Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.

Ülésnapok - 1869-296

26 296. országos Ülés február 27. 1871. són egy semmondja, hogy nem kell; (derültség) hanem bízom abban, hogy a miniszterelnök ur nagy befolyását e ezélból föl fogja használni, és azt senki inkább mint én nem kívánhatja: mert én nem szeretném a cserét. (Derültség.) Nem ide nézek, (a baloldalra mutatva,) hanem oda (a jobboldal szélső padjaira mutatva.) Én azt kívánom, hogy magyar emberek képeztessenek arra, hogy műszaki csapataink legyenek és adjon a miniszter ur egy kátét kezűkbe, hogy tanulhassanak, képződhessenek és igy a magyar katonai csapatokban alkalmaztathassanak : hogy ne szoruljanak arra, a mit Éber Nándor mondott; hanem hogy a magyar-osztrák hadseregben a magyar tiszt magyar legyen, népedig német. (Helyeslés bal felóí.) Keglevich Béla gr: T. ház! (Halljuk! Nyugtalanság.) Midőn ezen kérdésben fölszólalok, szándékom egyenesen kitűzött czélomat tartani szem előtt, s indokolni: miért óhajtom a kisebbségi véleményben sürgetett műszaki csapatok fölállítását ; a nélkül, hogy kitérnék midazokra, miket egyes szónokok akár a jobb oldalról, akár némelyek, különösen utolsó időben, a baloldalról is (Berzenczey László közbeszól: A legutolsó!) megjegyeztek. Teszem ezt annál inkább, mert a tárgyalás végén nem óhajtom a ház figyelmét hoszszasan igénybe venni. (Halljuk?) Megengedem, hogy a bal oldalnak mindazon t. szónokai, kik nézetüket elmondták, igen sok, reájuk nézve, mindenesetre és reám nézve is helyes okkal támogatták véleményüket; hanem azon indokot, mely engem arra bír, hogy itt fölszólaljak, és a kisebbség véleményét; pártoljam : nem hallottam, — hacsak figyelmemet el nem kerülte, — egy szónok által sem föl említtetni, legalább nem azon alakban, melyben azt tenni nekem szerencsém lesz. {Halljuk.) Annak idején, midőn néhány évvel ezelőtt azon átalános mozgalmat vettük észre, mely mindinkább erősebb alakban tűnt föl, hogy t. i. az olasz nemzet igyekezett nemzeti egyesülést eszközölni: nekem részemről legkisebb kétségem sem volt az iránt, hogy az czélját előbb utóbb el fogja érni. Később épen oly határozott meggyőződést tápláltam az iránt, hogy a német nemzet, mely külön csoportokba volt szétszórva, ugyanezen eszméért küzdve, előbb-utóbb ha kedvező alkalom nyilik, épen ugy fogja azt létesíteni, mint létesítette amaz. Hittem pedig azt azért, és azért volt ez erős meggyőződésem; mert mind ebben mind amabban föltaláltam azon főkelléket, mely ezen végezel elérhetésére a fő faktor: a nemzeti érzületet, mely nélkül ily dolgokat keresztülvinni nem lehet. (Helyeslés bal felől) ¥raim, egész nyíltan meg kell vallanom, bogy az osztrák monarchiára nézve tökéletesen ellenkező meggyőződésben vagyok; hogy t. i. a mint amazok egyesültek és erősödtek, ugy az osztrák-magyar monarchiának el kell vesznie : miért ? mert azon egyetlen elem, mely regeneratióját eszközölhetné, — a nemzeti érzület, — azon nemzetiségek egyikében sem található föl, melyek a monarchia alkatrészeit képezik. Meg fogjuk találni a magyarnál a nemzeti érzületet és a nemzet azt tanúsítani is fogja, meg fogjuk találni a lengyelnél, mely mindig arra fog tekinteni, hogy Lengyelország visszaállíttassák; dehogy ezek közül valamelyiket az osztrák-nemzeti érzület fölhevítse, azt nem fogjuk tapasztalni. (Helyeslés bal felől.) Ez meggyőződésem, mely nemcsak erős és igy indokolva vau, de egyúttal erős indok arra is, hogy akkor, midőn még a monarchia főnállását, reorganisatióját kétségbe vonom: tagadjam, hogy ily nemzeti érzület nélkül az ily állam megalakulhatásának korollariumai is létesíthetők lennének. Nem létesíthető az osztrák hadsereg sem; nevezhetjük annak, de az e fogalomnak megfelelő nem lesz soha, és midőn el fog érkezni előbb-utóbb a krizis: azon osztrák hadsereg nem is fog létezni. Nem azért hiszem ezt, mintha én az osztrák hadseregbeli tiszteknek, vagy közlegénységnek, vagy csapatoknak bátorságában, vitézségében kételkedni akarnék, egyátalán nem; meghajlom az előtt, megengedem, hogy mindegyik a maga helyén jó katona; de azt állítom, hogy azon eszméért : „osztrák állam, osztrák hadsereg" sohasem lesz, nem is lehet azon hadseregben lelkesedés. (Bal felől: Nagyon correct.) Épen azért, mert ez meggyőződésem, melyben megtántoritani eddig sem volt senki képes, az események pedig ezen meggyőződésemet mindinkább megerősítik: akarom minden alkalommal, mely nekem kínálkozik, — ha nem tiidom érvényesíteni az eszmét, —• legalább kimondani annak szükségességét, és kifejezést adni azon óhajtásnak : törekedjünk minden kitelhető utón módon arra, — hogy legalább oly eadert alakítsunk, melyből később a magyar hadsereg kifejleszthető lesz. E részben zsákban macskát nem árulok ; kimondom : azért óhajtom, hogy legyen műszaki csapatunk, miszerint szükség esetén legyen valami kezünknél, a miből a magyar hadsereget kifejleszteni lehessen. (Helyeslés bal felől.) Azt, hogy a közös hadsereg iránt nagy bizalommal nem viseltethetünk, az mutatja legjobban, hogy a Lajtán túli népek mily vélemémynyel vannak ezen hadsereg iránt. Erre legjobb tanúbizonyság az, hogy mily fukaron jártak el azok akkor, midőn e hadsereg dotatiójáról volt szó. És mivel indokolták e fukarságpt ? — ha nem is nyilvánosan, de tudvalevőleg a kővetkező okosk»-