Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-305

338 305. országos ülés márczlus 9. 1871. ház elvileg e nagy kérdésben határozni fog, mert nem arról van szó, hogy elvileg a ház erre nézve nyilatkozzék : hanem hogy a minisztérium által javaslatba hozott, házilag előnynyel nem kezelhető egyes részek eladassanak-e vagy nem? A külömbség, a t. képviselő ur fölfogása és a pénzügyi bizottság fölfogása közt csak az, hogy szükséges-e itt törvényjavaslat, vagy elégséges az, ha azok a költségvetés tételeiként szavaztatnak meg ? A mint tegnap szerenesés voltam kijelenteni az én emlékezetem szerint azon törvényjavaslat, melyet a t. képviselő ur ma is fölemlített, épen azon oknál vonatott itt vissza az illető miniszter ur részéről a ház előtt; mert akkor az lett kimondva, hogy egyes kis parcelláris birtokok eladását a költségvetéssel együtt kell szóba hozni, a költségvetéssel együtt kell az erre vonatkozó adatokat előterjeszteni; a törvényhozás akkor mindig esetről-esetre határoz az eladás fölött: igen vagy nem ? Mert mi a ezélja annak, hogy átalában törvényhozás intézkedésének tárgyává tétessék minden legkisebb állambirtok eladása? mi más ezélja, mint az, hogy a törvényhozás hire és tudta nélkül az államjavaknak egy talpalatnyi földe sem idegenítessék el. Kérdem: nem ugyanazon czélt érjük-e el akkor, ha a költségvetés tárgyalásánál döntjük el esetről-esetre ezen dolgokat, mint hogyha külön törvényjavaslatot alkotunk 1 Csakhogy sokkal czélszerübben teszünk az első esetben: mert ne halmozzuk föl törvénykönyvünket sok oly törvénynyel, a mely, meglehet , egyes részletes érdekkel birhat, de mégis talán szükségtelenül bőviti a törvénytirt; hanem belefoglaljuk a költségvetésbe, mely utóvégre is törvény alakjában lesz megszavazva az országgyűlés mindkét háza által, ő felsége által szentesítve és igy valósággal törvénynyé lesz. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy neki az mindegy, s a ház minden tagjának is az: hogy a pénzügyi bizottság valamiről meggyőződést szerez-e vagy sem, s az rá nézve megnyugtatással nem bír. Tökéletesen igaza van a t. képviselő urnák, s én is azon álláspontot foglalom el; hanem állana a tétel akkor, ha a pénzügyi bizottság maga számára tartotta volna meg ez3n kimutatásokat s adatokat, és ha azokat, mikből ő felvilágosodott: a háznak egyúttal be nem jelentette volna. De a pénzügyi bizottság ugyanazon kimutatást, melyből ő felvilágosításait merítette, ugyanazon kimutatást a háznak is bemutatta, s ha a t. képviselő ur nem igazodott el rajta, megvallom, nem tehetek róla, — én eligazodtam rajta, és a pénzügyi bizottság is eligazodott. Mert ha a t. képviselő ur azt állítja, hogy a költségvetés részletes kimutatásának 13. és 14-ik rovata nem hangzik össze ezen kimutatással; hisz abból még nem következik, hogy ezen kimutatás azért nem eorrect és helyes; mert a költségvetésbe csak azon összeg van fői véve, mely 187 l-re remélhetőleg be fog folyni; ezen kimutatásban pedig az van fölvéve, a mi ezen birtokterületeknek az egész árából fog be folyni: nem 187l-re; hanem átalában véve ezen birtokokra vonatkozólag. Azt hiszem, itt fekszik előttünk a kimutatás minden egyes birtokterületre nézve, mely igen is nagyon részletes. Meg van mondva a birtokterület kiterjedése holdakban, az épületeknek, a fundusnak kiterjedése Q ölekben, az 1 évi tiszta jövedelem, az 1 évi adó, és a mi összesen belőle becsű utján várható. Más adatokat, kimerítő részletes adatokat, én a dolog megítélésére nézve nem tartok szükségesnek. 417 és 450 parcella az, melynek eladásáról szó van. Itt fekszik a kimutatás, minden egyes képviselőnek módjában áll ma vagy máskor a dolog eldöntése előtt fölhozni, hogy ezt nem tartja szükségesnek, ezen és ezen oknál fogva. Ezen kimutatás, azt hiszem, mindennek módját, mindennek lehetőségét nyujta, s azért ezt elégségesnek tartom. A mi pechg azt illeti, hogy itt a költségvetés tárgyalása alkalmával döntessék el a dolog, én is azt egészen eorrectnek és czélszerünek tartom: helyesebbnek, mint ha külön törvényjavaslat által döntetnék el. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : T. ház! A t. előadó ur által mondottakhoz csak azt vagyok bátor hozzátenni, hogy nemcsak helyesnek tartom, hogy éppen ezen utón. ezen módon döntessék el e kérdés; de olyannak is, mely a képviselőház határozatával megegyezik. Mert hisz a törvényjavaslat, mint maga a képvi&elő ur is emiitette, ez érdemben be lett nyújtva, és akkor az lett kimondva, hogy az ily apró parcellák eladása a budgettárgyalássál összeejtendő s azzal együtt elintézendő. Már most, ha ugy áll a dolog, a mint a t. előadó ur kifejtette, — hogy midőn e tárgyban törvényjavaslatot hozunk, akkor a budget tárgyalására utaltatunk, mikor pedig a budgetnél előhozzuk, akkor azt méltóztatnak mondani, hogy külön törvényjavaslatot terjeszszünk elő : — akkor nem tudom, hogy hová fogunk jutni. A mi a dolog érdemét illeti, a kérdés azon fordul meg, hogy a t. ház híre, tudta, beleegyezése nélkül ne adassék el semmi, s hogy annak beleegyezése legyen az eladásnak és eladhatásnak alapja, és hogy a képviselőház hozassák azon. helyzetbe, hogy e tekintetben ítélhessen. Hogy ez eléressék, arra szükséges egy ily kimutatásnak (fölmutatja az illető füzetet) előterjesztése, azon czélból. — mert ha a képviselőháznak nemis minden tagja, de az azon vidékekről való képvise-