Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-297

32 297. orsiágos ülés február 28. 1871 mes képviselője részesítette a kormányt, mégis még nagyobb sulylyal bírt. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ezután következett a bal oldal mélyen t. vezérének, és igen t. barátom Keglevich grófnak nyilatkozata. Ezen urak azonban, nem eléglették helybenhagyni a miniszterelnök ur neutralitási nyilatkozatát, hanem ők helyén látták még igen éles német sympathiákat hangoztatni. Gondolom, helyesen adtam elő a tőrténeteket. (Ugy van!) Engedje meg Keglevich gr. igen t. barátom, hogy mindenekelőtt meleg köszönetet mondjak neki azért, hogy ő szives volt nyilvánosan elismerni, hogy ezen pártnak akkori hallgatása és igy az én csekély személyemé is, még nem foglalta magában a később követett politikának helyeslését. En részemről erre igen nagy súlyt fektetek. Érzem ugyan ennek nem értékes voltát, de hisz minden egyén ragaszkodik meggyőződéséhez és én részemről nem igen szeretném csak egy mákszemnyi részét is elviselni azon felelősségnek, metyet ezen később követett politika azoknak vállaira ró, a kiktől az ered és a kik támogatták. Szabadjon azonban még egy levonást tennem az akkor történtekből; én fényes czáfolatát látom bennök a túloldalon nagyon kedvelt azon állitásnak, hogy mi többnyire a nemzet sympáthiáival állunk szemközt, önök pedig rendesen azoknak élén. Bocsássa meg nekem a baloldal igen t. vezére, ha én határozottan állítom, hogy azon perczben, midőn ő oly sympathiáknak adott kifejezést, melyeknek következését oly messze látó államférfi, mint ő, előre tudhatta: midőn tehát a német eaesarismus iránti sympathiájának adott kifejezést; (Mozgás a bal oldalon. Csernatony közbeszól: az invasio előtt!) akkor nem állott az ország sympathiái élén, hanem állott azokkal szemben. (Elénk helyeslés jobb felől; Csernatony Lajos közbekiált: Az invasio előtt.) Szabadjon most néhány szót az előttünk fekvő kérdéshez szólanom. (Halljuk!) Mindenek előtt szabadjon örömömnek kifejezést adni, azon nála megszokott férfias nyíltság felett, melylyel az igen t. miniszterelnök ur ezen kérdésben nyilatkozott. Az eszmék most sokkal könnyebben fognak tisztulni, és ezen kérdés egy ujabb stádiumba fog lépni. Azon őszinteségnél fogva, melylyel önöknek és enmagamnak tartozom: nem hallgathatom el azonban azt, hogy én igen óhajtottam volna, hogy ezen praeeis nyilatkozatot már három évvel ezelőtt hallottuk volna ; (Andrásy Gyula gr. miniszterelnök közbeszól: Miért f Mikor 9) azonban örülök azon most is, és én részemről kész vagyok a központi bizottság javaslatához csatlakozni egy okból. (Halljuk!) Zichy .Nándor igen t. barátom jelezte már, és elismerte ezen észrevétel helyességét az igen t. pénzügyminiszter ur is, hogy a haderő körüli törvényes intézkedések még némileg hiányosak, és hogy e téren nem sokára szükséges lesz, gyökeresen intézkedni; addig is t. ház, én ezen kérdést egy nagy kérdés apróbb részletének tartom, és szívesen elhalasztom részemről ennek eldöntését akkorra, mikor majd a nagy kérdésről lesz szó; addig tehát meghagyván a status quot, elfogadom a központi bizottság javaslatát. (Helyeslés jobb felől.) En azt hiszem, hogy szükséges lesz ezen kérdésről szólani még a jövőben is; mert, ha a magyar sorezredek hazájokba vissza fognak jönni: akkor még szembeszökőbb leend az, mit a baloldal igen t. vezére emiitett: hogy t. i. ugyanazon nemzetnek fiaiból, ugyanazon területen különböző orgasatióval biró különböző főparancsnokságok alatt, két sereg fog létezni, és ezek közt szükséges lesz egy organikusabb összefüggést keresni. Hogy ez hogyan történjék : arról szólani a jövőnek feladata, nem a máé. (Fölkiáltás bal felől: tigy mint Kassán!) Mielőtt előadásomat bevégezném t. ház, szabadjon még két észrevételre refiectálnom, mely itt a múlt napokban tétetett. (Halljuk!) Igen t. barátom Németh Albert, a napokban megtámadott egy barátomat, ki a ház ezen oldalán ül; megtámadta, különösen nagyon sokat gondolva az ő testi termetével és ifjúságával. Én t. ház, kénytelen vagyok az ilyen irány ellen szót emelni (Helyeslés.) és azt hiszem, hogy talán Németh Albert barátom is, — hogyha jól meggondolja a dolgot — eltér azon felfogástól, hogy az embereket rőffel kell mérni. (Élénk derültség.) Igaz, hogy ezen mérték nagyon az ő előnyére üt ki; {Derültség.) hanem hiszen neki nincs szüksége ezen mértékre, mert ő máskép is megüti a mértéket. A mi pedig a kort illeti, erre nézve már nem szeretnék neki olyat felelni, a mi sértő, mert ez távol áll szándékomtól; nem is ő rá értem, mit mondani fogok, hanem csak átalánosságban, hogy t. i. vannak emberek, kik rövid idő alatt többet sajátítanak el, mint mások évtizedek alatt. Az ifjúkor előny arra nézve, ki abban részesül; — én szívesen odaadnám ezen éveket, melyek engem idősebbé tesznek t. barátomnál ; a kor tehát sohasem hátrány, a miért valakit meg kellene támadni, legfőlebb irigyelni szabad azt. Még egy észrevétellel tartozom t. képviselőtársam Máttyus Arisztidnek. A t. képviselő ur magasztalva Ernust Kelemen t. képviselő urnák magatartását a delegatio egyik ülésében, oly ki-