Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-297

48 297. országos ütés február 28 1871. zel tehát a parancsnokság kérdése is tisztában van. Ezek után t. ház, nem volna szükség többet szólanom, ha egy pár dolog nem mondatott volna itt, a melyeket egészen észrevétel nélkül nem hagyhatok. Hallottuk a t. ellenzék részéről azt, hogy igenis óhajtja a különálló magyar hadsereget, óhajtja ma, óhajtja holnap és fogjaóhajtani mindaddig, mig az nem létesül. Én t. ház sokkal magasabb fogalommal birok a t. el lenzék hazafiságáról és belátásáról, semhogy higyem, hogy ezen kijelentését a szó teljes értelmében komolyan kelljen vennem. (Fölkiáltásdk bal felM: de igen koinolyan! Hosszan tartó mozgás.) Igenis, meg vagyok győződve, hogy óhajtja ma, és óhajtja holnap ; de nem fogná majd óhajtani akkor : ha saját felelőssége alatt meg kellene bontania oly törvényt, melynek fönállásától függ nemcsak Magyarországnak, hanem a monarchiának és Európa ezen részének biztonsága; nem fogná óhajtani akkor: ha egy fönálló és mindennel ellátott szerves hadseregből saját felelősségére kellene kisebb és mindezekkel el nem látott, majdnem tehetetlen, és könnyen ellenséges seregeket teremteni. (Mozgás.) Némelyek a túloldalról azt is mondták, hogy nem éreznek bizalmat a közös hadsereg irányában. Erre engedjék azzal felelnem, hogy . a kiindul ási pont, melyből ezt megítélik : nem helyes ; mert ha valamely sereg a múltban nem volt is szerencsés : ebből még nem következik, hogy jövőre se legyen az. A porosz hadsereg Nagy Frigyes idejében Európa legnagyobb seregei közé tartozott, később pedig mostani ellenfele által teljesen megsemmisíttetett. Ma ismét látjuk azon hallatlan katonai tényeket, melyeket ezen sereg véghez visz; és ebből egyszersmind tanulságul jegyezhetjük meg azt, hogy mindez nem egy perez múlva történt; hanem lassú gondolkodás, kitartó működés, szorgalom, tudomány és műveltség által vitetett véghez. Mondattak itt olyanok is, a mik talán a honvédség és hadsereg közti viszonyt lazíthatnák; de ezekre sem kívánok bővebben válaszolni, mert meg vagyok győződve, hogy e szándék azok részéről sem létezett, akik az ilyest mondták; de nem válaszolok azért sem, mert habár a honvédség és hadsereg még nem küzdöttek is együtt ellenség előtt, de igenis érzi mindkettő a hivatás közösségét és máris megtanulták egymást becsülni. Nem látok tehát e tekintetben sem veszélyt. (Élénk helyeslés.) Es most befejezhetném beszédemet, ha egy t. barátom tegnap nem intézett volna hozzám egy oly kérdést, melyre legalább néhány szóval válaszolnom kell. {Halljuk!) Ő t. i. ezeket mondta: „Ha a miniszter urnák bensejében van egy hang, mely az ellenzéki politikának, ha nem is teljes hitelt, de valószínűséget adhat: akkor kötelessége ezt bevallani és gondoskodni arról, a mit az ellenzék akar." En, t. ház, azt gondolom, erre kötelességem válaszolni, és pedig határozottan azzal, hogy az én bensőmben nincs egy hang sem, mely ezen politikának helyességét elismerné. A t. képviselő ur constatálta azt, hogy a külügyekre nézve az ellenzék és a kormány közt az állás együttes volt: szívesen és örömmel constatálom és ehsmerem ezt; csak egy állítását legyen'szabad rectificálnom, t. i. azt, mintha ez esetben a találkozás csak a kormány és a bal oldal között lett volna. Ürményi t. képviselő ur, a ki előttem szólott, igen helyesen fejezte ki, hogy nemcsak a baloldal, hanem az összes jobboldal is támogatta a kormány ezen álláspontját; többek közt e pártnak köztiszteletü vezére; és hogy már akkor bejelentetett itten, hogyha egyes lapok más irányt követtek politikájukban: ezáltal csak azt bizonyították, hogy nem a párt politikáját képviselték, hanem saját maguk sugallatát. Elmondta a t. képviselő ur a baloldalon továbbá azt, hogy tekintve azt, mi Olaszországban évek előtt történt, és a mi Németországban készült: előrelátható volt, hogy ottan az egymástól különvált államok egybe fognak forrid és e nagy nemzetiségek tömörülni fognak. Hogy ezt előre lehetett látni : igenis elismerem, és e nézetben voltam magam is; sőt tovább megyek, én ezen tömörülésekben a monarchiára és reánk S nézve veszélyt nem láttam, és ma sem látok; (Atalános élénk helyeslés!) hanem a mi már az abból kivont következtetéseket illeti: itt merőben eltér az ón politikai irányom attól, melyet ő kifejtett. (Halljuk!) En t. i. azt hiszem, hogy azon körülményből, miszerint ujabb időben a. nagy fajok tömörülnek, és óriási, mostanáig nem létezett államokat alkotnak; hogy azon tényből, miszerint még oly állam is, mely nem régen még Európában a legelsők és leghatalmasabbak közé soroztatott, ezen nemzeti tömörülésekkel szemben saját határait sem tudja megvédeni: hogy mindezekből, moDdom, azt fogja következtetni a t. képviselő ur, hogy most már bekövetkezett tehát azon idő, | midőn kisebb államok önmagukban egyátalán nem állhatnak fön, s hogy azok, a kiknek edI dig nem volt: tartoznak keresni szövetségest; ha S pedig szövetségesük volt, tartoznak hozzá annál inkább ragaszkodni; azt hittem, hogy ezekből azon meggyőződésre fog jutni, hogy e helyen, hol e monarchia és a mi országunk áll: csak a közös védelem alapján állhatnak fön kisebb államok; azt hittem, hogy azon meggyőződésre fog | jönni, melyet, nézetem szerint, már egész Európa