Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-297
297. országos üiés február 28. 1871. 51 közt, bármely kérdésben azon helyzetbe jönne, hogy azt, mit az ország részére nemcsak kívánatosnak; hanem szükségesnek és elkerülhetlennek tart, bárhonnan meg nem kapná: ismerné kötelességét és 24 óráig sem maradna helyén. Ezen nyilatkozat a túlsó oldalon nagy hatást idézett elő. Én azonban azt igen természetesnek találom, és el is vártam annak beváltását. Én nem tekintem ezen nyilatkozatot valami nagylelkűségnek; sőt hogy őszintén szóljak: nem tekintem még megnyugtatásnak sem ; mert ha a kormány ngy kerüli ki az akadályokat, s ugy távolítja el azon 24 órának elérkezését, hogy még azt sem akarja az ország érdekének tekinteni, hogy honvéd tüzérséggel bírjon: akkor valóban nem tudom, hogy Magyarországnak minő érdeke lehet az, mely a t. kormányt helyéből el fogná távolítani? (Helyeslés hal felől.) Volt azonban az igen t. miniszterelnök ur előadásában objectiv dolog is, és igen jellemző, hogy ezen objeetivitást azzal kezdi, miszerint a központi bizottságnak akadt három tagja, kik a kellő megfontolás, a kellő előzetes tanulmány nélkül terjesztettékbe a tárgyalás alatt levő javaslatot. A miniszterelnök ur ezen objectivitásával nagyon lekötelezett. Én igazságosabb leszek, és elismerem azt, hogy azon érvek, melyeket a miniszterelnök ur most hozott föl : t. i. a czélszerüség és financziális szempontok, hosszabb gondolkodásnak, hosszabb megfontolásnak szüleményei; elismerem, mert még 1868-ban, midőn ezen kérdés először volt szóban : ezen érvekről még a miniszterelnök ur mitsem tudott, és annyira nem tett ezekről említést, hogy ma Ürményi Miksa igen t. barátom is jónak látta a miniszterelnök urnák szemére lobbantani , hogy három évvel ezelőtt miért nem tett ily praecis nyilatkozatokat 1 Sőt, hogy mennyire hosszú megfontolásnak eredményei voltak az igen t. miniszterelnök urnák érvei: azt igazolja a központi bizottságnak jelentése is, mert még a központi bizottságban sem így beszélt a kormány, — Ha ugyanis a központi bizottság jelentése hitelesnek tartatik, és én azt hiszem, hogy ez nem fog kétségbe vonatni, — a központi bizottságnak jelentésében ugyanis a következők foglaltatnak: ,.A központi bizottság többsége meghallgatva a honvédelmi miniszter képviselőjének előterjesztését is, megnyugással vette azon kijelentését is, a mit részben örömmel tapasztalunk, s tények is bizonyítanak, miszerint a honvédelmi minisztériumnak, miként eddig, főtörekvése volt, a honvédsereget elméleti és gyakorlati kiképzéssel az ujabb hadászat kellő színvonalára emelni : ugy ezentuli igyekezete is oda leend irányozva, hogy az mindazon fegyvernemekkel elláttassák, melyek elkerülhetetlenül szükségesek arra, hogy a honvédelem hivatásának minden körülmény között megfeleljen." Ekkor tehát, ezen jelentés szerint, a kormány megbízottja és képviselője azon ígéretet tévé, hogy a honvédség minden fegyvernemekkel el lesz látva, melyek a hadképességre nélkülözhetlenül szükségesek. Természetesen az ágyúk is ezek közé tartoznak, és miként a jelentés mutatja : ezen nyilatkozat nyugtatta meg a központi bizottságot. Most a kormány egészen ellenkezőbeszél és azáltal megdönti a központi bizottság jelentésének egyetlen argumentumát. Én valóban sajnálattal nézem ezen eljárást a központi bizottság előadója ellenében. Igen nehéz, igen kellemetlen lehet helyzete; igen kellemetlen dolog lehet az, hogy midőn írásban jelentette be a háznak, hogy azért njmgszik meg a törvényjavaslatban, mert a kormány megígérte, hogy a szükséges fegyvernemekről gondoskodni fog, és ezért nem fogadta el a mi kisebbségi javaslatunkat: most az ellenkezőben kell megnyugodnia, és az ellenkező alapon kell bennünket leszavazni. Ez igen kellemetlen helyzet lehet, és ebből magyarázom meg azt is, hogy a központi bizottság előadója az egész tárgyalás alkalmával, nem igen mutatta magát helyén. (DerüHség.) A mi a honvédelmi miniszter ur objectiv érveit illeti: ezek általa 3 pontra voltak osztva. Először emiitette a ezéiszerüség érvét, utána a financziális nehézségeket , végre azt mondta, hogy a törvény is akadályul szolgál, a mennyiben, ha keresztül akarjuk vinni ezen indítványt, a honvédségről szóló törvény egyes részeit meg kellene változtatni. Az első és a harmadik pontnak czáfolatába nem bocsátkozom ; mert hogy a czélszerüséggel összeütköznék az, ha Magyarországnak egyetlen országos ereje tüzérséggel is birna : komoly ellenvetésnek tekinteni nem lehet; valamint azt, hogy akadálya lenne az indítvány keresztülvitelének az, hogy meg kell változtatni azon törvényt, melynek megváltoztatása épen most is napirenden van: alapos ellenvetésnek nem tartom. A kik azt állítják, hogy ezen indítvány elfogadása az 1868-diki törvények szellemével is összeütközésben áll: azok ellentétbe teszik magukat még a miniszterelnök úrral is, — vagy legalább 1868-ban tett nyilatkozatával; mert akkor, miként a Napló igazolja : a t. miniszterelnök ur világosan azt mondta, hogy ezen törvény a honvédségnek tüzérséggel is ellátására akadályul nem szolgál, és hogy ez megtörténhetik, ha azt ő felsége mint legfőbb hadúr szükségesnek, jónak fogja látni. Mellékesen legyen mondva, ezen nyilatkozata a t. miniszterelnök urnák szintén nem volt tapintatos; mert, ha valaki azon nézetben lenne, miszerint a honvédségnek V
