Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-306
£§g < 306 országos ülés márczius 10. 187!. telét, hogy miérfc nem küldik gyermekeiket, — ha I nem tarthatja fön ezen vidék iskoláit, — másfelé iskoláztatni? Igen, ha nem volnának szűk, szorult állapotban, akkor küldhetnek ; hanem jelen esetben ezen érv dönt. Itt fölhozatott Justh t. képviselő ur által, hogy a mennyiben Borlea képviselő ur indítványa, nem remélve, elesett, és a románoknak középtanodájok föntartására máskép kell gondoskodniuk, helytelen volt Hodossiu képviselőtársamnak azon megjegyzése, hogy majd kérünk a bukaresti kormánytól. En ezen valami megütközni valót nem látok; mert utóvégre is, ha saját hazánk irántunk mostoha anya és szükségeinket mégis a természet törvényénél fogva, fedeznünk kell: elfogadom akkor a jótéteményt egy testvérnemzettől, és igy nincs mit csodálkozni, ha itt a hazában nem íogunk kapni segélyt, hogy akkor a szomszéd testvér népektől vagy épen Moszkauból fogunk kérni és kapni segítséget. (Mozgás.) At. pénzügyminiszter ur méltóztatott azon megjegyzést tenni, hogy itt elvi kérdés volt. Én t. ház, elvi kérdést nem látok ezen ügyben, nem látott elvi kérdést maga a pénzügyi bizottság sem akkor, mikor megszavaztatni ajánlotta Borlea indítványát; mert azt mondja, hogy a középtanodák törvényileg rendszeresítve nem levén, következőleg addig, mig ezek rendezve lesznek: megajánlja és megszavazandónak véli a Borlea t. képviselőtársam által kért segélyt. Ha már a pénzügyi bizottság nem látott benne elvi kérdést, a törvényekkeli elleniest, mondom: nem lehet senki, a ki elvi kérdést látna. Hanem igenis van egy, a mi nem formai, nem elvi, hanem tényleges momentum, és ez az : hogy a t. pénzügyi bizottság akkor, midőn ez összeget a miniszter előterjesztése szerint megszavaztatni ajánlja: e tételhez kötve rendelkezési jogot akar adni a kormány kezébe azon gyimnasium fölött. Ez tényleges, azért: mert föl akarja forgatni azon gymnasium alapját. Azon gymnasium alapitási okmánya alapján t. i. a tanrendszert megállapítani, és a tanárokat kinevezni, egyedül apatronusnak van joga; a pénzügyi bizottság e jogot a patrónus kezéből ki akarja venni, és azért, mert saját adónkból, nem pedig egy harmadik magánegyéntől kérjük, ezt a kormány kezébe akarja adni. És ez annyit jelentene, hogy akarunk adni, de csak a kormány kezébe adván a tanárok kinevezését, és a tanrend megállapítását, s ez által mintegy oktroyált rendszert hozunk be azon gymnasium alapjának tölforgatásával; vagy pedig, — hogy legyen kibúvó ajtó, hogy ezen föltétel alatt, nem fogadtathatván el a véleményes ajánlat maguk az illetők által sem: ezáltal az indítvány elejtessék, és igy legyen a kormánynak a keze tiszta, az újvidéki szerb gymnasium pedig országos segély nélkül maradjon. Én egyszerűen elfogadom Paulovics indítványát ugy, a mint az beadva volt, semmi föltételhez nem kötöm, és az összeget 9700 írtban kérem megállapittatni; kérem pedig megállapíthatni azért: mert a t. ház megígérte, hogy igenis fog adni közművelődési czélokra; itt van tehát az alkalom szavukat beváltani. Ne méltóztassanak megütközni az 1,700 frt külömbségen. Az egész külömbség nem nagy; mert a miniszter 8000 frtot terjesztett elő, Paulovics 9700 frtot kórt, és miután — köszönet érte, — Borlea indítványa megbukott, ha a románoknak nem jut is 4000 frt, méltóztassanak abból legaalább a szerbeknek a kért 1700 frtnyi külömbséget megadni, hisz a már megtakarított 4000 frtbóljut is marad is,— hogy legyen meg azon vigaszom, hogy ha ott elesett, legalább itt vallásés polgártársaimnak, a szerbeknek, legyen megadva a kért egész összeg. Ezt parancsolja a méltányosság és jogosság, mert a magunkéból kérjük. Ne méltóztassanak ebből politikai tőkét formálni ; (Jobb felől ellenmondás.) a mely azután nem egyetértést, hanem csak elégületleséget szül, mi az egész hazának kárára van. Ajánlom Paulovics indítványának elfogadását. Schwarcz Gyula: Nem a dolog érdeméhez akarok szólani, hanem azon sorrendhez, melyben a t. elnök ur a kérdést föltenni fogja. Azon esetben, ha a pénzügyminiszter által ajánlt sorrendet állapítaná meg, abban az esetben volna nekem előleges megjegyzésem : mert nekem más sorrend tetszenék inkább logikailag. Ha jól értettem, a pénzügyminiszter azt monda : hogy az első kérdés az, hogy állapítsuk meg és szavazzuk meg, hogy mennyit adjunk; és miután ezt megállapítottuk: állapítsuk meg a föltételeket. Én részemről természetesebbnek találnám megállapítani először: Vajon föltételesen vagy föltétlenül szavazzuk-e meg az összeget 1 és azután, ha föltételesen: mily föltételek alatt ? és végre magát az összeget. Ebben tér el nézetem a pénzügyminiszter ur nézetétől. Elnök: Először is mindenesetre azon módosításra kell szavazni, mely a legnagyobb összeget hozza javaslatba, és ez Paulovics István módositványa, a mely t. i. az újvidéki szerb gyimnasium részére 9,700 frtot hoz javaslatba. Első kérdés tehát: megszavazza-e a t. ház ezen 9,700 frtot? {Fölkiáltások: Nem! Igen!) A kik megszavazzák, méltóztassanak fölállni. (Megtörténik.) A többség nem szavazza meg. Második kérdés, megszavazza-e a t. ház a pénzügyi bizottság által az újvidéki szerb gyym-