Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-305

305. őrsziget ÜÍÍJ márczius 9 1871. 327 dithetlen a bizalmuk, hogy ő benne találják föl azon erős kezet, a mely a magyar bányászatnak előmozdítására, reformálására szükséges. Ezek után, midőn a szegény fémbányász igazán nyomasztó sorsát a pénzügyminiszter ur kiváló figyelmébe ajánlom, igen kérem: méltóztassék a fa árára nézve, azon nyilatkozatot, melyet szerencsés voltam tőle nyerni, ezerek és ezerek megnyugtatására ismételni. Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: T. képviselőház! Tagadhatlan, hogy a bányászat Magyarországon igen sok bajjal küzd, mert megdrágult a munkaerő, az érez ára pedig visszafelé megy világszerte. A munkaerő ára fölfelé megy és ez nyomja a bányászatot; a mit producál: az olcsó; a mivel pedig producál: az drága. Fa kell, tüzelő anyag kell a bánya-termékek előállítására. Mig vasutaink nem voltak, némely vidéken annyi volt a tüzelőszer, hogy ingyen is alig akarta valaki elvinni. Most azonban, midőn a vasúti szállítás kínálkozik, és az államnak szükségletei is fokozódtak, ez szintúgy kérdi, mint a magán ember, hogy miért adja olcsóbban a bányásznak, miután eladhatja drágábban. Van egy harmadik ok is, t. i. a slendrián, melybe beleélték magukat mindenekelőtt a kincstári bányászok, s nagy részben a magánosok is. Az ujabb időben a tüzelő anyag drágaságának nyomasztó érzete alatt egynémely bányász czélszerü berendezés és javítás által igyekezett segíteni; és ezek prosperálnak is: mert a maguk életrevalóságán akarnak élni, nem számítanak az olcsó fára. A mi bányászaink csak arról gondoskodtakhogy a tüzelő anyag legyen olcsó, vagy ingyen, és azért többnyire a bányászok kezében volt az erdők igazgatása is, ami majdnem annyi, mint a példabeszéd szerint a macskára bizni a hájat. s ezen való bizalmukban elmulasztották gondoskodni arról, ami nekik jobb támaszt adott volna : t. i. a jelentékeny ipar fejlesztése, a szorgalom és leleményesség. Én részemről azért, hogy ezen bajok közül azt, mely egyedül áll hatalmamban, megszüntessem, hogy ne heverjenek le a biztonság párnájára a tűzi anyag tekintetében: oda vittem a dolgot. — aminek örvendek, — hogy el lett ismerve a túloldalról is, hogy az erdők igazgatása másra bizassék, a bányák igazgatása is másra bizassék, hogy tudjuk, mindegyik külön-külön mibe kerül, és mennyit jövedelmez minden ág, s ha már áldozatot kell hozni : tudjuk is mire, és mennyit kell hozni ? Egyébiránt ez elkülönítést kiüönösen azért tettem, mert erős dolog jó erdőigazgatót kapni, és erős dolog jó bányaigazgatót kapni; de annál nehezebb oly embert kapni, ki jó erdő- és jó bányaigazgató is legyen. De én az ügyre való tekintetből is tettem e lépést és eszemágában sem volt, hogy figyelmen kívül hagyjam, hogy az érez leszállott ára mellett a munka- és tüzelőfa ára véghetetlen emelkedést mutat, s hogy a kohászatot nem lehet egyszerre minden támasztól e tekintetben megfosztani, mielőtt még a mai előre haladott tudomány előnyeit üzletében meghonosítani módjában lett volna, nehogy még az is tönkremenjen, a^mi ezer éven át e téren alkottatott. Én tehát azt gondolom, hogy legczélszerübb lesz, ha a reservált erdőkből ezután is ugy, mint ezelőtt, ingyen kapnak a bányászok fát, csupán a fölvágatás és szállítás költségeit fizetik meg; a többi erdőket a mi illeti: azt gondoltam, hogy akkor, mikor az előirányzat készült, a közvetlenül előző év eredményei nem levén ismerve, egy évre vissza kell nyúlni, és bázisul elfogadtam, hogy 1871-ben a bányászoknak a ía ára akként számíttassák föl, — és ez közhírré is tétessék, hogy tudják az illetők, mily áron kapják, — a mily áron 1869 ben el lehetett adni a fának azon részét, melyet a bányák igénybe nem vettek, idegeneknek. Tehát a mint 1869-ben Selmeczen vagy Nagybányán el birtuk adni a fát idegeneknek: azon összeg vétetik alapul, azon ármeghatározásánál, melyen ugyancsak Selmeczen vagy Nagybányán 1871-ben fogjuk a bányáknak a fát eladni. De tekintettel részint a bányászat nehéz viszonyaira, részint arra, hogy a bánya permanens nagy vevő, még 15 százalékot az árból elengedünk. És mi az eredmény? Hogy egyelőre 1871ben olcsóbban fogják kapni a bámyák a fát, mint kapták 1870-ben, mert 1869-ben az idegeneknek eladott fa is nagyon olcsó volt, s még ezen árból is 15 százalék elengedtetik. De ezen előnyt a bányák használják föl, értékesítsék a tudomány vívmányait. A mi a kincstári bányákat illeti, nekem is lesz gondom rá; mi pedig a magánosok bányáit illeti: legyen rá gondjuk az illetőknek, s értékesítsék ezen előnyt, mind a bányászat, mind a kohászat érdekében, mert évről évre drágul majd a fa. 1872-ben már az 1870-iki árak lesznek irányadók, s igy lassankint ezen előny elenyészik. Selmeczen pl. azon eset van, hogy a tűzi fának 1871-re megállapított ára, az 1870-iki árnál — tűzifa a tövön — 48 krral kevesebb ; a tűzifa ölbe rakva az erdőben 41 krral, és a szénfa a raktárban 1 frt 45 krral olcsóbb. Beszterezén a tűzifa tövön, 25 krral, ölbe rakva az erdőben 20 krral, a tűzifa és szénfa kész állapotban a raktárban 3 frt 25 krral ol-