire támaszkodjék. A miniszter ur méltóztatott még kiemelni, hogy azon álláspontot, melyet elfoglalt a törvények tekintélye mellett: ezután is fölfogja tartam, és módot fog találni arra, hogy mindenki előtt ki e hazában van, a törvénynek tekintély szereztessék. Elvárom tehát a miniszter úrtól azon ígéretnek mielőbbi teljesítését, és előre kijelentve föltartom magamnak a jogot azon esetre, ha csakugyan fájdalmasan kellene tapasztalnom, hogy nem történtek meg, a miket az igen t. miniszter ur megígérni méltóztatott: egy határozati javaslattal léphessek föl e házban. (Átálános helyeslés.) Elnök : Tudomásul veszi a ház a miniszter ur nyilatkozatát. (Tudomásul vésessük.) Tehát tudomásul vétetett. Horváth Boldizsár igazságügyminiszter : Még egy kérésem van. — Méltóztatik emlékezni, hogy az első folyamodásu bíróságok iránt véleményadással a 25-ös bizottság lett megbízva a t. ház részéről. Ezen bizottság