Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-297

297. országos ölés február 28. 1871. 41 mindazáltal határozottan kell tiltakoznom olyan kifejezések ellen, milyenekkel a kisebbség véle­.ményónek t. előadója, nemkülönben Simonyi La­jos b. képviselőtársam éltek, (Malijuk!) amidőn kijelentették, hogy a kormány követett eljárása által lealázó és siralmas helyzetbe ejtené a hon­védséget, csak azért, mert az ő véleményöket nem fogadja el. (Helyeslés jobb felől.) Ezek után, t. ház, még csak egy észrevéte­lem van, és ez az, hogy én nemcsak itt a ház­ban, de azon kivül is sokat hallottam emlegetni a leviharzott nagy háborúnak tanulságait. Azt hiszem, legtöbb tanulságot meríthettek abból azok, a kik részt nem vettek benne. De mindazon következtetések közül, melyeket ezen nagy ese­ményekhez csatoltatni hallottam: előttem legtöbb valószínűséggel bir az, hogy a közelebb viselendő nagy háborúkban ismét nagy tömegek fognak szerepelni; minélfogva minden állam saját biz­tonsága érdekében kénytelen lesz oda törekedni, hogy véderejét — fmaneziális erejének lehető kímélése mellett — minél szélesebb alapra állít­sa, ami a keret-rendszer alapján szervezendő hon­védségnek minél szélesebb körű kiterjesztésére vezet. A magyar kormány és a magyar tör­vényhozás e tekintetben már megelőzte az ese­ményeket, a mennyiben a honvédség intézményét már 1868. deczember havában törvénykönyvébe bevette. A törvény megalkotását nyomban kö­vette a végrehajtás. Már 1869. május havában, az önkénytesek fölfogadása után, megalakult a pesti honvéd-fő­tanosztály, mely fölött ő felsége már augusztus­ban szemlét tartott. Ugyanazon év november havában a 82 zászlóalj gyalogság s a 82 szá­zad lovasság föl volt állítva s tis hónappal későb­ben több mint 60,000 fegyveres honvéd vett részt az őszi gyakorlatokban, számra 17 kisebb nagyobb dandárban egyesítve ugy, hogy ma már több mint 90,000 jól fölfegyverzett és jól fölszerelt honvédünk van. Ezekhez járul azon 22,500 em­ber, kik a közös hadsereg tartalékából lettek múlt évi deczember utolsó napjáig a honvédség­hez áttéve. Éhez járul még az idei ujonczos jutalék 25,000 emberrel. És ezek szerint bizton fölte­hető, miszerint a honvédség létszáma még az év ezen felében 140,000-rc fog emelkedni. Méltányolni fogja bizonyosan mindenki azon nehézségeket, melyeket erélyesen leküzdeni kel­lett, hogy ily szép eredményt lehessen ily rövid idő alatt előállítani. (Jobb felől: Igaz!) A legna­gyobb akadályok el vannak hárítva, a fölszere­lés nehézségei többé nem léteznek, a további fejlődésre nézve határozottan ki van jelölve az ut és ösvény, melyen haladnunk kell. Legelőbb a szükséges keretek szaporításáról kell gondos­rérv. H. KAPLÓ 1854 xiv. kodnunk, nehogy a beérkező ujonczok kitanitta­tása, fölszerelése és fölfegyverzése tekintetében hátramaradás történjék; nemkülönben szükség arról gondoskodni, hogy a szükségelt számban kellő képzettségű tiszteink és altiszteink legye­nek : mert minél jobb, minél tökéletesebb a keret, annálinkább fog megfelelni a czélnak azon intézmény, mely az erőknek lehető legna­gyobb kímélése mellett, ezeknek lehető legnagyobb kifejtésére és concentrálására vezet. És hogy végre egyebet ne említsek, kell, hogy törvényhozási utón a legszigorúbban intéz­kedjünk aziránt, hogy a védkötelezettség telje­sítése alól senki jogosan ne vonhassa ki magát. A kormány részben már előterjesztette, részben legközelebb fogja előterjeszteni azon javaslatokat, melyek az általam jelzett irányban a szervezés munkálatának erélyes folytathatására czéloznak. Ha a kormánj^ az imént előadott okoknál fogva a tárgyalás alatt levő indítványnak elfogadásá­hoz nem járulhat : részemről a t. házat annál inkább kell kérnem, hogy a honvédelmi minisz­ter ur által beterjesztett javaslatokat, ugy a mint azok beadattak, elfogadni, s ezáltal meg­adni méltóztassék azon eszközöket, miszerint azzá tehessük a magyar honvédséget, a mivé a törvény rendelte és ami a nemzet óhajtása. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb felől.) Tisza László: T. ház! Szavaim rövid helyreigazítására bátor vagyok szót kérni. Hihe­tőleg a rövidség miatt nem fejezhettem ki ma­gamat elég világosan, mert különben nem hihe­tem, hogy oly parlamenti erők mint a pénzügy­miniszter ur és Hollán Ernő képviselő társam, ilyen alapon foglalkozhatnának igénytelen szemé­lyemmel. Én a porosz hadseregről szólván, nem azt mondottam, hogy ott a tüzérség benne foglal­tatik a honvédség keretében, hanem — ha nem csa­lódom — azt mondottam , hogy ott az első és a második Aufgeboth is tökéletesen képesítve van önálló működésre, és ezen állításomat kény­telen vagyok most is fontai tani; kivévén, hogyha a t. képviselő ur kimutatja, hogy Poroszország­ban is megvan a közös hadsereg és a honvéd­ség közt a nálunk divatozó külömbség és kimu­tatja azt, hogy a porosz honvédség gyakorlatai­nál is póznák, fehér lovak és eftélék által szok­tak helyetesittetni az ágyuk, mint ez nálunk tör­ténik. (Tetszés-nyilatkozatok hal felől.) Várady Gábor : Szavaimnak hibás idézéseért szót kérek. (Halljuk!) Az igen tisztelt államtitkár ur hivatkozott egy állításomra, melyet én törvényre fektettem. Ezen állításomat nem ugyanazon szavakkal, ha­nem lényegében helyesen idézte az államtitkár ur; de akkor * midőn azon állitásom támogatásául 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom