Képviselőházi napló, 1869. XIV. kötet • 1871. február 27–márczius 11.
Ülésnapok - 1869-305
820 305. országos llés márczius 9. 1871. szert nem inauguráltam, hanem elődömtől örököl tem; szintén egészenhelyesnek tartom és épen azért nem tehetek egyebet, mint hogy azt megtartom. De a t. képviselő ur csak átalában helyesli azt, nem pedig módozataiban is és véleménye az, hogy helyesebb volna megállapítani a 20 évi bérlet tartama alatt is pl. minden ötödik évben bizonyos fokozatát a bérletösszegnek. Meglehet, hogy ez jó volna, de csak a kísérlet fogná megmutatni, hogy a bérlők anynyiért állanának reá, a mennyiért most kibérlik és vajon nem fognának-e a mostani béröszszegnél sokkal kevesebbet igérni: tudváu, hogy kéf őbbi^ időközben nagyobb összeg fog követeltetni. És így meglehet, hogy elenyésznék azon előny, melyet szem előtt tartanánk. Tehát én azt gondolom, hogy legezélszerübb azon mód, mely nem általam, hanem elődöm által választatott, és melyet én utána követek: t. i., hogy a bérbeadott javak egy 20-ad része évenkint visszakerül és aztán ismét bérbeadatik; méltóztatnak figyelembe venni, hogy ennek következtébenminden 5 évben nemV 2()-ad része, hanem V* része jön vissza az államjavaknak ; tehát itt minden 4-ik respective 5-ik évben körülbelül épugy fokoztathatnak a bérek, a mint ezt a képviselő ur más módon elérni óhajtja. (Helyeslés jobb felől.) A t. képviselő ur ennek ellenében azt jegyezte meg, hogy megtörténhetik, miszerint olykorra eshetik egyik-másik birtok visszajövetele, mikor azon a vidéken kedvezőtlenek voltak a gazdasági viszonyok, az időjárás egy-két éven át és igy csökkenés áll be. Erre megjegyzem, hogy e részben két remedium létezik. Az első orvoslat az, hogy ezen eshetőségek ki fogják egymást egyenlíteni. Igaz, hogy jönnek vissza birtokok olyankor, mikor nem kívánatos hogy visszajöjjenek; mert oly körülmények között jönnek vissza: mikor nem fogják az előbbi árakat a bérlők megadni; de jönnek vissza olyankor is, mikor többet ígérnek, mint különben az állam bevett volna. Ez az egyik remedium; a másik remedium azon emberi előrelátásban áll, hogy minden egyes haszonbéri bii toknál, mely újra kiadás alá kerül, a haszonbérnek bizonyos minimuma állapittatik meg, az addig nyert, tapasztalások és a szomszédos viszonyok alapján. Ha aztán ezen minimum a bérbeadásnál el nem érethetik, az emiitett esetlegesen kedvezőtlen viszonyok nyomása alatt: akkor nem 20 évre, hanem rövidebb időre pl. egy-két évre adjuk ki a birtokot a nyomott ár mellett. A hosszabb időre terjedő bérbe adást tehát csak átalánosan követjük, a kivételes esetekben rövidebb időre kötvén meg a szerződéseket. (Helyeslés.) A hosszabb idei haszonbérlet által iparkodunk kizsákmányolni az előnyöket; ott pedig, a hol hátrányok mutatkoznak, a rövidebb időre terjedő haszonbérrel segítünk magunkon. A mi aztán in ultima analysi a legelőnyösebb módozat. (Helyeslés.) Azután még egy harmadik körülmény is ajánlja ezen rendszert, t. i. az, hogy jelenleg épületekben szűkölködünk; mivel most a szerződésekben kikötjük azt, hogy a birtokok épületekkel elláttassanak, melyek 20 év múlva visszamaradnak. A bérletösszegnek 5— 5 évről is fölemelése lehet, melyet a t. képviselő ur ajánlani méltóztatik, czélszerübben fog akkor alkalmaztatni, hogy ha egyszer a birtokok épületekkel már föl lesznek szerelve; nem pedig most, a hol nem igen lehetne kívánni, hogy a bérlő még épületekkel is lássa el a birtokot, midőn terhei ugy is időről időre emelkednének. (Igaz!) Egyébiránt abban tökéletesen egyetértek a t. képviselő úrral, hogy annak kimutatására, miszerint az eredmény kielégítő-e vagy sem nem elég a percentek emelkedéére tekinteni; hanem azt is kell tudni: mi volt alapja a jövedelemnek ; mert csak akkor lehet megbízható számítást tenni. Erre vonatkozólag bátor vagyok megjegyezni, hogy leszámítva a telepitvényes birtokokat, melyek csekély áron vannak bérbe adva, és a kevésbbé jövedelmező apró birtokokat, az összeget tegyük 5 — 600,000 frtra, mert azonfölül nem rug, a kincstári birtok bevételei 3.887,640 frtot tesznek; tehát 400,000 holdból 3 millió jövedelem. 1870-ben pedig volt a bevétel 3.444,632 frt, tehát csaknem negyedfél millió. Ez, azt gondolom, igen tisztességes jövedelememelkedés , s ha évenkint ez igy menne, minden holdtól csaknem egy forint emelkedést nyernénk. A mi illeti a tiszta jövedelmet, itt meg kell jegyeznem, hogy a kezelési költségek le vannak vonva, valamint a patronatusi terhek is, és igy még a jövedelemnek fokozása is van kilátásban. A mi illeti azt, hogy vajon helyes-e, hogy az állam javai több tárcza részéről kezeltetnek? e részben a t. képviselő ur sem kivánt motiót tenni, és azért én is tartózkodom tüzetesen a tárgyba bocsátkozni. Csak azon egyet vagyok bátor mégis megjegyezni, hogy én azt gondolom, hogy épen azon intentiót, mely a képviselő uré, hogy t. i. nem ugyan egyszerre, de annak idején és annak módja szerint az államjavak egy részén tul kellene adnunk: mert az állam, mely 7—8%-os pénzeket vesz föl, roszul teszi, ha 2%-ot jövedelmező birtokokat megtart* Ezt én is elismerem; de megjegyzem, hogy épen az állam mezőgazdasági birtokai és mások 2 Vonal többet jövedelmeznek. {Móricz Púi: hát az
