Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-307

402 307. országos ülés márczius il. 1871. itt figyelembe venni nem lehet; de ha az illető bírósághoz a panasz beadatik, a bíróság ismerni fogja kötelességét. Ha látja, hogy a megidézésnek, a vizsgálat elrendelésének elhárithatlan akadályok állanak útjában, pl. hogy Paulini Tóth Vilmos képviselő a maga utján folyamodni fog a házhoz, hogy elhárittatik az akadály az által, hogy Paulini Tóth Vilmos kiadását rendelje el a ház. A jelen esetben azonban ez nem történhetik meg. Hallom azon ellenvetést, hogy sajtóvétségeknél nem köteles u bíróság hivatalból eljárni, és a vizsgálatot hivatalból megindítani. £z igaz, annyira igaz, hogy még a sajtótörvény 3., 4., 5., 6. és többi szakaszaiban elősorolt nagyobb vétségek, sőt bűntények megtorlásánál is csak a közvádló hivatalos és világos kívánságára köteles a bíróság a vizsgálatot elrendelni. Elismerem, hogy a sajtóvétség is olyan vétség, melyben hivatalból való eljárás, tehát a vizsgálat csak az illető fél kívánatára történhetik meg; de méltóztassék megengedni, hogy erre nézve megkülönböztetést tegyek. Midőn a fél beadta panaszát a bírósághoz : ott kezdődik a bíróság kötelessége, és akkor már nincs külömbség azon eljárásra nézve, melynél a bíróság hivatalból köteles a vizsgálatot megindítani ós azon esetbeni eljárásra nézve, melyben csak a fél kívánatára köteles megindítani a vizsgálatot. Ez igen tisztán áll. Midőn a panasz beadatott, a bíró köteles a vizsgálatot megindítani a fél kívánatára, sajtó vétségeknél épen ugy, mint. pl. rablás vagy más bűntény esetében, hivatalból köteles a vizsgálatot teljesíteni. Különbség tehát a kettő közt átalában nincs. Mi tehát, t. ház, sem a jelen, sem semmi más éhez hasonló esetben, midőn csak azon akarat van megjelölve, hol a fél vádat kíván indítani valamely képviselő ellen : nem intézkedhetünk, nem hozhatunk határozatot ; mert ezen akaratnak törvényes cselekvény által kell kifejezést nyerni. Hogy ezen állítást igazoljam, csak a sajtó-törvény 21-ik szakaszára hivatkozom. (Felolvassa a sajtótörvény illető 21 §-át.) Megeshetik t. ház, hogy a panaszlevél, mivel nincs a törvény értelmében szabatosan, világosan formulázva, vagy mert a panaszlevélhez mellékelt okiratokból világosan megczáfoltatik a panaszló fél állítása, ily esetben köteles a bíróság a kérvényt a törvény értelmében hivatalból viszszautasitani. Úgyde, ha a t. ház elrendeli a kiadást, mielőtt még panasz emeltetett volna: akkor már a bírósági intézkedés előtt az illető képviselő ok nélkül meghurczoitatott, és így zaklatás esete forog főn. Azonban t. ház, jöhet elő még egy más eset is, t. i. az illető állítólag sértett félnek, ki azt mondja, hogy panaszt kivan emelni, nincs is szándékában ez akaratának végrehajtása. Itt kérkedhetik előttünk, hogy ő panaszt kivan a képviselő ellen emelni, mert mi a dolog érdemébe nem bocsátkozhatunk ; hanem nem fog panaszt emelni az illető ellen, megelégszik azzal, hogy az illető kiadassák, különösen, ha keresetének alaptalanságát maga is érzi, megelégszik a zaklatással, a meghurczolással, hogy az illető képviselő felett mindaddig, mig mandátuma lejár, a Damokles kardja függjön. Világos tehát, hogy be kell várnunk azon időt, midőn az illető fél törvényes actussal ád kifejezést azon akaratának, hogy ő keresetet akar indítani. A mentelmi bizottság jelentésének még egy tételére hivom föl a t. ház figyelmét, mely a mentelmi bizottság jelentésében az utolsó kikezdésben áll. Most kérdem t. ház: vajon a mi teendőnk-e az, hogy valakinek megadjuk a jogot, hogy egy képviselő ellen keresetet indíthasson? Ehhez nem szükséges a t. ház engedélye. Ott kezdődik a képviselői immunitás iránt gyakorolt joga • a t. háznak, midőn az illető képviselőt meg kell idézni, perbe fogni, vagy átalában kihallgatni. Az első tény tehát a kereset beadása, mit a mi immunitási jogunk gyakorlata egyátalában nem gátol. Akár adunk tehát a félnek engedélyt az illető képviselő perbefogására, vagy a vizsgálat megtételére, akár nem: mindig jogosítva van panaszt emelni a bíróságnál; a panasz beadása után a bíróság tudni fogja teendőjót, és folyamodik a t. házhoz, az illető képviselő kiadása iránt. Ugyanazért én t. ház a mentelmi bizottság véleményét elvettetni, és a kiadást megtagadtatni kérem. Hoffmann Pál: Mindenekelőtt bátor vagyok megjegyezni, hogy igaza van az előttem szólónak abban, hogy a mentelmi bizottság jelentése külsőleg ez esetben az eddigelé szokott formától eltér t. i. amennyiben ezen jelentésben. és a másikban is, mely ma napirenden van, az eset némileg körülményesebben van előadva, mint a mentelmi bizottság azelőtti jelentéseiben kifejteni szokta. En azonban azt hiszem, hogy az a körülmény, hogy a mentelmi bizottság nemcsak véleményét megmondja, hanem a jelentésében egyúttal némileg meg is mondja körülményesebben : mi képezi tulajdonkép a vád tárgyát — nemhogy a ház előtti tárgyalást megnehizitené, de azt hiszem, hogy csak könnyíti; semmi esetre pedig nem ütközik ez valamely formájába a háznak, vagy a ház által megállapított szabályba, melyeknél fogva ezen szempontból vissza lehetne utasítani a mentelmi bizottság jelentését. Pontosabbnak tartom az igen t. képviselő ur azon megjegyzését, hogy nincs hatá-