Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-307

307. országos ülés m&rczíus ti. 1871. 403 rozottan kimondva a jelentésben, hogy zaklatásnak nyoma nem mutatkozik. Igaz: ez a szó „zaklatás" nem fordul elő a jelentésben. De igenis kimondja a mentelmi bizottság azt, hogy a kért engedély megadása ellen nem forog fön semmi alapos ok. Az pedig bizonyosan a legalaposabban és első sorban megemlitendő ok volna, hogy zaklatás forog-e fön vagy nem. A mentelmi bizottság ezen kitétellel „semmi alapos ok" egyúttal azt is kijelentette, hogy zaklatás sem forog fön. De az igen t. képviselő ur maga is mondotta, hogy nem erre támaszkodik ; hanem szíves volt minket hosszasabban egy véleményével megismertetni, mely a keresetindításra és a hivatalbóli perbefogatásra vonatkozik, és melyből azt véli kihozhatni, hogy mivel a bíróság csak akkor kér engedélyt és természeténél fogva esak akkor kérhet engedélyt a képviselőháztól, mikor már megelőző lépések tétettek, melyeknél fogva az ügy a keresettámasztás vagy bűnvádi perbefogatás stádiumába lépett, — azt véli, hogy igy kellene lenni azon esetben is, ha nem hatóság, hanem magánfél akarja ezt indítani. Bocsánatot kérek, a t. képviselő ur nem veszi tekintetbe kellőképen azon különbséget, mely egyrészről a hivatalbóli eljárás, másrészről azon esetek közt fönforog, a hol csak magánfél kérelmére indítható a per. Ha ő a ház engedélye nélkül meginditj'a a keresetet: ugy a a bíróság, ha helyesen akar eljárni, kénytelen azt azonnal visszautasítani; ki lévén téve t. i. a keresetindítás alkalmával a vádlevélben — a mit föl lehet tenni — a kereset alá veendőnek képviselői minősége, minden bíróság e hazában tiszteletben fogja tartani a háznak azon határozatát, hogy erre előlegesen a háztól kell engedélyt kérnie. Ha helyesen jár el már ab ovo, a mint mondani szokás, prima facie vissza kell utasítania a kérelmet anélkül, hogv azt érdemileg tárgyalná. Én tehát azt hiszem, hogy ezen egész theoria, melyet itt hosszasan méltóztatott fejtegetni, a juridicus fogalmakkal homlokegyenest ellenkezik. Ennyit az előttem szóló igen t. képviselő ur előadására vonatkozólag. Az igen t. képviselő ur, kinek személyéről van szó, Paulini Tóth Vilmos, egy erős vádat fejezett ki a mentelmi bizottság ellen: t. i. azt, hogy egyoldalulag járt el, mintha véleményét merőben a kérelmező folyamodványára alapítaná. Én kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ez merőben alaptalan; mert a kérvényhez csatolva van azon nyomtatvány, melyben foglaltatnak azon kitételek, melyekben az illető a becsületsértést és vád alapját keresi. 0 azt állítja, hogy egy, ezen nyomtatványban előforduló szó nem azt jelenti, a mit a kérelmező állit, t. i. hogy „betyár", de igenis maga is elismeri azt, hogy áll azon nyomtatványban oly állítás, mely a becsületsértésnél nagyobb, t. i. rágalmazás, áll azon állítás : hogy a kérelmező, Kuzmány Károly patentalis superindentens ellen gyilkossági kísérletet követett volna el; sőt nemcsak meggyilkolni akarta, de egyúttal ez alkalommal el is fogatott. T. ház ! ez több mint a kérvényező saját szava, ez magának Paulini Tóth Vilmos urnák a maga beadványában is elismert közleménye. A mentelmi bizottság tehát, midőn megengedendőnek tartja azt, hogy Paulini Tóth Vilmos ellen becsületsértés és rágalom miatt kereset inditassék, oly publikus nyilatkozat folytán, melyben egyenesen gyilkosságról van valaki vádolva: ugy hiszem, nem járt el egyoldalulag; hanem magának Pauliny Tóth Vilmosnak nyilatkozatára is alapította eljárását. így állván a dolog t. ház, a mentelmi bizottság nemcsak hogy azon lelkiismeretességgel és óvatossággal járt el a jelen esetben, melylyel más esetekben; hanem annyiban még nagyobb lelkiismeretességgel járt el, a mennyiben jelentésében közli is kivonatilag azon kérdéseket, melyek a vád tárgyát képezik. Kérem tehát a t. házat, méltóztassék a kiadást annyival inkább megengedni, mert itt magánszemély levén a vádló, azon kifogás, hogy egy képviselő zaklattathatnék, talán pártszenvedélyből, vagy a kormány részéről, föl nem hozható, és ugy hiszem, hogy a képviselői immunitás semmi esetre sem jelentheti azt, hogy ha alapos is a kérelem, megtagadtassák az, hogy a törvény előtt elégtétel szereztethessék. Simonyi Lajos b.: T. ház! Meg vagyok győződve, hogy a t. képviselőház nem akar egyik vagy másik képviselőt megóvni anynyira, hogy az illető bíróság, ha szükségesnek látja, őt perbe ne foghassa. De ezen kérdésnél egy igen nagy és fontos ügy forog fön, t. i. itt a kérdés az: vajon a képviselőház egyesek kérelmére kiadjon-e egy képviselőt, vagy nem ? Bn meg vagyok arról győződve, hogy a képviselőház, ha erről igenlőkig határoz: annak jó eredménye nem leend; mert ha megadja az engedélyt, hogy egyesek kérelmére képviselő ellen per indittathassék, és ennek következtében a ház azon képviselőt kiadja: ennek következése az leend, hogy botrány keresésből mindegyik képviselő ellen, pártszenvedélyből vagy boszuból valamely ellensége fölléphet. Mert hogy a sajtótörvény 21. §-a miként szól: nézetem szerint itt figyelembe nem vehető, mivel itt sem a képviselőháznak, sem a mentelmi bizottságnak nem hivatása az, hogy ezen szakaszt az illető képvi51*