Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-297
52 297- országos lilét február 28. 1871. tüzérséggel ellátása a legfőbb helyen akadályoztatik; — én nem mondom, hogy igy van, de ha valaki ezt hinné: — erre semmi sem szolgáltat inkább okot, mint a miniszterelnök urnák emiitett nyilatkozata, melyben kijelentette, hogy ő felségétől függ e kérdés eldöntése. A finaneziális okok, melyek ugy a minisz- , terelnök, mint a pénzügyminiszter által fölhozattak : némi súlylyal látszanak birni, és azért ezek szellőztetésével kissé bővebben foglalkozom. Mellőzve azt, mit több barátom igen alaposan kifejezett, miszerint nem jó gazdálkodás oly ügyben gazdálkodni, melynek rendezése nélkülözhetetlen szükséges : én igyekszem kimutatni, hogy azon adatok, melyek indítványunk ellen fölhozatnak, inkább ijesztésen, mint számításon alapulnak. A t. pénzügyminiszter ur azt méltóztatott mondani, hogy íinánczpolitikát nem űznek sympatkiából. Ez igen helyes. Én sem kívánok egyebet, csak arra kérem a miniszter urat, hogy íinánczpolitikát ne űzzön antipathiából 'sem. De a pénzügyminiszter ur igen jól tudja, hogy a finánczpolitikának nemcsak ezen kelléke van ; hanem kellékei közé tartozik az is, hogy őszinte legyen és bizonyos számitásnál a tételek helyesen legyenek elősorolva, vagyis: ha valamely arányt állítunk föl, ne hallgassunk el az egyik fél javára számokat, hogy a másik fél rovására üssön ki a számítás. Pedig a pénzügyminiszter ur igy járt el, midőn kimutatni akarta azt, hogy a múlt évben és az azelőtti években is a honvédségre, a közös hadsereghez képest, aránylag nagyon sokat költöttünk. A miniszter ur azt méltóztatott mondani, hogy események alkalmából— azl870-ki háborús eshetőségek alkalmából — a közös seregnél tett költekezésekből esik reánk vagy 6 millió forint s a honvédségre adtunk 5 millió forintot, mit aránylag kevésneK bizonyosan senki sem találhat. A folyó évre a közös hadsereg harczképességének emelésére meg lőn szavazva vagy 25 millió forint, miből reánk ismét 77* millió forint esik, a honvédségre hasonló czélból a miniszter pót-előirányzata közel 3 millió forintot mutat; tehát aránylag ismét nem keveset. Midőn a pénzügyminiszter ezen arányt kimutatta : nagy bölcsen elhallgatta azt, hogy azon összegek, melyek itt a közös hadsereg számára vannak fölhozva : csak pótlékai azon roppant hadügyi költségnek, azon 90 milliónak, melynek mi 30%-ját fizetjük; ellenkezőleg azon tételek, melyek a honvédségre vonatkozólag elősoroltattak, magukban foglalják az egész kiadást. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : Épen csak a pótlékot. Győrffy Gyula: Köztudomású továbbá, t. ház, miszerint a delegatióban a közös hadügyminiszter körülbelül 2.800,000 forintot kért 400 löveg megvásárlására, melynek az lenne hivatása, hogy azokat háború esetében a honvédség számára segítségül rendelje. Tehát a költség meg van, és igy azt mondani, hogy az ágyukra nincsen pénzünk; nem lehet; hanem inkább azt kellett volna mondani: hogy a honvédségre nem akarunk pénzt fordítani, inkább készek vagyunk azért, habár czéltalanul, a közös hadügyminiszter urnák rendelkezésére bocsátani. Azt mondtam, t. ház! hogy a közös hadügyminiszter kezében ezen pénz czéltalanul lesz fölhasználva, és erről meg vagyok győződve ; mert átalában elismert dolog az, hogy a hadsereg fölszerelésénél a decentralisatio elve a helyesebb; és mig ezt a tudomány, a tapasztalás átalában elismeri mindenütt : addig a mi honvédségünknek tüzérséggel való ellátását idegen kezekben centrálisaim legfonákabb eljárásnak tartom. Fonák egy eljárás lenne ez már azért is; mert azon esetre, ha háború üt ki: egy központból a honvédséget gyorsan és a szükségnek megfelelően, tüzérséggel ellátni teljes lehetetlen. A miniszterelnök ur azt mondta, hogy sok pénz szükséges arra, hogy a honvédségnek tüzérsége legyen; mondotta, hogy az mintegy 12 —15 millió forintot venne igénybe. Honnan vette a miniszterelnök ur ezen számítást, azt nem mondotta meg, és igy én sem tudhatom. Justh József (közbeszól:) Talán a levegőből? Győrffy Gyula: Valószínűleg Justh képviselő urnák lesz igaza: mert ezen számítás a közös hadügyminiszter urnák előterjesztésével homlokegyenest ellenkezik. A közös hadügyminiszter ugyanis a delegatióhoz tett előterjesztésében a következőket mondja: „Hogy a honvédcsapatokat a szükség esetében mint nagyobb hadegységeket föl lehessen használni, és e végre lövegekkel kielégítő számban ellátni: szükséges a tábori tüzér-anyagot szaporítani, mely szaporítás 200 négy- és 200 nyolczfontos löveggel és a hozzátartozó lőszerrel, lösze rkocsikkal és kellékekkel irányoztatik elő; ha a birodalom mindkét részének honvédsége összesen 220,000 emberrel és 1000 emberre közel 2 löveg vétetik számba. Az emiitett 400 teljesen fölszerelt löveg, lőszer és lőszerkocsik, továbbá a szükséges tartaléklőszer — 600 lövés lövegenkint — és ez utóbbiak számára való jáiművek beszerzésére 2.835,000 forintnyi összeget igényel; ha az anyag-árak és
