Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-298
298. országos Ütés márezius 1 1871. 65 Halljuk f) mert ha szinte azon vitának, mely itt lezajlott, nyomása alatt éreztem is magamat, és a mely vita nehezen volt azok által, mik a kormány és a többség részéről elmondattak, arra hivatva, befolyást gyakorolni, hogy a honvédség iránti bizalmat, lelkesedést növelje; mindamellett mondom, hogy ezen nyomás alatt állok: ón részemről óhajtom azt, hogy a honvédség legalább annyira, mennyire azt a jelenlegi kormány és a többség is megengedi, tökélyesittessék, javíttassák, és minél nagyobb mérveket öltsön. Óhajtom, hogy mindenki, ki arra hivatva van, és mindenekelőtt ezen ország intelligentiája abban minél nagyobb mértékben részt vegyen; — óhajtom s megjegyzem közbevetőleg, hogy eddig a hiba, a mint erről az adatok mindenkit meggyőzhetnek, nemcsak egy párthoz tartozók részéről követtetett el, hanem átalánosan; — óhajtom, hogy ez ezentúl ne igy legyen, hanem a nemzet intelligentiája a honvédségben minél nagyobb részt vegyen : mert, nekem legalább, meggyőződésem az, hogy ha egy intézmény ideiglenesen roszul, nem rendeltetésének megfelelőleg kezeltetik is : épen az , hogy ellenére a fönálló törvényeknek, azzá legyen, a mivé lennie kell, ugy érhető el, hogyha a nemzet lelke, szine, java benne résztvesz. (Élénk helyeslés.) Óhajtom tehát, mondom, mindazt, a mi a honvédség emelésére vezethet, és arra nézve lehetséges; óhajtom azt is, hogy tisztekkel és altisztekkel elláttassák. Azonban ez óhajtásomnak van egy határa. (Halljuk!) Es ezen határ hol oly intézkedést kellene tenni, a mely — fölfogásom szerint — alkotmányos országban, és szemben az alkotmányos polgárok jogi helyzetével, lehetetlen. Ilyen intézkedést, melyre az imént mondott jellemzésem alkalmazható, nem óhajtok : nem pedig egyebeken kivül már csak azért sem; mert olyan intézkedések épen másra fognak vezetni, mint a mit én óhajtok, és a mit, azt hiszem, mindnyájan óhajtunk, — és nem arra, hogy a honvédség intézménye minél nagyobb mérvet vegyen, és minél nagyobb részvétnek és lelkesedésnek örvendjen. Különben aziránt, hogy a honvédség a kellő számú tisztekkel és altisztekkel ellátható legyen,—engedjenek meg,— a nagy hiba 1868-ban lett elkövetve, midőn nem méltóztattak elfogadni azon, ezen oldalról tett indítványt, hogy az egyévi önkénytesek egy évi kiképeztetésök után a hadseregből a honvédséghez menjenek át. Ha ezt méltóztattak volna elfogadni, nem kellene mesterséges rendelkezéseket keresni arra, hogy a honvédségnél tisztségre és altisztségre képes egyének kellő számban legyenek. Ezen hiba akkor megtörtént, és nem fogom most indítványozni, hogy a törvény ide vonatkozó rendelkezése megváltoztattassák; de nem azért KÉFV-. H. NAPLÓ 1814- XlY. nem indítványozom, mintha elismerném azt, hogy a törvényhozás kebelében olyat kívánni, olyat indítványozni, a mi valamely törvény megváltoztatására vezet: nem volnék jogosítva; mert ezen elvet, melyet, — igen sajnos, hogy a pénzügyminiszter ur itt e napokban vitatott — én ugyan el nem fogadhatom ; mert ez nem származhatik egyébből, mint a törvényhozó és végrehajtó hatalom jogkörének legnagyobb összezavarásából. Mert, mig a végrehajtás körében én elismerem és állítom, hogy minden ellenkező nézettel és érvvel szemben elég azt mondani, ,,a törvény parancsolja ezt, tehát ennek kell történni": addig ezen érv a képviselőházban — hacsak annak jogát megtagadni nem akarjuk, — a legkisebb sulylyal és nyomatékkal sem bir. Ha amaz elv állana : nem lehetett volna a magyar király választását egy családra szorítani ; nem lehetett volna az első fiu örökösödését kimondani ; nem a leányág jogosultságát kimondani ; s nem lehetett volna — és ez az egy, amiért sajnálom hogy ezen elv nem áll — az 1867 : XII. törvényczikket megalkotni. Ezen elvet tehát én, részemről, soha és semmi viszonyok között el nem fogadom; csak azt sajnálom, hogy mig épen a hadügyi kérdésekre és a hadseregre vonatkozólag a mi tisztelt kormányunk a végrehajtás körében nem tartja szem előtt azt, hogy ennek és ennek kell történni, mert ezt mondja a törvény: addig a képviselőházban a törvény megváltoztatását akarja ezen érvvel megakadályozni, a mi annál különösebb, hogy ezt épen azon perczben teszi, midőn maga is ugyanezen törvény megváltoztatását indítványozza. Hogy pedig ezen eszmezavar létezik, azt igazolja az, és nem fogja senki tagadni, hogy régibb törvényünk értelmében is a magyar hadseregnek, vagy — ha ugy tetszik— a magyar sorhadi csapatoknak az országban kell lenniök. Nem uj törvény ez; hanem régi, sohasem módosított törvény, melyet végrehajtani lett volna a kormánynak kötelessége, s most, négy év után, vagyunk először azon helyzetben, hogy — ugy hiszem — komolyan gondolnak reá, hogy ezen törvény legalább tetemesebb részben végrehajtassék. Ott van az 1867: XII. törvényczikk, mely megmondja, hogy a hadsereg elhelyezésre és élelmezésre mind a kormányzat, mind a törvényhozás körében a magyar nemzet számára tartatik fön; és ezzel szemben az élelmezéshez sem törvényhozásilag, sem kormányzatilag szavunk nincs, és az elhelyezésre nézve is oly állapotban vagyunk, hogy a törvényhatóságok gyakorolnak színleges jogokat; a honvédelmi minisztérium ad ki utasításokat, de ha egy törvényhatóság — és erre, ha tetszik, példát is tudnék 9