Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-297

297. országos ülés február 28. 1871." El mely ugyanazon hiányánál fogva, azaz, mert sok kisebb nemzetiség alkotja, ugyanazon nehézségekben ne szenvedne ? Mindenik szerkezete kissé mesterséges, kissé nehézkes lesz, főleg pedig monarchiát nem lehet nemzetiségi alapra fektetni. Azt hiszem, hogy egyátalában, igen veszélyes dolog: államok sorsát csupán ezen eszme erejére bizni akarni. Először is kénytelen vagyok tagadni, hogy Európában tisztán nemzetiségi eszmékre lennének fektetve az államok. Nézzük Elszaszt, nézzük Svájczot, nézzük Svéd- és "Norvégországot, Angol, Skótországot, Irhont, nézzük Oroszországot: hisz ezek mind nem egy nemzetiségből alakultak. Érintett azonban valamit a nemzetiségi eszméről; elismerem, hogy az sok nemesnek, nagynak s újnak előmozdítója; de még sem feledkezhetem meg arról, hogy igen sokban hasonlít az emberi szenvedélyekhez. Nagy embert nagy szenvedélyek nélkül képzelni époly kevéssé lehet: mint életrevaló nemzetet nemzetiségének önérzete nélkül, ós ugy, a mint azon ember, ki csak szenvedélyei által vezetteti életét, nagy dolgokat végezni alig fog: az állami életnek, ha egészséges akar lenni, sem szabad csupán a nemzetiség érzelmein alapulni és csupán ezekre hallgatni. Képzelje magának, t. barátom minden zugában Európának, minden apró kis nemzetiségben fölkorbácsolva a nemzetiség önérzetét, és cselekedni e szerint ezen kis nemzeteket. Ezen állapot élénken fog emlékeztetni Attilának és Alarichnak korára: akkor is csak a nyers erők hatottak, akkor is csak a szenvedélyek s a nemzeti önérzet működött. Kétszeresen veszélyesnek tartom pedig tisztelt ház, az ez irányra való kizárólagos hivatkozást, ugy mint azt, t. barátom, — tegnap használni méltóztatott;—nem is mondom ezen monarchiában, de Európának ezen részében; — mert egyedül a nemzetiség ideáján nem állhat fön Ausztria, de nem állhat fön Magyarország sem. Szükséges, hogy a köteíességérzetnek, hogy az államideának tisztelete legalább is ugyanannyi erőt kölcsönözzön az államnak s ugyanannyit conferáljon azon állapotok meghatározására, melyekben az létezik. Egy nagy állambölcsész mondotta valaha — szabadjon német fordításban — mondanom, más nyelven nem voltam képes helyesen leforditani: — „Kunst ist des Menschen Natúr." Azt hiszem, t. ház, hogy e mondás igen bölcs ég igen helyes. Nem lehet mindent a természetes emberre visszavezetni. Az ember mesterséges lény, és főrésze természetének, hogy mesterséges. Nemcsak a nemzetiségi érzet, melyet szivében érez ; de azon képzetek, melyeket agya alkot, ép ugy befolyásolják teendőit, mint érzelmei. Igen t, barátom, gr. Keglevich, jóslataiban — mint jós is föl lépett tegnap, — nemcsak Ausztriára nézve, hanem hogy súlya legyen jóslatainak: hivatkozott e téren, eddig viselt dolgaira. O t. i. előre látta az olasz egységet, előre a német egységet. Ezeket helyesen látta előre, t. barátom, következőleg nagyon sajnálom, hogy nem ajándékozott meg engem azon jóslataival, melyeket a szláv és román egység jövője fölött tehetne. És nagyon érdekelne engem ezenfölül tudni, hogy hogyan gondolkozik t. barátom, az Európában mostan divó, a nemzetiségénél talán még erősebb áramlatról ? mert ugy hiszem, alig fogja tagadni, hogy a nagy államokba való csoportosulásnak áramlata, legalább is oly erős Európában, mint a nemzetiségé. Hogy ez áramlattal szemben igen t. barátom, mint látná közönynyel, ha egy nagyobb állam kis állammá készülne lenni: mert, hogy nagy hadsereg helyett, kis vagy kisebb serege legyen, ennek magyarázatát mondom, igen szerettem volna tegnap hallani. Szabadjon t. ház, még barátom egy mondatára visszatérni. Ó tudniillik emlékezetünkbe fölhívta a képviselőháznak a múlt nyáron tartott egyik ülésének történelmét. Engedje meg, igen t. barátom, hogy emlékezetének segítségére jövök; mert ugy hiszem, hogy azon ülés története, melyben a képviselőház megszavazta az öt milliót: nem egészen ugy volt, mint ő azt méltóztatott előadni. En ugy emlékszem a történtekre, — méltóztassék, ha netán tévedek, helyreigazítani, — hogy Debreczen városa érdemes képviselőjének interpellátiójára, az ülés elején felelt a miniszterelnök ur; felelt egy szoros neutralitási nyilatkozattal. így nyilatkoznak ily körülmények közt mindig a miniszterek. így nyilatkoznak, ha ezen neutralitást a végletekig meg akarják tartam, igy akkor is, ha ezen neutralitást csak eleve akarják értetni és még nem hiszik az actio idejét elérkezettnek. Tagadom, hogy Andrássy grófnak nyilatkozata akkor egy bizonyos politikát már jelzett volna. Andrássy Gyula gróf: Engedelmet kérek,^ igenis! Ürményi Miksa: Jelezte csak a neutralitást. Ezen nyilatkozatnak támogatására, fölkelt utána, — ugy emlékszem — Pest belvárosa nagyérdemű képviselője, valami hírlapi inci dens folytán szólalván föl. Bocsássa meg, igent. barátom, és Debreczen város érdemes képviselője is, ha én, ki cseppet sem akarok levonni azsn súlyból, melyet az ő személyes tekintélyük képes minden ügynek kölcsönözni, melynek pártolására magukat elhatározták; de támogatásáról levén szó, meg kell jegyeznem, hogy azon támogatás, melyben Pest belvárosa, igen érdé-