Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-305

326 305. országos ütés márczius G. \S7i. 1871-re előirányozva van fedezet 13.574,070 frt kiadás 11.723,032 , tiszta jövedelem 1.851,037 frt 1870-re volt fedezet .... 16.530,590 , kiadás , . . 15.31

5,800 , tiszta jövedelem 1.214,700 frt A tiszta jövedelem 187l-re 636,337 frttal magasabban van fölvéve; megjegyzendő, és az összehasonlítás megtételénél számításba veendő, hogy a bányauradalmak 146,004 frt tiszta jövedelemmel az 1870. évben itt voltak fölvéve, mig most e czimből kiválasztva az államjószág költségvetésébe foglaltattak ; hasonlag a bányászat és pénzverés költségvetése tartalmazta a múlt évben a bányaerdők 542,387 frt hiányát is: ezen hiány most az államerdők költségvetését terheli. Azonkívül a bányászat költségvetésében lappang azon körülbelül egy millióra menő érték, melyet a bányák az erdőknek legnagyobb részben meg nem térítenek. Mindezek számbavétele után a bányászati jövedelem végeredménye korántsem oly kedvező, mint azt a költségvetés mai összeállítása előtünteti : ellenkezőleg valódilag a bányászat kezelése nevezetes hiányt mutat föl. A bizottság a bányászatra és pénzverésre fölvett öszszegeket a következő rovatokban megszavazásra ajánlja: Bányászat és pénzverés. Kiadások 13.574,070 frt. Bevételek .... 11.723,032 frt. A bizottság ez előirányzat részleteinek gondos átvizsgálása után, átalanossagban az egész bányászatra vonatkozólag egy, e jelentésben alább fölvett indítványt határozott a t. képviselőház elé terjeszteni. A részletekre vonatkozólag utal a bizottság a költségvetés részletes táblázataira és kimutatásaira, és ezúttal az egyes rovatok közül csak a pesti bányaterményárudára, mely az évenkint általa értékesített fémáruk értékéhez képest aránytalan nagy költségbe kerül, teszi azon észrevételt, és fölhivandónak tartja a pénzügyminisztert annak megvizsgáltatására: nem lehetne-e a bánya-terményeket bizománj utján kevesebb költséggel értékesíteni í Atalában azonban a bányászatra vonatkozó költségvetési előterjesztések tanulmányozása után, ft bizottság azon meggyőződésre jutott, miszerint a bányászatnak atalában ós főleg a bányászat kezelésésének kérdése komoly vizsgálatot érdemel és azért a kővetkező határozati javaslatot terjeszti a t. képviselőháznak elfogadás végett: A pénzügyminiszter oda utasittattik, miszerint szakértők közbejöttévél vizsgálat alá vétetvén az állami összes bányászatot s az ezzel kapcsolatban levő gyármüveket: tegyen a teljesítendő körülményes vizsgálat befejezése után jelentést az iránt: vajon ezen bányák és gyármüvek, vagy némelyek azok közül eladás által nem lennének-e jobban, mint állami kezeléssel az állam javára értékesíthetők. Stoll Károly: T. ház! Engedje meg, hogy e rovatra némely észrevételeket elmondjak. Nagy az aggodalom, nagy a levertség a bányavidékeken, az épen itt előadottak alapján is. Ott már a sírhalmot is látják, mely a bánya, ipari al ezrek reményét fedendi. Es a bajok okát a jelen minisztériumban keresik. Indokolt-e az aggodalom, igazolt-e ezen föltevés : ezt kifejtendő kérem a t. házat, engedje meg, hogy a helyzetet megvilágíthassam. (Halljuk!) A rendkívüli drágaság, mely 1868-ban még fokoztatott, a bányászatot alapjában olyannyira megrendítette, hogy ott javulásra kilátás alig van, ha -csak azt egy erős kéz meg nem menti. A rendkívüli drágaság miként fokoztatott ? itt méltóztassanak megengedni, hogy visszatérjek a temesvári fakérdésre — a mely által leginkább előidéztetett a drágaság. Azon szerződés, mindazt, a mi előnyös a vállalkozókra ruházta, mindazt pedig, a mi legalább is kétes, az államkincstárnak hagyta. Ilyen a favágás, és a beszállítás a Bégáig, a hol ölekbe rakatik az és oly ölekben adatik át, hogy 3 ölből 5-öt ád el a vállalkozó, a Pesten szokásos mérték szerint. Midőn a szerződés megköttetett, és annak szüksége beállott, hogy a favágás megkezdessék, különösen a nagybányai és márramaros kerületből akarták előteremteni a favágókat, pedig tudva van, hogy mind a két kerület csak ugy fedezheti saját szükségletét is, ha G-alicziából jönnek munkások ezen munka teljesítésére. Magam olvastam egy levelet, melyben rendkívüli nagy ár igértetik az ottani munkásoknak. É3 mi lett ennek következménye 1 az, hogy a favágás egy csapással annyira felszökött, hogy ezáltal a kohó-üzlet tetemesen megdrágíthatott, így felszökött a szén ára 70 krajczárról 80 és azonnal 90 krra. Bekövetkezett ezáltal az, hogy ami 1868 és 69-ben a bányaterményből még haszonnal beváltható volt, 69 végén és 70-ben már be nem váltathatott. Ez jelen helyzete a bányászatnak. De ezen helyzetet a jelen minisztérium nem teremtette, hanem öröklötté. A kerületekben hangosan nyilatkozó aggodalmak némi megszüntetésére a bányakerületeket képviselő képviselők, és azok, a kik a bányászat iránt mint nemzetgazdászok érdeklődnek, összejöttek és tanácskozást indítottak meg a segédforrások kimutatására. Tették ezt azért, hogy tanácskozásuknak eredményével a pénzügyminiszterhez folyamodjanak, mert ren-