Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-297
40 297. országos Ülés február 21. 187J. által magát a honvédséget kétes helyzetbe ejtse. (Helyeslés jobb felöl.) A tegnapi ülésben Péchy Tamás tisztelt képviselő ur, támaszkodva azon Ígéretre, hogy majd elő fognak állíttatni az ágyuk, ha előáll a szükség : azon aggodalmát fejezte ki, miszerint fél, hogy ezen ágyuk igen szűken fognának kiméretni. Úgyszintén tisztelt barátom Várady Gábor ur is igen élénk színekkel ecsetelte azon precair állapotot, melybe a honvédség esetleg juthat: ha majd a csata hevében, midőn drágák a pillanatok, tán kénytelen volna: egy a szomszédban működő tábortól ágyukat kikölcsönözni. Ha ez igy volna, osztoznám a tisztelt képviselő uraknak aggodalmaiban; de mert ez nincs igy, aggodalmaikat sem osztom, sőt azt hiszem, hogy képes leszek őket is megnyugtatni, ha megemlítem : — mi, ugy hiszem, ugy sem titok már senki előtt e házban, nem azok előtt, kik a delegatióban lefolyt tanácskozásokat figyelemmel kisérték, — hogy a véderőnek czélszerü szervezése és tökéletesebb kifejthetése tekintetében, folyamatban van azon fontos intézkedés, mely szerint a rendes hadseregnek egyes csapatai, az állandó harezrendnek megállapításai szerint kiegészítő kerületeikhez lehetőleg közel fognak elhelyeztetni. Ezzel kapcsolatban igen természetes, hogy a honvédség szervezete sem maradhat hátra, sőt szükséges, azt olykép kiegészíteni, hogy már béke idején kijelölve legyenek azon helyek, melyeket az egyes csapatok háború idején elfoglalni fognak : hogy tehát a honvédségre nézve is előre meg kell állapítani a harczrendet és illetőleg azon formátiót, mely szerint a honvéd-csapatok háború idején kivonulni fognak. Es az utóbbira nézve bizton föltehető, hogy leszámítva azon zászlóaljákat és csapatokat, melyek őrizetre, helyőrségre és az erődített helyek megszállására lesznek a szükséges számban k irendelendők: marad még annyi, hogy a honvéd-csapatoknak egy nagy részét magasabb tacticai osztályokban egyesítve, odensiv és defensiv hadmüveletek czéljából, lehet a hadsereg támogatására kirendelni. És ebből az következik, hogy a mint a harczrend előre gondoskodik ezen dispositiókró]: gondoskodnia kell arról is, hogy azon ütegek és tábori fölszerelések, melyek hivatva lesznek a honvédséggel közreműködni, szintén a harczrendbe bevétessenek. Igy tehát biztosithatom a t. képviselő urakat a túlsó oldalon, hogy az általuk táplált aggodalom nem létezik, s én biztos vagyok abban, hogy a kormánynak e részben kifej tett gondoskodása sikertelen maradni nem fog; és hozzá teszem, hogy sem a taktikai dispositiók tekintetében hibát, sem az erők combinatiója tekintetéből nagy bajt nem láthatók abban : ha derék tüzéreink, a rendes hadseregből honvédeinkkel egy dandárban vagy egy hadtestben fognak együtt közreműködni a haza védelmében. De igenis nagy bajnak tekinteném — s ezt kénytelen vagyok kiemelni azon nyilatkozatok ellenében, melyek a hadseregben létező szellemet illetőleg az utolsó ülésekben e helyütt elhangzottak. Igenis nagy bajnak tekinteném, ha azon csapatok, melyek saját hazánkfiaiból alakultak, csak azért, mert a rendes hadsereg állományához tartoznak: idegenekül tekintetnének. Meggyőződésem szerint haszontalanok volnának mindazon törekvések, melyek a hadsereg reformja körül tétettek; és haszontalanok volnának, mert hasztalan volna minden törekvésünk a hadseregben létesítendő reformok iránt ; hasztalan minden áldozatok, melyeket a véderő emelése czéljából már viseltünk és még viselendők vagyunk : ha nem bírjuk fölébreszteni,' ha nem birjuk a hazafiság melegével táplálni azon közérzületet, mely tudatja mindenkivel, hogy a vederőnek egyeteme, alkotmányunknak egyik fontos intézménye; mely tudatja a honvéddel ós rendes katonával, hogy ő az országnak katonája, s érezteti a polgárral, hogy az, a ki a rendes hadseregben rója le véradóját: az a haza boldogságáért és dicsőségéért kész föláldozni életét és vérét. r (Élénk helyeslés jobb felől.) Es ez alkalommal bocsásson meg, t. barátom az ellenfélen Németh Albert képviselő társam, ha megjegyzem múltkori beszédére, miszerint a lovagiasság mindenkor megkívánja, hogy legyőzött ellenfeleink irányában elnézéssel és kímélettel viseltessünk: mert semmikép sem emeljük a győztesnek dicsőségét azáltal, hogyha a legyőzöttet kisebbítjük. (Igaz!) Erre bátor vagyok megjegyezni, hogy voltak idők, midőn azon ellenfeleink, kikre hivatkozott, szintén győzedelmes csatákat vívtak, s ha részemről fájdalommal gondolok vissza azon időkre, melyekben nem voltunk képesek örvendeni azon szerencsének, mely testvéreinknek fegyvereit azon seregben kisérte : hiszem és reménylem, hogy azon idők örökre letűntek és soha sem fognak többé lazulni azon kötelékek, melyeket az erkölcsi és anyagi érdekek egysége szorosabbra fűzött. (Helyeslés.) A dolog érdemére nézve legyen szabad röviden kifejeznem még azon meggyőződésemet, hogy ezen fontos kérdésben nem a sympathiák kisebb vagy nagyobb mértéke határoz, hanem egyedül azon reális okok, melyek ezen komoly kérdésnél egyedül figyelembe vehetők. (Helyeslés jobb felől.) Tudom, t. ház, hogy igen gyakran elnézéssel tartozunk, ha a túloldalról egy vagy más esetben néha hevesebb kifakadás történik;
