Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-297

Q4 297. országos ülés február 28. 1871. sághoz. Tessék megnézni Helvócziát, Amerikát : mihelyt meg van a szabadság, a nemzetiségi viszálynak is vége van. {Helyeslés bal felől.) Ott senkinek sem jut eszébe, arra gondolni: hogy mikép beszél a szomszédja, mily nyelven vezetik valamely tanácskozás jegyzőkönyvét. így Amerikában van franczia, német, angol nemzetiség, mindenki beszél angolul és nem jut eszébe neheztelni senkinek a felett. * En sem fektetem tehát a fősúlyt arra, a mit nemzetiségi kérdésnek neveznek, ha egyszer meg van a szabadság; de a mig a szabadság meg nincs: addig én is súlyt fektetek reá; mert én a nemzetiséget tartom egyik legnagyobb vis motrixnek arra, hogy az ember művelődvén : müveit szabadsága következtében saját magának ura legyen. De kérdem: vajon a szabadság felé visznek-e minket itt Ausztriában ? En nem látom, hogy a szabadság felé vinnének. Igaz, hogy beszélhetünk, írhatunk szabadon; de a szabadság nemcsak ebből áll. A szabadság nem azt teszi, hogy itt az országházában beszédet tarthatunk ; utoljára a sajtóban is szabadon Írhatunk: mert nem tagadom, hogy van nálunk sajtószabadság ; de ha a szabadság nem termi meg gyümölcseit: az nem valódi szabadság. A szabadságnak meg kell termenie az egyéni erő működéséből termő gyümölcsöknek élvezhetését az által, a ki a szabadságot élvezi. Ho] az nincs meg, hol a szabadság embere más ember javára dolgozik: ott nincs valódi szabadság; következőleg nálunk a nemzetiségnek mindenesetre nagy föladata van még a szabadság uralmának meg teremtésére, és annálfogva kétségtelenül igen fontos ezen dualisticus birodalomban a nemzetiség. Keglevich Béla gróf tagadta, hogy meg volna azon elem, mely az egyetértést nemcsak feltételezi, de kivihetővé is teszi az ausztriai birodalomban ; és hát ki merné állítani, hogy az megvan ? hol látjuk itt ezen különböző^ elemekben a coherentiát az ausztriai birodalomban ? Nem veszem én egyes részeit, hanem értem az egészet. Ezen öszszetartó elemeknek hiányát nemzetiségi szempontból kipótolhatja más, kipótolhatja p. o. az, a mi meg van Magyarországban: a nemzetnek közös története, ha más nyelveken beszélnek is gyermekei. De hol van ez Ausztriában % Sehol. — Magyarországban érzi midenki, hogy itt van egy állami érzet. Tehát ne beszéljünk nemzeti érzetről : az állami érzetet tartsuk fön, ezt gyarapitsuk, erősítsük a szabadság intézményének fejlesztése által. Austriában ezt nem fogjuk tapasztalni; épen azért látjuk, hogy ma is tökéletesen chaosban vannak, főleg mióta nem uralkodhatnak az elemek felett a régi mód szerint; — mert azoknak elmúlt az idéjök, s visszahozni nem lehet azokat, részint a birodalom fejlődésénél fogva, másrészt s főleg az európai átalakulás következtében. Ha tehát ugy áll a dolog, hogy Magyarországban meg van egy oly elem, mely összetart minket az érdekek közősségében, és ezt nem lehet kiterjeszteni az ausztriai és magyar monarchia egész területére: akkor kérdem, vajon nem arra kellene-e dolgozni mindig, hogy ennek a monarchiának azon része, a melyben afönállásnak, a soliditásnak az elemei megvannak: erőssittessék, szilárdittassék, s annak saját maga iránti bizalma növeltessék 1 En azt hiszem, hogy mindnyájunknak ^ezt kell tennünk, erre kellene munkálkodnunk. És e helyett mit látunk? Azt látjuk, hogy folytonosan a bizalmatlanságot gerjesztjük saját magunk iránt, (Igaz! bal felől.) és azután csodálkoznak, hogy ennek visszahatásaként oly érzelem nyilvánul, miként nekünk nem lehet bizodalmunk a túl részhez, következőleg magunkat kell erősítni és megmagyarázni ezen érzelem egész horderejót. Itt igen sokat mondottak az utóbbi napokban, és különösen az igen t. miniszterelnök ur is hangsúlyozta azt többféle változatokban, hogy megingattatik bizonyos eljárások, bizonyos nyilatkozatok, bizonycs tények által a bizalom a fejedelem részéről, azon kiegyezkedés őszintesége iránt, mely 1867-ben létrejött, a nemzet és a trón között. T. ház! En nem tagadom ugyan ezen állitásnak jogosultságát, sem ezen eszmemenetnek helyességét ; de én azt tartom, (Halljuk!) hogy sokkal nagyobb fontossággal bir, nemcsak a nemzetre, de magára a trónusra, a dynastiára és a fejedelemre nézve az : hogy a nemzet viseltessék bizalommal iránta; mert a fő dolog nem az, hogy a fejedelem viseltessék bizalommal a nemzet iránt. A trónon levő dynastiák, fejedelmek, azok elmennek ; nagyon hamar el tudnak menni: de a nemzetek megmaradnak; tehát magára az uralkodóházra nézve a fontos nem az, hogy ö viseltessék bizalommal irántunk: hanem az, hogy mi viseltessünk bizalommal iránta. (Bal felöl helyeslés.) Azt látjuk Európaszerte, hogy a fejedelmek 24 óra alatt elutaznak; de a nemzet ott marad, meglehet hogy nagy sanyaruságok közt, meglehet hogy nagy veszedelmek közt: hanem azokat a veszedelmeket utóvégre is kiheveri. De a mely dynastia egyszer elment: az nem jön többé vissza. (Ugy van ! bal felől.) Ne méltóztassanak tehát arról beszélni, hogy a fejedelem bizalmatlansággal viseltetik irántunk, ha mi az ország érdekében követelünk, például; hadsereget, a delegatio eltörlését: a miből bizonyára nekünk nem lesz nagy hasznunk egyénileg. (Mozgás a jobb oldalon.) Hanem ne tessék arról beszélni, hogy bizalmatlansággal viseltetik irántunk