Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-307

404 307. srsráges ülés nárczies 11. 1871 selöre alkalmazza; ez a bíróságnak lesz hivatása, és nem a képviselőháznak, nem a mentelmi bizottságnak. Ennek következtében én bátor vagyok a t. ház figyelmét fölhívni; mert itt nem egyes képviselőről van szó, hanem arról, hogy intézkedésünk által ne alkossunk egy oly veszedelmes előzményt, melynek következtében bárki, bármely képviselőt compromittálhasson, nemcsak a ház, hanem az egész ország előtt. Ezen alkotott előzmény után, ha egyes egyén által boszu vagy rágalmazási szándékból a t. háztól egy képviselő perbefogatására adandó engedély kéretnék: a képviselőház — a kérelem alaposságát nem birván megvizsgálni, sem hivatása nem levén, hogy megvizsgálja — a képviselőt ki fogja adni. Méltóztassanak meggondolni, hova fogna ez vezetni. Ennek következtében azon véleményben vagyok, hogy legczélszerübb volna, ha figyelembe véve Várady Gábor t. barátom észrevételeit, a melyek mindenesetre igen fontosak, a t. ház azokat elfogadni méltóztatnék. Horvát Boldizsár igazságügyminiszter: T. ház! Várady Gábor t. képviselőtársam egy formahibát keres, a mely miatt meg akarja tagadni a kiadatást. A formahibát abban találja, hogy a vádló fél, kinek nevét nem is tudom, előbb folyamodott ide a képviselőházhoz, mintsem vádlevelét beadta volna. Ebben semmi formahibát nem vagyok képes fölfedezni. A sajtóeljárás különbözik a rendes bűnvádi eljárástól. A sajtóügyben az eljárás akkép indíttatik meg, hogy a vádlevelet a vádlófél, — legyen az magán-személy vagy a közvádló — beadja a vizsgáló bírósághoz, a ki a vizsgálattal megkezdi az eljárást. De tegyük, hogy itt a panaszló fél, mielőtt a képviselőházhoz folyamodott volna, beadta vádlevelét a vizsgáló bíróhoz, s kénytelen lett volna a biró őt elutasítani: mert nincs meg az alap, t. i. a vizsgálat nem indítható meg; vagy pedig megtörténik a másik, a miről t. képviselőtársam szólott, hogy t. i. a vizsgáló biró folyamodott volna ide : mindkét esetben a kérdés fölött mindenesetre határozni kellett volna. Másik kifogása is van a t. képviselő urnák, az t. i., hogy, ha így puszta szóra azonnal megadatik a kereset iránti engedély : ez mindegyre megy: mert a kereset iránti engedély maga után vonja az eljárás iránti engedélyt is, hogy akkor a vádlófélnek szeszélyétől függne, a Damocles kardot tartani a sértő feje fölött. Kérem, méltóztassanak megolvasni az 1848. XVIII. törvényczikket. Nem tudok a § számokra hivatkozni, hol az elévülés határideje meg van állapítva: az elévülés határidején túl a Damocles kard nem fog többé a sértőfél feje fölött függni. Egyébiránt itt annál kevésbbé vannak annak kitéve, mert a mentelmi bizottság kissé lassú eljárása, mely mellett például a fönforgó ügy is sokáig hevert, inkább a panaszló félt teszi ki azon veszélynek, hogy elévült a keresete, mielőtt az engedély megadatnék. Ugy tudom, két év az elévülés határideje, azon czikk pedig, mely miatt a keresetre engedély kéretik, mint az előadottakból értettem, 1869-ben jelent meg. En, t. ház, barátja vagyok az immunitásnak; de nem szeretném, ha túlzásba mennénk át, és az immunitás határát annak czéljáa is túl terjesztenők.. Az immunitás czélja semmi egyéb, mint a törvényhozás tagjainak függetlenségét védelmezni; megóvni őket a politikai üldözésekés zaklatások ellen; oly állapotba helyezni őket, hogy ők képviselői hivatásukat rendithetlenül teljesíthessék. Már bocsánatot kérek: hol van itt a képviselői függetlenség veszélyeztetve egy sajtóper által, a mely egyszerű becsületsértési rágalom miatt indíttatik? Vajon mivel ő vádoltatik, t. i. egy ujságczikknek irása, a képviselői teendőkhöz és hivatáshoz tartozik-e ? Én bocsánatot kérek, de a képviselői immunitást annak czélján túl nem akarom terjeszteni. Itt van a panasz, a melynek érdeme fölött a bíróság van hivatva határozni. Én nem szeretném kimondani, hogy a képviselő oly kiváltságolt fél, hogy másoknak becsületét rágalmaznia szabad, és szabad nemcsak mint képviselőnek, hanem mint újságírónak is. En azt akarom elvül kimondani, miszerint itt csak azon kérdés eldöntendő: vajon tettleg politikai zaklatás forog-e főn, vagy nem ? és hogy ez utóbbi esetben, ha politikai zaklatás főn nem forog, a képviselő azonnal kiadható a vizsgálatra. Hodossy Imre előadó: T. képviselőház! Csak egy pontra vagyok bátor észrevételt tenni, és ez arra vonatkozik, amit Várady Gábor képviselő mondott: hogy t. i. nem lehetett előbb ide folyamodni Stetzer Frigyesnek engedélyért, mielőtt keresetét beadta volna, és hogy a bíróságnak kellett volna engedélyért folyamodni. A t. képviselő ur midőn ezt monda, egészen szem elől tévesztette azon nagy különbséget, mely az inquisitionális és accusatorius eljárás közt van, Várady Gáhor : Nem feledkeztem meg. Hodossy Imre előadó : Ha Várady ur azt mondja is, hogy nem feledezett meg, befogom bizonyítani, hogy szem elől tévesztette. Az inquisitionális eljárás, mely nálunk a közős bűnesetekre most is fönáll, azt involválja, hogy