Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-297
2S7. országos ütés február 28 1871. helyesel, hogy most inkább, mint valaha, szükséges az osztrák-magyar monarchia fönállása európai tekintetekből is. (Élénk tetszés jobb felől.) De mindezekből a t. képviselő ur épen az ellenkezőt vonta ki; csakhogy mily utón jutott hozzá: azt én fölfogni nem birom. Engem mindaz, a mi leguj'abban történt, ha máig a képviselő ur nézetén lettem volna : az ellenkezőről győzött volna meg. És kérdem a t. képviselőurat, s — itt nem akarok részletekbe bocsátkozni, ámbár ez igen háládatos volna, —kérdem: vajon hiszi-e, hogyha a századokon át fönállott osztrák-magyar birodalmat bizonyos decomponáló eszmék következtében föntartani nem lehetne: sok kilátás mutatkoznék arra, hogy Magyarország egymaga annak helyébe ujat alkotni képes legyen; {Élénk helyeslés jobb felől.) képes legyen pedig akkor : midőn hiányzik azon közös egységes nemzeti öntudat, mely a tisztelt képviselő ur nézete szerint ma Európában államokat alkotni s föntartani kép es ? {Élénk helyeslés jobb felől.) De bármi legyen, t. ház, a t. képviselő urnák ez iránti nézete; egy az, amit én érzek, és ez az, hogy az én föladatom, és nem csupán az enyém, de a mi föladatunk : nem oly politikát csinálni, mely akkor jó, ha a monarchia föloszlik ; hanem olyat, mely arra jó, hogy azt föntartsa. {Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Ezt követeli tőlünk a pragmatica sanctio; ezt követeli tőhlnk a kölcsönös védelem viszonossága ; ezt követeli tőlünk abbeli kötelmünk, hogy midőn a fejedelem a'z ország integritását esküvel biztosítja : akkor mi viszont tartozzunk az ő birodalmának integritását hiven a mi eskünkhöz, a mely törvényeinkben nyert kifejezést: föntartani. (Élénkt etssés jobb felől.) De ha bekövetkeznék az, mit a tisztelt képviselő ur mondott, és mitől isten mentsen meg : akkor Magyarország — s ezt, daczára azon szemrehányásnak, hogy mi a nemzet önérzetét le szoktuk hangolni, {Ugy van! bal felől.) őszintén kimondom, mert a legújabb kor nem a mellett tanúskodik, hogy a nyugodt, biztos alapon haladó államok jövője compromittáltatik ; hanem, hogy az elbizakodottság idézi elő a rögtöni és súlyos megpróbáltatásokkal járó veszélyeket; — mondom : őszintén kijelentem azt, hogy, ha a t. képviselő ur hite teljesülne, akkor szomorú h^yzetbe fogna jönni az ország; azon helyzetbe, melybe néha egy-egy örökös jut, aki kapzsi örömmel várja a rokonától reá jövendő örökséget, és elfeledi megtapogatni saját üterét, a miből pedig meggyőződnék arról, hogy a kór, mely a rokont megölte, a közös elődről az ő vérébe is átment, s hogy közös sors fogja őt érni azzal, kinek örökségét várja. {Ugy van! jobb felől.) KÉPV. H. NAPLŐ 18S-4- XIV. De ne tekintsük oly sötétnek a jövendőt; én nem is tekintem annak, hanem inkább áttérek a t. képviselő ur beszédének egy másik részére. 0 igen szellemdusan mondotta egy helyen, hogy háromféleképen lehet a politikát tekintem: „avant, pendant és aprés." Hogy nézte a képviselő ur azelőtt, arra nézve constatáltam, hogy helyesen. De hogy helyesen gondolkozott-e a felől, a mi jelenleg van készülőben: azt nem tudom. Tegnap nem fejtette ki; de engedje meg a t. képviselő ur, hogy egy reménynek adjak kifejezést, és ez az: hogy midőn a most készülő eseményeket majd „aprés" vagyis azok után fogja megítélni; meg fog győződni arról, hogy azon politika, melyet mi követünk; jobb mint az, melyet ő tart szükségesnek. (Fölkiáltások bal felől: Kérdés:) Ez telj es meggyőződésem; és igen örvendenék, ha ezen téren ama férfiassággal és lovagias erővel találkozhatnám, melyet a t. képviselő úrban oly örömmel üdvözlök. Ezek után, t. ház, más mondanivalóm nincs, mint ismételve kijelenteni, hogy a mi fönforog, az sem közjogi: hanem csupán czélszerüségi kérdés; hogy itt a kormányt egyéb nem vezeti, mint az, hogy az ország erejét nem akarja czélszerütlen arányban igénybe venni. Csak egyet kívánok még hozzá adni. (Halljuk!) Ha előállana azon eset, hogy az összes véderő bármely oknál fogva nem volna elegendő tüzérséggel ellátva : akkor az következnék be, hogy a kormány kötelességének tartaná, a ház elé lépni és azt mondani: íme, nincsen elegendő tüzérségünk, gondoskodni kell róla, és ekkor jobb hiányában, a roszabb is jobb levén a semminél: annyit, amennyi szükséges vohm pótolni kellene a tüzérséghez. De mig a dolgok ellenkezőleg állanak, csak azért, mert azok előtt, kik - ismétlem — a dolgot nem értik, népszerű volna: lehetetlen a kormánytól azt követelni, hogy a módositványt elfogadja ? (Hosszas élénk helyeslés a jobb oldalon.) Győrffy Gyula: Nem tudom, kiván-e szólani a többség előadója. {Fölkiáltások: Ő legutoljára következik.) T. ház! A miniszterelnök ur azzal végezte beszédét, hogy azon okok, melyek alapján a honvéd-tüzérség fölállítását ellenzi: a közjogi kérdésekkel kapcsolatban nincsenek. Bármennyire igyekezett a miniszterelnök ur és pártja ez ügyet ugy tűntetni föl, hogy ez a politikával nincs kapcsolatban : ennek ellenkezője a túloldal részéről is bebizonyíttatott azon szónokok beszédei által is, kik az ő érveit támogatták ; és ki a jelen vita folyamát figyelemmel kisérte : bizonyára meg lesz győződve arról, hogy az eltérés közöttünk e kérdésben is hazánk közügyi helyzetére vonatkozó különböző törekvéseinkből, s az ország ' 7
