Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-298

298. országos Ütés márezius 1 1871. 65 Halljuk f) mert ha szinte azon vitának, mely itt lezajlott, nyomása alatt éreztem is magamat, és a mely vita nehezen volt azok által, mik a kor­mány és a többség részéről elmondattak, arra hivatva, befolyást gyakorolni, hogy a honvédség iránti bizalmat, lelkesedést növelje; mindamellett mondom, hogy ezen nyomás alatt állok: ón ré­szemről óhajtom azt, hogy a honvédség legalább annyira, mennyire azt a jelenlegi kormány és a többség is megengedi, tökélyesittessék, javíttassák, és minél nagyobb mérveket öltsön. Óhajtom, hogy mindenki, ki arra hivatva van, és minde­nekelőtt ezen ország intelligentiája abban minél nagyobb mértékben részt vegyen; — óhajtom s megjegyzem közbevetőleg, hogy eddig a hiba, a mint erről az adatok mindenkit meggyőzhetnek, nemcsak egy párthoz tartozók részéről követte­tett el, hanem átalánosan; — óhajtom, hogy ez ezentúl ne igy legyen, hanem a nemzet intelli­gentiája a honvédségben minél nagyobb részt vegyen : mert, nekem legalább, meggyőződésem az, hogy ha egy intézmény ideiglenesen roszul, nem rendeltetésének megfelelőleg kezeltetik is : épen az , hogy ellenére a fönálló törvényeknek, azzá legyen, a mivé lennie kell, ugy érhető el, hogyha a nemzet lelke, szine, java benne részt­vesz. (Élénk helyeslés.) Óhajtom tehát, mondom, mindazt, a mi a honvédség emelésére vezethet, és arra nézve lehetséges; óhajtom azt is, hogy tisztekkel és altisztekkel elláttassák. Azonban ez óhajtásomnak van egy határa. (Halljuk!) Es ezen határ hol oly intézke­dést kellene tenni, a mely — fölfogásom szerint — alkotmányos országban, és szemben az alkot­mányos polgárok jogi helyzetével, lehetetlen. Ilyen intézkedést, melyre az imént mondott jellemzé­sem alkalmazható, nem óhajtok : nem pedig egye­beken kivül már csak azért sem; mert olyan intézkedések épen másra fognak vezetni, mint a mit én óhajtok, és a mit, azt hiszem, mind­nyájan óhajtunk, — és nem arra, hogy a hon­védség intézménye minél nagyobb mérvet ve­gyen, és minél nagyobb részvétnek és lelkese­désnek örvendjen. Különben aziránt, hogy a honvédség a kellő számú tisztekkel és altisztek­kel ellátható legyen,—engedjenek meg,— a nagy hiba 1868-ban lett elkövetve, midőn nem mél­tóztattak elfogadni azon, ezen oldalról tett in­dítványt, hogy az egyévi önkénytesek egy évi kiképeztetésök után a hadseregből a honvédség­hez menjenek át. Ha ezt méltóztattak volna el­fogadni, nem kellene mesterséges rendelkezéseket keresni arra, hogy a honvédségnél tisztségre és altisztségre képes egyének kellő számban legye­nek. Ezen hiba akkor megtörtént, és nem fogom most indítványozni, hogy a törvény ide vonat­kozó rendelkezése megváltoztattassák; de nem azért KÉFV-. H. NAPLÓ 1814- XlY. nem indítványozom, mintha elismerném azt, hogy a törvényhozás kebelében olyat kívánni, olyat indítványozni, a mi valamely törvény megvál­toztatására vezet: nem volnék jogosítva; mert ezen elvet, melyet, — igen sajnos, hogy a pénz­ügyminiszter ur itt e napokban vitatott — én ugyan el nem fogadhatom ; mert ez nem szár­mazhatik egyébből, mint a törvényhozó és vég­rehajtó hatalom jogkörének legnagyobb összeza­varásából. Mert, mig a végrehajtás körében én elismerem és állítom, hogy minden ellenkező né­zettel és érvvel szemben elég azt mondani, ,,a törvény parancsolja ezt, tehát ennek kell történni": addig ezen érv a képviselőházban — hacsak annak jogát megtagadni nem akarjuk, — a legkisebb sulylyal és nyomatékkal sem bir. Ha amaz elv állana : nem lehetett volna a magyar király választását egy családra szorí­tani ; nem lehetett volna az első fiu örökösödé­sét kimondani ; nem a leányág jogosultságát ki­mondani ; s nem lehetett volna — és ez az egy, amiért sajnálom hogy ezen elv nem áll — az 1867 : XII. törvényczikket megalkotni. Ezen el­vet tehát én, részemről, soha és semmi viszo­nyok között el nem fogadom; csak azt sajná­lom, hogy mig épen a hadügyi kérdésekre és a hadseregre vonatkozólag a mi tisztelt kormá­nyunk a végrehajtás körében nem tartja szem előtt azt, hogy ennek és ennek kell történni, mert ezt mondja a törvény: addig a képviselő­házban a törvény megváltoztatását akarja ezen érvvel megakadályozni, a mi annál különösebb, hogy ezt épen azon perczben teszi, midőn maga is ugyanezen törvény megváltoztatását indítvá­nyozza. Hogy pedig ezen eszmezavar létezik, azt igazolja az, és nem fogja senki tagadni, hogy régibb törvényünk értelmében is a magyar had­seregnek, vagy — ha ugy tetszik— a magyar sorhadi csapatoknak az országban kell lenniök. Nem uj törvény ez; hanem régi, sohasem módosított tör­vény, melyet végrehajtani lett volna a kormány­nak kötelessége, s most, négy év után, vagyunk először azon helyzetben, hogy — ugy hiszem — komolyan gondolnak reá, hogy ezen törvény legalább tetemesebb részben végrehajtassék. Ott van az 1867: XII. törvényczikk, mely megmondja, hogy a hadsereg elhelyezésre és élelmezésre mind a kormányzat, mind a tör­vényhozás körében a magyar nemzet számára tartatik fön; és ezzel szemben az élelmezéshez sem törvényhozásilag, sem kormányzatilag sza­vunk nincs, és az elhelyezésre nézve is oly ál­lapotban vagyunk, hogy a törvényhatóságok gya­korolnak színleges jogokat; a honvédelmi minisz­térium ad ki utasításokat, de ha egy törvény­hatóság — és erre, ha tetszik, példát is tudnék 9

Next

/
Oldalképek
Tartalom