Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-305

305. országos ülés márezius 9. 1871, 337 indokok által, melyeket a pénzügyi bizottság fölhozott, nem vagyok meggyőződve arról, hogy ezen jószágrészek eladandók; arról pedig épen nem, hogy ily módon adassanak el. A pénzügyi bizottság átlátta, hogy ezen nevezetes jószág-részek, melyek nemcsak 900,000 frtot, hanem tán egypár millió értéket is meghaladnak, kimutatást kért a pénzügyminisztertől, és ez azt beterjesztette. En azonban nem tartom elégnek, hogy a pénzügyi bizottság valamiről meggyőződik, vagy nem győződik-e meg ? mert reám nézve, és, ugy hiszem, a ház többi tagjára ez nem lehet befolyással. Ha én szavazatomat adom valamire, azt nem azért adom, mert a pénzügyi bizottság győződött meg róla, hanem azért, mert én győződtem meg. En részemről kívánom, hogy ezen jószágrészek eladása törvényjavaslat utján a ház elé terjesztessék, a maga rendén tárgyaltassék. És akkor sem mondom előre föltétlenül, hogy mellette leszek; de ha nem lesz valami nagy kifogás alá eső tétel, nem fogom ellenezni. Sohasem fogom ellenzem, hogy eladassanak oly jószágrészek, melyek aránylag keveset jövedelmeznek. Egyébiránt nem világos, hogy tulajdonképen hogyan értetendő ezen kifejezés „aránjdagosan"? Ha a magánember által kezelt jószágok jövedelméhez képest értetik: akkor adjunk el minden állami jószágot, mert így mérve, igen keveset jövedelmez valamennyi jószág. (Egy hang jobbról : Nem áll!) De átalában áll; mert ha másfél milliót jövedelmeznek összesen, ez magánember ily terjedelmű jószágához képest kevés. Győződjék meg tehát erről a törvényhozás, és ne méltóztassanak ily dolgokat budgetben mellékuton elintézni, melyek nagy elvet foglalnak magukban. Azon jószágrészek, melyek ezen elnevezés alatt foglaltatnak, a pénzügyminiszter 1869-ben beadott kimutatásában 83,000 holdra mennek. Uraim, hisz ez az erdőket nem tekintve, az államvagyonnak egy 5-öd részét képezi, és ha az államvagyon egy 5-öd részének, vagy az egész államvagyonnak eladását jónak találják; tegye ezt a ház törvénybe, az ellen nincs kifogásom; de hogy ily mellékes utón minden megvitatás nélkül megszavaztassák, ez ellen elvi kifogásom van. En ennélfogva bátor vagyok egy határozati javaslatot előterjeszteni, mely ugyan el nem dobja ezen eladásokat, hanem a módot ellenzi, melyen az eszközöltetni szándékoltatik. Mielőtt fölolvasnám, megjegyzem a t. előadó urnák, hogy én igenis átnéztem ezen kimutatást, és ezen fölül azon kimutatást is, melyet Lónyay miniszter ur beterjesztett. E két kimutatás nem egyez meg egymással. Melyik, a hibás, nem tudom, mint átalában nem £ÉPY H. KTAPIÓ. 18T^ XIV. tudom soha, mikor minduntalan találkozom a kormány előterjesztéseiben azzal, hogy egyik a másikkal nem egyezik meg. Igen nehéz az embernek eligazodni, melyik az igazi ? Az, a mely javaslatba hozatik, egészen eltér attól, mit a volt pénzügyminiszter az ő kimutatásában előterjesztett; de ezen kimutatásban a mit a pénzügyi bizottság jelentése kivan, kimutatva nincsen, mert azt mondja : „Ami átalában a 14., 18. és 19. tételek alatti államjavak eladásából befolyó összegeket illeti, mielőtt azokat megszavazta volna a bizottság; fölhitta a pénzügyminisztert arra, hogy az erre vonatkozó részletes adatokat és kimutatásokat terjeszsze elő, mit is a miniszter teljes készséggel teljesítvén, a bizottság e kimutatást jelentéséhez mellékelve bemutatja." E jelentésben a kimutatott javak remélhető eladási árának összege 1 millió 767 ezer frt. A budgetben magában pedig a 3. szakaszban, a 14-ik tétel alatt 1.677,000, a 18-ik alatt 100,000, a 19-ik alatt 70,000 frt van fölvéve; együtt tehát 1.934,000. E kimutatásban, mely az előadó urat oly nagyon megnyugtatta, és fölvilágosította, én olyan nagy megnyugvást nem találok; mert az eladatni szándékolt jószágrészekre nézve 130,000 frt áru fölvilágosítást egyátalán nem találok. A kisebb dolgokat lehet utólag is pótolni, de én arra kérem a t. házat: ne méltóztassék ily nagyfontosságú kérdést, mint a milyen az államjószágok eladása, minden forma nélkül, mellékesen, szabálytalanul indítványba hozni, és törvény által szentesíteni. Ennélfogva én bátor vagyok következő határozati javaslatot indítványozni : ,,Határozatijavaslat: utasíttassák a pénzügyminiszter, hogy az aránylag keveset jövedelmező, s házilag előuynyel nem kezelhető kisebb kincstári jószágrószek eladására nézve törvényjavaslatot terjeszszen be ; addig is a rendkívüli bevételekben (államjavak eladása) czimén irányzott 14. 18, és 19. §-ok foglalt tételek kihagyandók." Széll Kálmán előadó: Ha arról volna itten szó, hogy az állanxjavak kérdése itt elvileg eldöntessék: én azon nézetben volnék... Simonyi Ernő: Hiában beszélünk azután, ha eladták. Széll Sálmán : Nem az államjavak eladásának kérdéséről van itten szó, hanem arról, hogy kisebb jövedelmű, egyes területekben házilag előnynyel nem kezelhető jószágrészek eladassanak-e vagy sem? Nagy a külömbség e kérdés és a közt, mi az államjavak eladását elvileg illeti. Mint a mai budgettárgyalás alatt Tisza Kálmán is fölemiitette: e kérdés sokkal íbntosabb, hogysem azt, most nemcsak eldönteni, hanem szerinte még csak tárgyalás alá venni is lehetne. Annál kevésbbé gondolom én, hogy ezáltal a 43